Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
189 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 190 gyobb pontossággal és lelkiismeretességgel iparkodom teljesíteni, másfelől minden jogaimat a legteljesebb mértékben fogom gyakorolni és érvényesíteni. Ezen jogok és kötelességek között a legszebb és legmagasztosabb, a melyre nagy súlyt fogok helyezni az, a melyet az egyh. törv. 366. §-a e következő szavakkal ruház az esperesre: „ha a panasz tárgya egyházi vagy állami közérdeket nem sért, tartozik a felek között a békéltetést megkisérleni“ ... Ez a békehíréi szerep lesz az én erősségem, az én váram. Valamint az orvosnak a beteget látni és megvizsgálni kell, hogy a bajt felismerve gyógyíthassa: úgy az esperesnek kötelessége bárhol és bármikor, ha a betegség tünetei mutatkoznak valamely gyülekezetben, a helyszínén megjelenni, a bajnak valódi okát kikutatni s azt ideje korán orvosolni, hogy a seb el ne mérgesedjék s a felzaklatott kedélyek el ne keseregjenek. A szikra egy csepp vízzel eloltható, de ha lángra lobbant és erőtt vett, akkor pusztulást és romlást hagy maga után. És mivel az egyházi törvények egy szóval sem jelölik meg az utat módot és eszközöket ezen jog gyakorlására, ezen kötelesség teljesítésére : itt lehet és kell felemelkedni azon legszebb erény képzelhető magas fokára, azon legnemesebb érzelem nyilvánítására, melyet nyelvünk ezen gyönyörű szóval fejez ki: szeretet. Mert bizony igaza van az apostolnak, érezheti mindenki, érzem én is, hogy „ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, olylyá lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom és ha minden titkokat és bölcsességet tudnék is, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok.u Bármily más gyarlóság vagy fogyatkozás legyen bennem, a szeretet azokat elfedezi, mert a szeretet mindent pótol, a szeretetet nem pótolja semmi. Nem azt mondom ezzel, hogy a törvény, jog igazság, melyek mint jelszavak hangoztatnak mindenütt, nélkülözhető, mellőzhető dolgok volnának, mert jól tudom, hogy minden területnek — bármily jellegű légyen az, — hasonlat szerint szólva, mint a szerves testnek csont szervezete, gerince s oszlopa a törvény, melyen léte nyugoszik; az idegei, izmai, nemesebb részei a jogok s ennek különböző alkatrészei, melyeknek együtt működése a lét feltétele — vérkeringése — melynek a test minden legkisebb részét — tetőtől talpig áthatni kell — az igazság, de azt is tudom, hogy a mi ezeknek, mint Ezékiel próféta látása szerint a holttetemeknek életet ád — az a szeretetnek lelke! . . . Nem hiszem, hogy polgári vagy politikai téren is lehetne célt érni, ha a hatalom csak a törvénynek holt betűjére, a jogok rideg elvére és az igazságnak merev álláspontjára helyezkednék minden ténykedésében. Menynyivel inkább lehetetlen egy olyan testületnél, a mely erkölcsi, vallásos alapon áll. A törvény betűje rideg, melyről azt mondja az Írás „megöl,“ az, a mi megelevenít, a lélek, a szeretetnek lelke. Azt mondja Pál apostol : „nem azok Isten előtt igazak, kik a törvényt vallják, hanem a kik a törvényt betöltik, azok igazidnak meg.“ Ugyancsak ő mondja ezt is : „a ki szeret, a törvényt betöltötte.“ A jog és annak hánytorgatása, keresése, mindig önzésre vall, csak a maga hasznát keresi, legelső és legutolsó személy előtte az én, mást nem ismer. A mi felmutatja a kötelességeket, melyek a joggal feltétlenül együtt járnak; az áldozatokat, melyeket a jogok gyakorlása megkövetel, a mely ezt mondja: „ne nézze kiki csak a maga hasznát( hanem egyebeknek hasznát is nézzeu és igy rámutat a jogok, kötelességek, áldozathozatalok összműködésére : az a szeretetnek lelke. Az igazság csak gyakorolva nyer életet, de mily végtelenül nehéz ennek gyakorlása, sokszor érinti a kegyetlenség határát, sőt át is lépi azt; a mi kellő határok közé szorítja, a mi egyes különböző esetekre való alkalmazásánál mintegy kézen fogva vezeti, a mi azt mondja : „ne légy felettébb igaz, miért keresnél magadnak veszedelmet.,“ az a szeretetnek lelke. Pál apostol is szépen mondja : „az igazságot követvén szeretetben mindenestől fogva növekedjünk abban a ki jő, t. i. a Krisztusban“ Ennélfogva, a hol betegség jelei mutatkoznak, hol visszavonás, háborúság ütötte fel sátorfáját, értve általában véve minden testületet, nem abban rejlik az ok, hogy talán nincsenek törvények, jogok, igazság, hanem abban, hogy nincs meg a szeretet lelke, mely a testnek életet ád. Én tehát az elevenítő szeretet lelkét viszem magammal mindenüvé, ez irányítja lépteimet, ez hatja át minden cselekedetemet. A szeretet zászlóját véve kezembe s magasra emelve indulok el a nagy munkára. A szeretet jelszava mellett teszem meg az első lépést esperesi hivatalomban. Bárcsak hallanám meg én is ezen vigasztaló szavakat aláhangzani: „in hoc signo vinces.“ . . . A népiskolák, mint az egyház veteményes kertjei felett való felügyelet és kormányzás, általában a tanügy, el van különítve az esperesi hivataltól s ennek élén az egyházmegyei t. ii. biz. elnök áll. A mi a csurgói főgymnasiumot illeti, mely egyházmegyénknek büszkesége, szemefénye, ennek kormányzata az ig. tanács kezében van letéve. Fontos tényezők ezek a nemzet jövő boldogulását illetőleg; ezeknek felvirágoztatása legmagasabb nívóra emelése tekintetében, az illető kormányzók bennem mindig lelkes harcosra találnak. A többi vallásfelekezetekhez való jó viszonyt ápolni és fejleszteni fogom, mert semmi sem hat oly rombolólag a nemzet jólétére, semmi sem akadályozza annyira az előhaladást, mint az úgynevezett culturharc, mikor a különböző felekezetek, mint ellenségek állanak egymással szemben. Ezen jó viszonyra ha valahol, úgy a mi magyar hazánkban van legnagyobb szükség. A mi az államhoz való viszonyunkat illeti, láthatjuk, hogy napról-napra kedvezőbb. Ha eddig minden jogaink — melyek tételes törvényekben gyökereznek — nem érvényesülhettek, annak nem a jóakarat hiánya az oka, hanem az, hogy a sok mulasztást egyszerre, gyorsan helyrehozni az adott viszonyok közt igen nehéz. 12*
