Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
21 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 22 egyház tagjait patronátusi rendszer mellett, templomok, plébánia lakok, iskolák építése, föntartása, felsőbb tanintézetek életbentartása fejlesztése nem vagy csak alig terheli ; a r. kath. egyháztag egyházi terhet alig ismer, a prot. egyháztag, pedig mennél szegényebb, anynyival inkább nyög alatta : láthatjuk, hogy az állam, mely 900 év éta oly gazdag dotációkkal látta el és támogatja máig a r. kath. egyházat, a prot. egyház egyetemét pedig bizony csak némi koldus fillérrel utasitja el, midőn a törvényhozás ajtaján zörget : nagyon messze van még a 48, XX. t.-czikk szellemének még fölismerésétől is. A kongrua törvény a létező bajoknak csak egy oldalú és szűkkeblű fölfogással megkísérelt silány megoldási módozata. Es hogy a meghozott kongrua törvény végrehajtása körül is hibák sorozata jelentkezik, azt majd a Il-ik cikkemben fogom fölmutatni. K. Köbmendy S. A b o s z u. (Folytatás.) Naturam expellas furca, tarnen usque recurret! Újabb intézkedés folytán, egyházmegyénkben az egyes gyülekezetek gondnokainak, a helyi presbyterium által megyizsgált számadásai, felvülvizsgálás céljából, az egyh. számvevőségnek, illetve a tanácsbiráknak adattak és adatnak át. Mint más uj intézkedésnél, itt is megvoltak és vannak a kezdet szokásos nehézségei, annyival is inkább, mert a költségvetési és számadási rovatos ivek nincsenek — nézetem szerint — oly szabatosan előkészítve és kellő utasítással ellátva, hogy a vidékenkint különböző számadási anyagot, mindenki kifogástalanul elhelyezhetné: de a számvevők részére sem volt az egyöntetű számvétel tekintetében valami határozott utasítás nyújtva, elégnek tartatott a múlt időkbeli utasisitás: mitte sapientem. Innét lett aztán, hogy az esperesi hivatalhoz viszszaérkezett számadások közül 43 lett többé kevésbé kifogásolva, a számvétellel foglalkozott öt egyházi tanácsbiró közül négynek — egynek plane ezerekre menő különbözette! — lett számadása nehezményezve. Az orcii egyház gondnokának számadása Peti Lőrinc tanácsbiró urnák lett, a mondott felyülvizsgálás végett kiosztva, a ki ismeretes szigorával, a számadásban több aprólékos hiányokat fedezvén fel — melyeknek érdemleges ismertetésére itt nincsen elegendő terünk — az észlelt nehezmények igazolását kérte a presbyteriumtól. Mivel pedig a várt időre a kívánt igazolás vagy felderítés hozzá meg nem érkezett, újra megsürgölte annak 'postafordultával hozzá juttatását, számvevőnek nyakukra küldését, költségeket emlegetvén. A ki ismeri a mi presbyteri decentralizált kormányzatunk nehézkességét s hozzá veszi még azt is, hogy Orciban nem létezik posta, bizonyára tulhajtottnak fogja találni a nt. tanácsbiró urnák ezen ukáz-szerü sürgölését s menthetőnek a lelkész következő válaszát: „a presbyterium az ön észrevételeire megfogja adni a választ, nekem magamnak olyan észrevételekre, melyek nevetségesen gyarlók, nincs feleletem,“ nézetem szerint, értve alatta a számvevő küldéssel és költségekkel való ijesztgetést. Egyébiránt optimus interpres quisquis verborum suorum szerint kérdezte-e valaki szavainak magyarázatát? íme ez a N. L. főjegyző ur által nyilvánosság elé vitt mélyen sértés genesise. Igaz, hogy P. L. tanácsbiró ur nem tekintette még csak sértésnek sem, mert lám, ezt írja az incriminált sorok után „túltekintve mindeneken, a számadás belybenhagyandónak véleményeztetik.“ Kérdés: kinek fájdult meg hát annyira a P. L. feje, hogy ebből a silányságból oly parázsbotrány insceniroztatott ? A vonatkozó jegyzőkönyvi adatokat kell megvizsgálnunk, hogy kérdésünkre megleljük a feleletet. Quod non est in actis, non est in mundo. A múlt évi juh 17. Csurgón tartott egyhm. közgyűlésünk jegyzőkönyve 81. pontja végén, minden expositio nélkül a következő végzés lett beillesztve: „a mi azon sértést illeti, melyet az orcii lelkész a számvevőség egyik tagján elkövetett, midőn annak az orcii zavaros számadásai felderithetése céljából hozzá intézett kérdéseire következőleg válaszolt: nekem magamnak az ön észrevételeire — melyek nevetségesen gyarlók — nincs feleletem“ : tekintettel a sértő fél beteges kedélyállapotára, a sértést ezúttal, de utoljára megbocsátja az egyházmegyei közgyűlés. Állapodjunk meg egy kissé s elemezzük ezen apokrif jegyzőkönyvi végzést s ismerkedjünk meg tarthatatlan állításaival. rSérelemről“ beszél, melyet az orcii lelkész a számvevőség egyik tagján elkövetett. Ez a megsértett tag csakis P. L. ur lehet. Ámde N. L. főjegyző ur önmaga írja : hogy a mint P. L. ur megkapta ifj. Csire Istvánnak sértő levelét, összepakolta az orcii számadás okmányait, elküldte esperes úrhoz, egy betűt sem irt mellé, nem hogy vádlevelet adott volna be.“ E szerint ifj. Cs. I. vádló nélkül vonatott ítélet alá, pedig nemo sine actore reus est. Továbbá Írja a kézalatti végzés : „a zavaros számadás felderithetése céljából intéztetett hozzá kérdés.“ Azonban a legcompatensebb tanú maga Peti L. ur írja — mint fentebb láttuk — „a számadás helybenliagyandónak véleményeztetik“ — végül az mondatik : „tekintettel a sértő beteges kedély állapotára, a közgyűlés még egyszer és utoljára megbocsát. Mekkora kegyelem a közgyűlés részéről !! A hol nincs panaszos, nincs panasz, nincs jelen a vádlott, ugyan mit, mi alapon bocsát meg a közgyűlés, hiszen actore non probante absolvitur reus, etiamsi nihil praestiterit és utoljára, hát mikor bocsátott meg ezelőtt a közgyűlés és mit ? Bizony ha megbocsátásról lehet beszélni, annak sora és joga ifj. Cs. I.-non van három évi folytonos, kíméletlen zaklatása után. No de mégis, ha a fenti jegyzőkönyi pont hiteles volna — mert hát nem az — a hangoztatott megbocsátás után, a sértett hiúság és telhetetlen boszuvágy által gyújtott szalmatüz szépen csendesen elaludt volna.
