Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
Tizenkettedik évfolyam.12. szám. Pápa, 1901. március 24. A lap szellemi részét illető közlemények szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. pof. ogyházkerüict hivatalos-közlönye Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolarriatiók Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. * Beköszöntő beszéd. A b.'somogyi ev. ref. egyházmegye /oly6 évi március hó 5-én Csurgón tartott közgyűlésén elmondta Nagy Lajos esperes. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Mielőtt az esperesi széket elfoglalnám, Istenhez bocsátott fohászom és hálaadásom után, legelső kötelességemnek tartom szivemnek, lelkemnek egész teljességéből megköszönni a nagyt. és tek. egyházmegyének azt —• a reám nézve legértékesebb kincset — a bizalmat, melylyel megajándékozott, midőn a b.-somogyi ev. ref. egyházmegyének esperesévé megválasztott s igy a kormányra oda állított. Ilyen nagy megtiszteltetésnek örülni kellene, de tekintva azt a nagy tért, mely «lőttem feltárult s melynek egyik első munkásává lettem ; azt a testet, lelket egyiránt igénybe vevő temérdek munkát, mely e hivatallal együtt jár; azt a megszámlálhatatlan kötelességet, melyeknek lelkiismeretes teljesítése a legnagyobb áldozatokat kivánja és mindenek felett azt a roppant erkölcsi felelősséget, mely e pillanattól fogva nagy súlyával nehezedik vállaimra : ne vegye tőlem senki rósz néven, ha egész őszintén kinyilatkoztatom, hogy e nagy megtiszteltetésnek, legalább most, ebben a pillanatban, úgy a mint kellene, örülni nem tudok. Mert bár sok érzelmek forronganak keblemben egymással tusakodva, de ezek között — bármint keresgessem is — a teljes öröm érzetét feltalálni nem tudom. De igen is ott látom az aggodalmat, a sok gondot, ezek mellett gyengeségeimet, s igy azt a kétséget, mely — mondhatom — e pillanatban teljesen hatalmában tart: hátha a legjobb igyekezet mellett, a legnagyobb áldozattal sem tudok megfelelni a bizalomnak, melylyel megtiszteltettem. Azonban bármily aggodalmak és kétségek tartsanak is fogva, a kötelesség teljesítése, melylyel tartozom s a szeretet, melylyel viseltetem ref. egyházam iránt, mely minden áldozatot megkíván híveitől s az a tisztelet, melyet egyházmegyénk minden tagja iránt érzek: parancsolják, hogy ezt a bízóimat hálával fogadjam s igyekezzem arra, hogy ha annak teljes mértékben megfelelni nem tudnék is, legalább némi részben való kiérdemlésére teljes erőmből törekedjem. Szokásban van, hogy a megtiszteltetésben részesült s bizonyos hivatalokra emelt egyén programmot adjon, vagyis nevezze meg a célt, melynek elérésére törekszik, az eszközöket, melyek megkönnyítik és elősegítik a célhoz jutást s az utat, melyen haladni és célt érni akar. 1. A cél, melyre minden hitsorsosunknak kivétel nélkül törekedni kell s a melyre ón is teljes erőmből törekszem, a református hit és egyházi élet legmagasabb fokra emelése s igy ref. egyházunk teljes felvirágoztatása. 2. Az eszközök, melyek által célt akarok érni, a szorosan együvé tartozás érzésének folytonos ápolása, az egymás iránti bizalomnak élesztése, a közös és nagy munkára tömörülés s igy a minden akadályt legyőző, életerős közszellem létrehozása, megteremtése. 3. Az ut pedig, melyen haladni akarok és a melyről letérni nem fogok soha, a szeretet útja. I. A célt maga Idvezitőnk tűzte ki, mikor azt mondotta tanítványainak „elmenvén e széles világra, prédikáljátok az evangéliumothogy az apostol szavai szerint : „Jézus nevére minden térd meghajoljon és minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Ur az Atya Isten dicsőségére hogy építsük meg Istennek országát e földön s minél hamarabb eljöjjön azon boldog idő, mikor Idvezitőnk szavai szerint Jészen egy akol és egy pásztor.“ . . . A mi közelebb egyházmegyénket illet, hogy menynyire munkálkodtunk a cél elérésére eddig: nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy visszafelé nem mentünk, sőt el sem maradtunk. Nem állítom, bogy a célt elértük volna, hanem futunk a cél felé. Hogy ez a legutóbbi válságos évtized, mely nemcsak reformált hitfelekezetünket, hanem általában véve, kivétel nélkül minden vallásfelekezetet mozgásba ho-12
