Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
291 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 292 vartatásnak vagyunk kitéve a morzsákért . . . Ki tudta-e vinni, hogy közigazgatási súlyos terheink könnyitésére államsegélyt kapjunk, mint a hogy hallom, illetőleg olvasom, éppen a mi püspökünk beszédéből, hogy az ág. evangélikusok* már kapnak ; hogy a r. katolikusokról ne is szóljunk! Ki tudta-e vinni, hogy gyermekink az országos törvénynek és ministeri rendeletnek megfelelően a katolikus iskolákban is részesülhessenek a vallásos oktatásban ? El tudta-e töröltetni a sérelmes és -- bárki bármit mondjon is — sokat jelentő, nagy, sötét árnyékot előre vető „erdélyi püspök1,1, címet? Llát a prot. tábori lelkészek számát emeltette-e? De többet mondok: megmerte-e tenni ezekre nézve az igazán férfias, bátor lépéseket?! Nekem úgy tetszik, hogy nem. Pedig a kerületek erélyes hangon sürgették ezeket. És ha kutatjuk a konvent lágy magatartásának okát, akarva-nemakarva is olyan okok tolulnak előtérbe, a mik kedvetlenitik, bántják az embert; jobban esnék más okokat találni. Áz a baj forrása, hogy belevitték az egyházi ügyekbe a napi politikát. A konvent nem akar kellemetlenséget csinálni a kormánynak. Ez a mostani konventi ülés kétségtelenül igazolta ezt. A kerületi közgyűléseken tehát lehetőleg a kezes bárányokból választják a tagjait. Most már én is értem, hogy miért harcoltak annyira egy időben a mi őseink a konvent ellen; miért féltek annyira a centralisatiótól! Én azonban most is azt mondom, hogy a konvent igen szükséges orgánum; magában véve éppen nem rossz, sőt hasznos s épp ezért szükséges. Helyes volt tehát megalkotni. De azt is mondom, hogy a konventi tagok megválasztását kár volt a presbytériumoktól elvenni és az egyházkerületi közgyűlésre ruházni! Még mást is szeretnék mondani, de sapienti sat . . . Majd az egyházmegyei gyűlésen, meg más találkozásaink alkalmával még világosabban kifejtjük a konvent erélytelenségének igazi okait. Reményiem azt is megcselekeszszük, különkülön mindegyik egyházkerület, hogy a konventünk által elaltatott vagy elodázott kérdéseket most már magunk vesszük a kezünkbe és törvényeink értelmében (E. T. 50 §. h) feliratot intézünk az államkormányhoz és országgyűléshez, hogy békekötésekben és országos törvényeinkben biztosított jogainknak szerezzen érvényt. Szíves üdvözlettel! Szerető öreg bátyja: Igazmondó. Egyetemes konventünk ülései. (Folytatás). Dókus Ernő, mint a közalapi végrehajtó-bizottság előadója jelenti, hogy a múlt évi konvent egy bizottságot küldött ki abból a célból, hogy az 1898. évi XIV. t.-c. 17. §. alapján a kongnia ügyében a miniszterrel érintkezzék és a megfelelő megállapodások létesítésére vonatkozólag közreműködjék. Hogy a bizottság ennek a feladatának megfeleljen, egy szabályjavaslatot dolgozott ki a kongrua kiosztása módozatára vonatkozólag. Kéri ennek a szabályjavaslatnak tárgyalását és elfogadását. A szabályjavaslat ez : 1. §. A lelkészi jövedelem kiegészítésére szolgáló összegek az ev. ref. egyházban, az egyes egyházkerületekben levő összes kiegészítésre igénynyel biró lelkészek részére az egyházkerületi elnökség kezeihez utaltatnak ki és pedig a dunamelléki egyházkerület részére a budapesti, a dunántúli egyházkerület részére a pápai, a tiszáninneni kerület részére a miskolci, a tiszántúli egyházkerület részére a debreceni és az erdélyi egyházkerület részére a kolozsvári adóhivatalnál. 2. §. Az illető m. kir. adóhivatal az egyházkerületek részére utalványozott összegeket a kerület püspöke és főgondnoka együttes aláírásával ellátott bélyegtelen hivatalos nyugták ellenében fogja számadás kötelezettsége mellett kifizetni. 3. §. Az utalványozás félévi részletekben előre és pedig január és julius hó folyamán fog történni. 4. Az utalványozással egyidejűleg : a) a lelkészség székhelyét; b) az igényjogosult lelkész nevét; c) a lelkészt megillető kiegészítő összeget feltüntető jegyzék fog a minisztériumból a pénzfelvételre jogosult egyházi főhatóságnak megküldetni. 5. §. Az egyházi főhatóság az egyes lelkészeknek a jegyzékben feltüntetett összegeket a lelkész által kiállítandó és szabályszerűen bélyegeit nyugta ellenében fizeti ki. fi. §. A lelkész által kiállítandó nyugta szövegében, kifejezésre juttatandó azon körülmény, hogy a felvett összeg az 1898. XIV. t.-c. értelmében járó jövedelem kiegészítésére szolgál. 7. §. A jövedelem kiegészítési összeg a lelkészeket csak azon naptól kezdve, a melyen állomásukat elfoglalták, azon napig illeti meg, a melyen állomásukról távoztak. Elhalálozás esetében azonban, ha az elhaltnak özvegye vagy kiskorú gyermekei maradtak, ezeket illeti meg a legközelebbi féléves fizetési határidőig esedékes jövedelem és így ha ez eddig nem szolgáltattatott volna részükre, minden külön intézkedés nélkül kiadható, vagy ha már a lelkész életében kiadatott, tőlük az elhalálozási idő utánra esedékes összeg vissza nem követelhető. 8. §. Az egyházi főhatóság részére megküldendő jegyzékben számjelzett összeg a lelkész részére teljes összegben fizetendő ki. Kivételt képeznek az országos gyámintézeti, az egyházmegyei gyámintézeti, az egyházkerületi gyámintézeti járulékok, melyek az egyházi főhatóságok által visszatarthatók és közvetlenül rendelkezési helyökre juttathatók, de csakis azon összegben, mely ily címen megállapítva lett, megjegyeztetvén, hogy a jövedelemkiegészitési összegek kifizetésekor az említett járulékösszegből csak az illető utalványozási félévre esedékes részletösszegek tarthatók vissza.
