Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-05 / 18. szám
293 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 294 9. §. A lelkészek részére kifizetett összegről szóló nyugták az egyházi főhatóság szabályszerű számadása kíséretében egyszerre és legkésőbb a megtörtént utalványozást követő három hónap alatt lesznek a miniszteri um h oz fel terjesztendő k. 10. §. A\z 1900. évi december hó 20-án 35.722. szám alatt kelt külön intézkedés hatása érvényben marad azon mértékig, a mely az ott érintett tárgyakban meg fog állapíttatni. A kon vent ezt a javaslatot változtatás nélkül elfogadta és hozzájárulás céljából felterjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Dókus Ernő felolvassa a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 46 segédlelkészi állás legmagasabb állami javadalmánek megfelelő évi 23.000 korona általány összeg kiutalásáról szóló leiratát. Ezzel kapcsolatban előterjeszti a bizottság javaslatát, hogy a 23.000 összegből a megjelölt célra a konvent utaljon ki : J. A dunáninneni kerület részére 2319 K. 62 F. 2. A dunántúli „ „ 3096 „ 84 „ 3. A tiszáninneni „ „ 2144 „ 37 ,, 4. A tiszántúli „ „ 1716 „ 83 „ 5. Az erdélyi „ „ 6172 „ 09 „ Az ezek után fenmaradt 7550 k. 25 fillért és az időközi kamatokat a folyó évi káplántartási dij alapja javára kéri átírni. A konvent a bizottság javaslatát elfogadta. III. nap. Sass Béla jegyző olvassa a tiszántúli kerület elnökségének felterjesztését, melyben az iránt kér intézkedést, hogy a kongrua bírói foglalás tárgyát ne képezhesse. A közalapi végrehajtó-bizottság méltányolva a tiszántúli kerület kérését, azt javasolja, hogy az ilyen végrehajtásoknak még az illető érdekelt fél beleegyezése esetén való megakadályozása céljából is, írjanak fel az igazságügyminiszterhez. Bernátli Elemér abban a véleményben van, hogy a kongrua lefoglalásánál törvénysértést követett el a végrehajtó. De azért ily nagy feneket a dolognak nem kerítene, mert az orvoslás magában a törvényben keresendő és meg is található. A végrehajtási törvény 54. szakasza ugyan is azt mondja, hogy a közhivatalnokok, tehát a lelkészek fizetése is csak két harmad részig foglalható le, ez is csak annyiban, a mennyiben a foglalás a 800 frtnyi minimumot nem érinti. A debreceni kir. tábla elnöksége értesülvén az ilyen foglalásról, körrendeletét bocsátott a bírósághoz, melyben utasítani rendelte a végrehajtókat, hogy a végrehajtási törvényt pontosan tartsák be. A fenforgó esetben a hiba abban van, hogy nem a végrehajtást szenvedő fél, hanem a kerületi főgondnok nevében történt a felszólalás. Tekintette] tehát arra, hogy az orvoslás a törvényben van, nem kívánja a feliratot. Az emberi jogokat pedig korlátozni nem lehet és igy azt sem tartaná helyesnek, ha a konvent a lelkészek szabad elhatározását korlátozná. A ki valamibe beleegyezik, azzal jogtalanság nem történik. Dr. Eagg Dezső a kérdés érdemére nézve egyetért előtte szólóval, de megjegyezni kívánja, hogy a végrehajtási törvény idevonatkozó szzkaszai nem elég világosak. Es tekintettel arra, hogy a végrehajtási törvények most revízió alá kerülnek, azt hiszi, nem lenne felesleges, ha a konvent felhívná a minister figyelmét hogy a törvény megalkotásánál legyenek tekintettel az olyan esetekre, melyet most mint sérelmest sorolnak fel. Antal Gábor nem tartaná helyesnek, sőt károsnak ítéli, hogy a lelkészek megkülönböztessenek a többi polgároktól. Ott van a törvény, használják fel azt a védelemre. Vagy a mi lelkészeink volnának olyan kiskorúak, hogy ne tudnának magukról gondoskodni ? Kivételes törvényt nem kiván. Ha a polgároknak elég biztosítékot nyújt a törvényt, elég az bizonyára a lelkészekre nézve is. Tisza Kálmán két dolgot akar felemlíteni. Az egész baj tájékozatlanságból származik. Tájékozatlanok a lelkészek, de tájékozatlanok a hatóságok is. Nem tartaná feleslegesnek, ha a minister utasítaná a kir. táblákat, hogy épen olyan körlevelet küldjenek a bíróságokhoz, mint a debreceni tábla elnöksége. A kerületek pedig figyelmeztetnék a lelkészeket, hogy az ilyen foglalás, mint a mely ellen most a tiszántúli kerület orvoslást keres, nem jogos. A konvent a Tisza Kálmán felszólalása értelmében határozott. Sass Béla jelenti, hogy Dókus Ernő, mint a közalapi végrehajtó bizottság elnöke, azzal a kéréssel fordul a konventhez, hogy miután a vallás- és közoktatásügyi miniszter nem járult hozzá, hogy a lelkészek közalapi illetményei a kongruánál beszámitassanak, Írjon fel a konvent a miniszterhez azért, hogy jövőre a lelkészek közalapi tartozásaikat mint egyéb adókat levonásba tehessék. Fejes István ellenzi a javaslatot, mert a közalapi adó önkéntes adakozás és igy nem illik reá a törvénynek az az intézkedése, hogy a kongrua a fizetést minden adó és köteles járulék levonásával egészíti ki. Antal Gábor is a javaslat ellen szól. Ne az állam fizesse ezt az adót, hanem mindenik lelkész maga. Gróf Tisza István utal arra, hogy a domestica nem önkéntes adó, hanem köteles járulék. A fölmerült eszmék figyelembe vételével indítványozza, hogy állapítsa meg a konvent a domestica kötelező voltát, másrészt pedig a megtérítési igény jogosságát, mert ez olyan közteher, mint bármi más adó. Ily irányú fölterjesztést kell intézni a miniszterhez. A konvent nagy többséggel elfogadta gróf Tisza István indítványát. Sass Béla olvassa a kultuszminiszternek leiratait, melyek szerint az erdélyi egyházkerülethez tartozó nehány egyház lelkészeinek nem ad kongruát, mert az illető lelkészi állomások 1898 január 1-ig nem voltak szervezve. Tudomásul vették. Az erdélyi egyházkerület kéri, hogy a helyettes lelkészek számára is eszközöljön ki a konvent kongruát, mert ezek a helyettes lelkészek olyan állomásokon vannak, a’ melyek a lelkészhiány miatt maradtak betöltetlen. 18*
