Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

9

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

10

a mit az apostol még mint csak szent vágyakozást említ „. . . szüntelen emlékezem Jelölefek mindenkor az én imádkozó simban, kérvén az Istent, hogy ha valami mórion már valaha jó és szerencsés nt adathatnék nekem Istennek akaratjából, hogy ti hozzátok mehetnék, mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhetnék veletek, hogy ti megerősittetnétek, azaz hogy közönséges intést vennénk ti nálatok, egymás hite által, a ti hitetek által és az én hitem által. “

Az egyházi beszéd után Dömény Zoltán kartársam, kiben minden téren hű munkatársra találtam, hívogatta a megéhezett és megszomjuhozott lelkeket a sz. asztalhoz s a hívek kivétel nélkül nem csak énekelték „Hallotűk Jézus miképen hívogatsz, Sietünk hozzád, tudjuk hogy megnyugtatsz* hanem úgy is cselekedének. Még egy váratlan kedves jelenet következett ezután: Bizáki Puky Ignác ur újszülött kis gyermekét hozták el az istentisztelet helyére s a keresztség sakramentuma is kilón szolgáltatva.

A hirdetett szent igék s a kiszolgáltatott sakramentumok után szokásszerü és igen természetes lett volna áldás és békesség kívánása után a szétoszolás, de a szentlélek munkás ereje folytatta azt, a mit elkezdett a hi vek sziveiben s a karácsony előtti napon pünkösdi lelkesedés tört azokból ki, midőn az előre szintén jelzett közgyűlésen kimondották javaslatomra a „trencsénmegyei missiói re/, leányegyház“ megalakulását Trencsén központtal (hol 18 család lakik) a nyitrai miss, egyháznak védő szárnyai alatt. Megalakittatott azonnal a presbytérium is; közfelkiáltással választattak meg: Kovács József illavai fegvházi igazgató főgondnokká, Folyik Imre törvényszéki biró, Hédervári Hely István honvédszázados, Enyi László áll. felső leányisk. tanár és Balogh Lajos bellusi áll. kosárfonó intézeti igazgató presbyterekké. Elhatároztatott ezen alakulásnak bejelentése és jóváhagyásának kérelmezése, a mit hiszem, hogy egyházi hatóságunk nem fog megtagadni, sőt e legifjabb leányzóját megfelelő figyelem és pártfogásban részesíti, a mit meg is érdemel az a 250—300 főnyi kis sereg, mely benne most tömörül, a melyen nyugodjék folyton és sokasodjék Ittennek kegyelme és áldása.

Sediyy László

nyitrai ref. miss, lelkész.

Népiskolai vallásoktatásunk hiányai.

A Csurgón tartott kerületi gyűlésen érdekes vitára adott alkalmat a hit- és erkölcstani kézikönyvek megválasztásának a kérdése. Okot erre az adott, mert a kerületi tanügyi bizottság Tóth Ferenc kis kátéját ki akarta küszöbölni s helyette az egész vonalon Hegymegi Kiss Kálmán nagy-kőrösi képző intézeti igazgató munkáját kívánta alkalmazni. Az igy keletkezett vitában jellemző vala, hogy az egyik fél azon bizonykodott, miszerint Tóth Ferenc kis kátéja elavult, rossz, nem áll a paedagogia mai színvonalán. A másik fél pedig Kiss Kálmán munkájával nem volt megelégedve. Azt állította hogy ennek már az első kérdése olyan, a mely nehézségére nézve vetekedik Tóth Ferenc uram legnehezebb kérdéseivel. Sem az egyik, sem a másik fél mégsem kísérletté, hogy annak a tankönyvnek, a melynek a pártjára kelt, jó tulajdonságait kimutassa. Látszott, hogy a kerületi gyűlésnek jelenlevő kevés tagjait sem az egyik, sem a másik kézikönyve ki nem elégíti. Ilyen körülmények között egyezett meg és nyugodott bele mind a két fél főtisztelendő és méltóságos püspök úrnak abba a közvetítő indítványába, hogy addig, mig jobb kézikönyv jelenik meg, a két munka közül bármelyik használható a népiskolában.

Sokkal kevesebb és hézagosabb az én tudásom mintsem akár az egyik, akár másik tankönyvnek akár a hiányaira, akár az előnyeire kiterjeszkedhetném. Ezeket is csupán azért emlitettem fel, mert reám az egész tárgyalás a kerületi gyűlésen azt a benyomást tette, hogy tényleg egyik tankökyv se megfelelő s hit- és erkölcsi életünk javitása érdekében kívánatos, hogy minél előbb jobb, megfelelőbb tankönyv jelenjék meg.

Tagadhatatlan, hogy a jó tankönyveknek igen nagy befolyása van a tanulók tudásárja, de ez különösen a hit- és erkölcstani oktatásban még nem minden. Comte kimutatta: mekkora befolyása van az érzelemnek az akaratra. Az újabb psychologia az érzelmeknek legalább is akkora fontosságot tulajdonit az akarat irányításában, mint a képzetek és fogalmaknak. Ha tehát nevelőoktatási eljárásunk végczélját, a vallás-erkölcsi jellemek fejlesztését figyelmen kivül nem akarjuk hagyni, minden tantárgynál, de külölönösen a hit- és erkölcstani oktatásnál a nép érzelmére is hatnunk kell. A tankönyv erre, legyen akár milyen jó, csak kevéssé képes. Az élőszó sokkal hathatósabb eszköze ennek, mint a holt betű. Ha a tanító hit- és erkölcsi oktatása csak annyiból áll: Tanuljatok meg 2—3 vagy nem tudom hány kérdést a „káté“-ból, akkor lehet az a „Káté“ akárkié, lehet akármilyen jó, a megérteden tananyag megtanulásának gyötrelmei, a tudás nyomában járó, — sok esetben meg nem érdemelt büntetés, — kellemetlen érzelmet, sok esetben elkeseredést szül a gyermekben. Az igy felhalmozott anyag jó a lélek megterhelésére, de nem a lélek jejlődésére s az akarat irányítására. A gyermek tudhatja könyve szavait, de cselekedetével éppen nem árulja el, hogy okosabban, józanabban él, mint a teljesen iskolázatlan ember. A Sturm által hangsulyoztatoti „pietas littera,“ mely tanterveinken évszázadokon keresztül vörös fonálként áthúzódik, nem ezen az utón terjed. Van-e még ma is népiskoláinkban, különösen a hit- és erkölcstanból ilyen vagy ehhez hasonló „módszer,“ az nem tartozik az én vizsgálataim közé. Ha az illetékes hatóságok úgy győződnének meg, hogy van, — akkor ne ringassák magukat abban az édes reménységben, hogy ezen bármilyen tankönyvvel segíthetnek.

Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy tankönyveink javítására, újakkal való helyettesítésére egyáltalán ne törekedjünk. A ki pl. Tóth Ferenc könyveihez olyan görcsösen ragaszkodik, feledi, hogy a Luncz Láczaiféle „Oskolai tanitókönyv“ ; Tarczy számtana, Bocsor