Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

307

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

308

lődéanek megfelelő, a vallástanitás módszertana által is ajánlott sorrendbeii egymást követnék: egymás mellett haladnak osztályról-osztályra, szétforgácsolván a tanuló figyelmét s a tanítás idejét egyaránt.

Mindezekről volt szó akkor is, midőn a most használatban lévő tanterv készült, de a tantervet készítő bizottság tagjainak véleményei e tárgynál elágazók voltak; az akkori megállapodások — mondhatni — «kiegyezés» alapján jöttek létre.

És a mint a mostani tanterv készítésének munkája a b.-somogyi egyházmegye javaslata folytán indult meg: úgy a jelenben is elismerés illeti meg a b.-somogyi egyházmegyét, hogy a népnevelés-ügye egyik derék munkássáliak (szép számmal vannak ott, kiket ez a jelző méltán megillet) a népiskolai vallástanitásunk tervezetéből származott nehézségek enyhítését célozó javaslatát a kétségkívül létező bajok erőteljes jelzése kíséretében a főtiszt, egyházkerület közfigyelme elé állította,

A Fejes Kálmán ur által készített s immár az egyházmegyei tanügyi bizottságok előtt fekvő javaslat, mint a kétségen kívül létező nehézségeknek a uépisk. tanterv ügyének teljes elintézhetése idejéig leendő könnyebbitésére alkalmas módozat, teljes figyelmet érdemel. E javaslat minden pontja kidolgozójának elfogulatlan, helyes tapintattal párosult álláspontjáról tesz tanúságot. A fölvett énekek száma csekélynek látszik ugyan, de azzal a számmal most — midőn végre-valtthára úgy látszik, hogy énekeskönyvünk (a szövegre s a zenei részre egyaránt kiterjedő) átdolgozása a megvalósulás határpontjához közeledik — egyelőre szintén meglehetne elégedni. A többszólamú énekdarabok betanítása helyett azonban a t. indítványozó által megjelölt cél férfi énekkarok szervezése utján legtöbb gyülekezetünkben inkább elérhető volna.

Ha a b.-somogyi egyházmegye által elfogadott javaslat az egyházmegyék hozzájárulásával már a legközelebbi iskolai évre életbeléphetne, népiskolai vallástanitásunk dolga határozottan jobb (a mennyivel keskenyebb, annyival természetszerűleg mélyebb) mederbe jutna, hogy azonban népiskolai vallástanitásunk tervét, a mint azt a körülmények (egy oldalról az általános tanterv-, más oldalról az énekes-könyv függőben levő ügyének elintézése) lehetővé teszik, gyökeresebben kell módositani: az szintén kétségtelen.

Hogy annak idejében mi módon kellene a népiskolai vallástanitás tervét átalakítani, arra vonatkozólag már e b.-lapok hasábjain több közlemény jelent meg; bátorkodom ez alkalommal nt. Szerkesztő Ur becses engedelraével, egy tervezetet bemutatni.

E tervezet közlésének célja csupán az, hogy a szóban levő igen fontos tárgynak e lapok ut. olvasóközönsége körében való részletes megvitatására alkalmat szolgáltasson.

(Folyt, köv.)

A természet, mint iskola.

(Vége).

Utunkat az erdő felé vettük.

— Mely irányban megyünk mi most ? Gábor! — Mi most délnyugotnak megyünk.

— Helyes ! Hát ha ellenkező irányban mennénk, akkor merre mennénk ? Akkor északkelet felé mennénk.

— No, most menjünk csak délnyugotnak, az erdő felé. És ballagtunk vig csevégés között . . .

— Ni ott egy vadász van, tanitő ur, milyen fényes a puskája ! a nap rásüt.

— Miért látod meg a vadász puskáját olyan igen messziről Béla, mond meg nekem ? — Azért mert kifényesítette.

— Nem azért bizony Béla, felhős időben olyan messzeről nem látnád meg akármilyen fényes puska is, most pedig azért látod olyan ragyogónak, mert a nap fénye a puskán megtörik és erre felénk tükröződik, vagyis a puska a nap fényét visszaveri. Hát a te kalapodról visszaverődik-e a nap fénye ? Ugy-e bizony nem ? és pedig azért nem, mert a napsugarai csak a fényes tárgyakon törnek meg és verődnek vissza. Ilyen a vas, a réz, az arany, ólom, üveg, márványkő stb.

— De szeretném, hogyha lőne az a vadász ? Kiált föl Gábor. És alighogy Gábor kimondta, füstöl a fegyver csöve, de a durranás csak később hallható.

Az a puska milyen sokára durrant, először csak füstölt, — jegyzi meg Imre.

— Tudjátok-e mi ennek az oka gyermekeim ? A füstölés és a durranás a fegyverben egyszerre «történt, csakhogy mi messze vagyunk a vadásztól — és szemünk előbb meglátta a fegyver füstjét, mint sem a fülünk meghallotta volna a durranást. Ez azon alapszik, hogy a fény sokkal gyorsabban terjed a levegőben, mint a hang. Majd elmondtam nekik a galamb és a vadász cimü mesét, mi közben felértünk az erdő melletti magaslatra.

— Min vagyunk mi most Károly ? — Mi most dombon vagyunk !

— No lássátok ez itt alattunk egy domb. A domb tehát nem egyéb, mint a földnek alacsony ki-