Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-28 / 17. szám
277 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 278 tiszántúli kerület 69 egyháza részére 6200 koronát és az erdélyi egyházkerület 97 egyháza részére 7680 koronát. Jelenti továbbá az előadó, hogy miután a konvent a segélyek szétforgácsolásának megakadályozása céljából a kisebb segélyezéseket beszüntette és nagyobb összegű, de kevesebb számú segélyezés tervének elkészítésére utasította a bizottságot, a bizottság, tekintetbevéve, hogy a konvent erre a czélra jelenleg csak 18.200 koronát fordíthat, javasolja: utaljon ki a konvent hat 1200 koronás) öt 1000 koronás, öt 600 koronás és hat 500 koronás segélyt. Ezenkívül 6-—7 ezer korona volna felvehető olyan segélyezésekre, mikor rendkívüli körülmények szükségessé tennék a kisebb összegű segélyezést is. A konvent a bizottság javaslatait minden vita nélkül elfogadta. Kenessey Béla beterjeszti a tiszáninneni kerület kérvényét, melyben a kerület, miután előadja : hogy az ősök iránti kötelességének tartja megőrizni a sárospataki főiskola önállóságát s e célból kerülni akarja az államsegély igénybevételét, de azt a maga erején, bár kölcsön vette már e célra a Vay-Mocsáry-féle alapítványt, nem teheti, kér a közalapi pénztárból 600.000 koronás kölcsönt, hogy pénzügyi művelettel szaporítsa a főiskola jövedelmét s lehetővé tegye a tanárok fizetésének emelését és az ötödéves korpótlékok rendszeresítését. Az előadó jelenti, hogy a közalapi végrehajtó bizottság tárgyalta a tiszáninneni kerület kérvényét, de annak teljesítését a konventnek nem ajánlja. Ezt a határozatát azzal okolja meg a bizottság, hogy a konvent mindig visszautasította a kölcsön kérvényeket, mert nem akart alkalmat adni arra, hogy a közalap nagy vagyonát ilyen módon szétszedjék. Fejes István úgy találja, hogy. a közalapi végrehajtó bizottság tévedésben van, midőn a kért összeget olyan kölcsönnek veszi, mint a milyeneknek kiutalását eddig a konvent megtagadta. A történeti valóságnak sem felel meg a bizottság eljárása. Több évvel ezelőtt maga a konvent irt le a kerületekhez, hogy nagyobb összegeket szándékszik rendelkezésükre bocsátani, ha a kerületek saját felelősségük mellett azt kisebb kölcsönök alakjában a gyülekezetek között kiosztják. A kerületek azonban a konventnek ezt az ajánlatát akkor nem fogadták el. Maga is abban a véleményben van, hogy egy ilyen pénzügyi művelet keresztülvitele nagy nehézségekbe ütközött volna és irodáknak létesitésitését s megfelelő személyzetnek alkalmazását tette volna szükségessé. De itt most egészen más dologról van szó. A kerületeknek a tőkesegély keresztülvitelénél más tőke nem állott rendelkezésükre, mint az iskolák tőkéje. A sárospataki iskolának is mintegy 80.000 forint tőkéje van a tőkesegélyezés által lekötve. Ezt a tőkét pedig a konventnek kellett volna adni. Oldja fel teh&t a konvent ez alól a teher alól a kerületet, hogy a lekötött tőkéket nagyobb jövedelemmel kezelhesse. Számadási nehézség sem fog előállani, mert a Földhitelintézetnél ez a kiutalás újabb, az eddigitől eltérő kezelést nem igényel. A kerület pedig sokat fog nyerni, ha 4°/0-os pénzt kap és azt nagyobb százalék mellett kezelheti, esetleg jövedelmező ingatlanokba fektetheti. Ismétli, hogy ez nem kölcsön és nem annak a fogalma szerint kell elbírálni. Gróf Degenfeld József a konvent eddigi eljárásától nem kíván eltérni. A vagyon szétforgácsolása mindenkor veszélyes, de anyagilag is káros lenne a kölcsön megadása. A 4°/0-os földhitálintézeti zálogleveleket ma 90 frtért lehet eladni. Ez nagyobb összegnél nagy megkárosítást jelent. Gróf Tiszn István csak azt akarja megjegyezni, hogy a kölcsön kiutalásával a kerület a célt nem érné el, mert a konvent csak 4y2%-os pénzt bocsáthatna rendelkezésére. Ezzel szemben, ha a sárospataki főiskolának van két millió értékű ingatlana, azt az olcsó pénzt, a mit keres, könnyen megkaphatja. Az osztrák-magyar banktól törlesztéssel együtt 5.25°/0 mellett megkaphatja ezt a pénzt. És ha a kölcsönnek összegét betábláztatja, megmenekszik az általános jövedelmi pótadótól és igy sokkal olcsóbb pénzt kap, mintha a konvent utalja ki a kért összeget, mely a legkedvezőbb esetben is 4-75°/0-os pénz lenne. Antal Gábor azt hiszi, hogy nem egészen helyes világításban van ez a kérdés feltüntetve. Egyfelől az állittatik, mintha a kért összeg kiutalása kö’csönüzlet lenne, másfelől pedig arra adnak utasítást, hogy lehet olcsó pénzt kapni. A dolgot vegyük úgy, a hogy van. A konventnek segitnie kell a kerületeken, a mikor a tőkesegélyt saját pénztáraikból nem fedezhetik. A dunántúli kerületnek is van egy ilyen kérvénye és ha az idejut, hasonlóképen kérni fogja, hog3r a konvent mentse fel a kerület tőkéit és a közalap saját maga magának utalja ki a tőkesegélyek fentartására szükséges összegeket. Hát ha igy fogjuk fel a dolgot, akkor ez nem lehet üzlet. Azt gondolná, hogy a kérvényt ilyen alakban lehetne méltányolni. És hogy a záloglevelek eladásával ne legyen veszteség : utalja ki a konvent a kért összeget a golyó számlán kezelt tőkéből. Tisza Kálmán a legszivesebbon tenné, hogy javasolja a sárospataki iskola érdekében a kiutalást. De bocsássanak meg, ez egy veszélyes lépés volna. Nem azért, mintha elveszne a tőke, hanem azért, mert el fogna veszni a jövedelem pontossága. A melyik kerület nem kér, vagy nem kap ily kölcsönt, még egy lyukas garast sem adna a közalapra. Kéri, hogy fogadják el a végrehajtó-bizottság javaslatát. Radácsi György érdekelt fél lévén, csak azt kéri, hogy a sárospataki főiskola ősi jellegének fentarthatása érdekében utalja ki a konvent a kért összeget. A konvent a végrehajtó-bizottság javaslatát fogadta el. (Folyt, köv.) Lelkészi értekezlet. A marcalvidéki lelkészi kör folyó hó 11-én tartotta meg értekezletét Kupon, a gazdag tárgysorozatból kiemelem a következőket: 1. Jakab Pál elnök ismét magas szárnyalásu beszéddel nyitotta meg az értekezletet, hangsúlyozván, hogy a mai korban, midőn az anyag annyira lekötve tartja a lelkeket, nekünk, lelkészeknek kötelességünk
