Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

261

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

262

bernek, ezért érzékeinket tisztán kell tartani és óvni mindenféle ártalomtól. No de térjünk vissza az előbbi dologra.

— Mi is az a fényes ott az égen Feri! ? — A nap.

— Éjjel is lehet a napot látni ? Gábor ! — Éjjel nem lehet a napot látni.

— Miért nem lehet? — Azért mert akkor lenyugszik!

— Merre felé nyugszik le a nap ? Jóska ! mutasd meg! — Arra felé !! . . .

— No, lássátok: az égnek azon tája felé, a merre a nap este lenyugszik, van — nyűgöt.

— Hát reggel a nap merre kél föl ? Mutasd meg Béla ! — Arra felé ! ! . . .

— Az égnek azon tája felé, merre reggel a nap főikéi, van kelet.

Hát délben merre felé van a nap az égen, mutasd meg Sándor ! — Arra felé ! !

No lássátok, arra van dél égtáj.

— Hát arra felé láttátok-e valamikor a napot. (A tanító északnak mutat). — Arra felé soha nincs a nap az égen.

— Arra felé, a merre a napot az égen soha sem lehet látni — van észak égtáj. — Hány égtáj van tehát Feri ? — Négy égtáj van : nyűgöt, kelet, dél és észak.

— Fordulj arccal arra felé, a merre a napot soha sem lehet látni. íme ! és mond el micsoda égtáj van előtted, hátad mögött, jobb kezed és bal kezed felől ?

— Ha úgy állok, hogy előttem észak van, akkor hátam mögött lesz dél, jobb kezem felől kelet, bal kezem felől pedig nyűgöt.

— ügy van fiam ! nézzetek ide a 'porba, csinálok a botommal egy keresztet, egyik fele észak felé áll, a másik délnek van, az északi végére irom É, a déli végére irom: D; a 3-ik vége keletnek, a 4-ik pedig nyu-É. gotnak mutat, a keleti végére irom: K, a . I nyogoti végére pedig: Ny. Itt a kereszt.

^ | ' Nézzétek ott repül egy gólya! Észak felé

D- röpül-e vagy keletnek ?

— Sem északnak sem keletnek.

No lássátok, az égnek azon táját, mely sem északnak, sem keletnek nincs, úgy mondjuk, hogy Északkelet. Merre röpül tehát most az a gólya ? Laczi!

Ény. É. Ék. — Északkelet felé . . .

• • — Ennek az égtálynak az

^ irányát meg ide rajzolom ni és • • megjelölöm Ék betűkkel: ez azt

• • teszi, hogy Északot meg Keletet

Dny. D. DL. összekell mondani. Nézzétek ott

meg egy erdő van : melyik égtáj felé van az Károly ?

— Sem délnek, sem keletnek.

— Azt az irányt a melyben az az erdő van, nem mondhatjuk sem délnek, sem keletnek, hanem összemondjuk — és az az irány lesz : Délkelet: nézzétek ide rajzolom ezt is porba, megjelölöm Dk betűkkel. Ott meg egy tornyot látok, ha elakarnál oda menni egyenes irányban nyűgöt felé mennél-e Károly ? Nem nyűgöt felé.

— Akkor hát dél felé ugy-e ? — Dél felé sem.

— No, lássátok az a torony délnyugot felé van mi tőlünk. Lerajzolom az irányt ide a porba, megjelölöm Dny betűkkel, az azt teszi : Délnyugot.

Még van egy tája az égnek, a merre felé nézzétek az az itató kút van ! Észak avagy nyűgöt felé van-e az Jóska ? — Sem észak, sem nyűgöt felé nincs az a kút.

— No lássátok, az a kút Eszaknyugoti irányban van mi tőlünk. Ezt ide rajzolom a porba, megjelölöm a végét Ény betűkkel. Nini milyen szép rózsa forma rajz lett itt a földön az égtájak irányából. Ezt a rózsa alakú rajzot irányrózsának vagy másképpen szélrózsának is mondjuk, mert végei minden irányban mutatnak, a merről csak szél szokott fújni; majd ezt a rajzot az iskolában a táblátokra is lerajzoljuk. Most nézzétek : itt van egy kis kézi térkép, leteritem ide a rajz mellé a földre; merre van ezen a térképen kelet, nyűgöt, dél és észak, északkelet, délkelet, délnyugot és északnyugot ? Lássátok gyermekeim ez a térképrajz, a mely itt a földön fekszik, a mi fekvő földünk felületének a képe. Ezen is vannak hegyek, síkságok, folyók, erdők, városok faluk ép úgy mint a mi földünk felületén. Majd utóbb megismeritek ezt a térképrajzot; ennek a felső részének mindig észak felé kell állni az alsó részének pedig dél felé. De most menjünk tovább.

A csapat nyűgöt felé haladt . . .

— Merre megyünk mi most Imre ? — Nyűgöt felé..

— Hát ha haza akarnál menni, mely irány felé mennél Károly ? — Kelet felé.

— Tehát majd ha hazafelé jövünk, akkor keleti irányban haladunk, most csak menjünk nyűgöt felé.

Utunk egy hidra vezetett.

— Megálljatok gyermekeim ! Min vagyunk most? Pisti! — Mi most hídon vagyunk.

— A hid két végét mi tartja, hogy le nem szakad ? — A viznek a partja.

— Hány partja van ennek a viznek Imre? Ennek a viznek két partja van.

— Forduljunk arccal arra felé mindnyájan, a merre ez a viz folyik. No most tartsátok föl jobb kezeteket — egy ! Az a part nézzétek, a melyik jobb kezetek felöl van, az jobb part. Most pedig tartsátok föl balkezeteket — egy ! Ez a part pedig, a mely bal kezetek felől van, a balpart. Kezet le.

— Mondd meg azért Imre a mi falunk ennek a viznek melyik partja felől esik ? — A jobb partja felől.

— Helyes! Folyik-e ez a vizittahid alatt avagy egy helyben áll ? Károly ! — Ez a viz folyik.

— Ha folyik, mondd meg tehát, hogy milyen viz ez ? — Ez folyó viz.

— Miben folyik ez a viz Zsófi! — Mélyedésben.

— Lássátok gyermekeim az olyan mélyedést, a melyben viz folyik, medernek mondjuk. A folyó viznek tehát van medre. Most pedig nézzetek ide, ezen a térképen a folyó vizek kígyóhoz hasonló görbe vonalakkal vannak jelölve, a melyik kisebb folyó viz, az vékonyabb vonallal, a melyik nagyobb folyó viz, az meg vastagabb vonallal van ábrázolva. Ez a folyó viz, a