Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
309 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 310 doraborodása, vagy alacsony emelkedése. Nézzétek ott van egy fekete igen magas emelkedés, mi az ? - Felelet : hegy. — A föld igen magas emelkedését minek mondjuk tehát Pisti ? — Az igen magas emelkedésnek hegy a neve. — Jól van. Ti most csak üljetek le gyermekeim, én lemegyek egy kissé erről a halomról. (Leérve). Nézzétek ez itt lent a dombnak vagy a halomnak az alja vagy a lába . . . Most megyek felétek . . . Itt a hol most állok, ez a dombnak az oldala, . . . Most feljöttem, leülök. Nézzétek, annak a magas hegynek is van alja, vagy lába, oldala és teteje vagy háta vagy még másképpen mondva gerince. . . Hát neked van-e gerinced Péter ? Es hol van ez a gerinced ? — Az én gerincem a hátam közepe. — No lássátok a hegy gerince és a begy hátának a közepe olyan formán van behorpadva, mint a lóhátán a nyereg ülője, az ilyen horpadást hegy-nyeregnek mondjuk. Be van-e horpadva annak a fekete hegynek a háta, vagy mindenütt egyformán egyenes ? Béla ! — Be is van horpadva, meg ki is van csúcsosodva. — No lássátok a rajta levő horpadást nyeregnek, a kiemelkedést pedig hegycsúcsnak mondjuk. Itt van nézzétek a térkép, — a hegyek ezen is olyan feketés barnára vannak rajzolva, ezek a hegyek, ezek az igen fekete pontok a hegycsúcsok, ezek a világos barnák pedig a kisebb hegyek, dombok és halmok. Minél magasabb valamely hegy, a térképen annál barnább színre van rajzolva. Ezen a térképen mutasd meg Imre a legbarnább hegyet. (A gyermek a magas Tátra Lomnici csúcsára mutat.) — No lásd gyermekem ez a legnagyobb hegy a mi országunkban, ennek a neve : Magas Tátra, ez olyan magas, hogy a tetejében még nyáron se olvad el egészen a hó ! — Miért nem olvad el rajta a hó, tanitó ur ? — Azért mert a levegőben az ég felé mindig hidegebb van. — Hát az égben hideg van-e tanitó ur ! — Ott már nincs hideg; ott mindig szép idő van, különösen a menyországban, hol a kis angyalok élnek. — Kivel vannak a kis angyalok ott fönn a mennyországban ? — A jó Istennel. — Mit csinálnak ott ? — Örülnek, vigadnak és a jó Istennek énekelnek. — Honnan mentek oda azok a kis angyalok tanitó ur ! — Innen a földről ! — Hogyan tudtak olyan magasra fölmenni ? — Úgy hogy a jó Isten szárnyat adott nékik — és fölrepültek az égbe. — Kiből lesz az angyal, tanitó ur ? — Azokból a telkekből, a kik e földön jók voltak. Meghal az ember, a lelke belőle kimegy, ha jó volt az ember, a leikéből angyal lesz, a mennyországba megy, ha pedig rósz volt valaki, a leikéből ördög lesz és pokolba jut. — A pokol is az égben van tanitó ur ? — Igen ott van, örökösen égő tűz az, a ki abba kerül, megégettetik. Azért legyetek jók, hogy oda ne jusson a lelketek. De most nézzetek le innen a dombról, mi az a zöld, a mit ott alant láttok ? — Rét, feleltek egy akarattal. — Egyenes-e annak a rétnek felülete vagy pedig görbe? — Annak a rétnek felülete egyenes. — A föld olyan egyenes felületét, mint a milyen az a rét, síkságnak mondjuk. Nézzétek itt a térképen is a síkság zöldre van festve ; Feri mutass ezen a térképen egy sikságot ... (A gyermek a Tisza környékét mutatja). — Ez gyermekeim a legnagyobb síkság a mi országunkban, másképpen nagy Magyaralföldnek nevezik; ez olyan nagy sikság, hogy lóháton egy hónapig elég volna megkerülni ! A nagy sikságot másképpen alföldnek is nevezik. A hegyek között is van sikság; nézzétek ezt a nagy barna rajzot itt, ezt felföldnek mondjuk. Most nézzétek, ott a rét közepén van egy nádas, a melybe ha bele mennétek, lesüppedne a lábatok és még benn is rekednétek. Az ilyen helyet mocsárnak vagy süppedékes lápnak mondjuk. Itt a térkép, megmutatom ezen a siippedékes lápnak a rajzát, nézzétek: kék apró vonalakkal és zöldes-kék festéssel van jelölve. Ez a láp, a mi itt a térképen rajzolva volna csak kicsinyített formája annak a nagyterjedelmii süppedékes lápnak, a mit úgy hívnak, hogy Ecsedi láp. No de most már gyermekeim sokat beszélgettünk mindenről, jól esik egy kis nyugvás, vegyétek elő uzsonnátokat, mert már meg is éheztetek, egyetek; itt a völgyben, a domb mélyedésében van egy kis forrás, ott majd ihattok is . . . egyetek, igyatok, tápláljátok a testeteket is, mert csak egészséges testben lakik egészséges lélek, és azután majd még beszélhetünk egyrőlmásról. A gyermekek ki állva, ki ülve, ki leheveredve hozzáfogott az uzsonnájához, mig én egy kis sétát tettem a dombtetőn . . . Az uzsonna véget ért, jön felém egy kis leányka és jelenti, hogy a Somos Jóska állatot kinzott. — Hogyan, hogyan ? — Egy giliszta bujt elő a földből és ő amint evett, a késével kétfelé metszette; a kis giliszta mégis él, nem tud szegény kimúlni, úgy vergődik keservesen. Oda mentem és csakugyan úgy volt a dolog. Kérdőre vontam Jóskát, hogy miért tette ezt? — Édes apám azt mondta, hogy a giliszta elrágja a búza tövét és akkor aztán nem terem sem kenyér, sem pogácsa. — Igaz, hogy a giliszta ártalmas állat, de azért ha kétfelé metszetted is Jóska, nem vész ám el, sőt egy gilisztából két giliszta lesz; mert ha a gilisztát többfelé elvágják, több giliszta lesz belőle. A giliszta nemcsak peték által, hanem a megosztás által is szaporodnak. Azért ha a gilisztát pusztítani akarjátok, vegyétek tol dobjátok vagy kacsának vagy tyúknak, ezek jóizüen elnyelik. A tyúkok meg a kacsák azért is igen hasznos állatok, mert igen sok-sok ártalmas férget pusztítanak el. — Hát a tyuk begyét nem rágja ki az eleven 19*
