Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-11 / 6. szám

89 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 90 között nézeteltérések merülnének fel, akkor a két egyl házkerület közgyűlése egy-egy lelkészi és egv-egy világi egyénből álló bizottságot küld ki, melynek elnökét, ha| a kiküldött bizottsági tagok első összejövetelök alkal­mával elnökválasztásban megegyezni nem tudnak, az egyesült gyülekezet egyházi adót fizető tagjai többsé­gének kerületi elnöksége nevezi meg. A bizottság az elválás módozatait végérvényesen megállapítván, ki­mondja az elválást és eljárásáról mindkét egyházkerü­letnek jelentést tesz. 6. §. Ha az egyik egyház híveinek önálló anya­vagy leánygyülekezetté alakulása által az elhagyott egyház hívei annyira elgyengülnének, hogy szinte ön­álló anya- vagy leánygyülekezetet többé nem alkothat­nak, a másik egyház önállóvá lett gyülekezete köteles őket, mint csatlakozókat befogadni, azon kötelezettsé­gek leendő teljesítése mellett, melyek ezen egyezség harmadik fejezetében a nem egyesült, csak csatlakozott gyülekezet tagjaira nézve irányt adók, a nélkül azon­ban, hogy a részükre az elváláskor esett vagyont vagy annak bármely részét követelhetnék. Ezen vagyon egészben csatlakozott felekezet ál­tal kizárólag azon célra gyümölcsöztetendő, hogy így idővel vagyonilag megerősödve, ezen egyház hívei is önálló gyülekezetét alkothassanak. 7. §. Az egyesült egyházközségekben is jogukban áll az ott kisebbségben lévő egyházhoz tartozó hívek­nek minden olyan alkalommal, a midőn lelkészi szol­gálatra szükség van, külön költségükre saját egyházuk hitvallását követő lelkésznek szolgálatát igénybe venni 8. §. Egyesült anyagyülekezetben : a) az anyakönyvek közösek, b) a lelkész a nyilvános úrvacsorát mindkét egy­ház híveinek külön és pedig először a saját egyháza híveinek az illető liivek egyházának hitvallása szerint köteles kiszolgáltatni; tehát az ev. ref. hitvallást kö­vetőknek kenyérrel, az ág. hitv. követő evangélikusok­nak pedig ostyával. így köteles gyóntatni, illetve űr­­vacsorát kiszolgáltatni a betegeknek is ; c) a két egyház konfirmálandó növendékeit köteles a lelkész külön órákban egymástól elkülönítve oktatni, a konfirmálást azonban mindkét egyház növendékeivel külön, saját hitvallású lelkészük végzi. A megtörtént konfirmációról a konfirmáló lelkész köteles anyaköny­vet vezetni. Egyik egyház növendékét még a szülők határozott kivánatára sem szabad a másik egyházba át konfirmálni, sem befogadni. Nem szabad a lelkésznek magyarázatai alkalmával a másik egyház hiveit bírálni vagy sérteni; d) a vallástani tárgyakban mindkét egyház nö­vendékeit a tanító köteles a közös órákban oktatni a nem saját egyháza hittanát kivéve, a melynek tanítása a lelkész kötelességét képezi. A konfirmációra előkészitő, valamint a hittani oktatás azon kézikönyvek szerint történik, a melyeket mindkét egyházhoz tartozó növendékek saját illetékes egyházi főhatósága tankönyvül kijelölt. Úgy a lelkész, mint a tanító óvakodni tartoznak, nehogy a növendé­kek előtt bármelyik hitelveiről gáncsolólag vagy a val­lási kegyeletet sértőleg nyilatkozzanak, általában lelki­­ismeretesen kerüljenek mindent, a mi a két prot. egy­ház hivei testvéri viszonyának és érzületének lazítására vagy épen megbontására vezethetne. 9. §. Egyesült leánygyülekezetekben : a) az egyesült leánygyülekezet mindkét egyházá­hoz tartozó hivek és gyermekekről a tanító mindkét egy­ház illetékes anyagyülekezeti lelkészének külön számol. Ha mindkét egyház egyházkerülete megadja a ta­nítónak, (a ki esetleg praeoráns lévita vagy fakultált egyén) a keresztelhetésl engedélyt: szigorú kötelessége a tanitónak az általa végzett keresztelésekről, mindkét prot. egyház híveiről külön-külön pontos jegyzéket vezetni és azon jegyzéket minden hó végével külön mindkét illetékes anyagyülekezet lelkészi hivatalának beküldeni, valamint annak kezéhez vételéről a válasz­­tudósitásban, melyeket önigazolása végett kérni és meg­őriznie kell, meggyőződést szerezni. Ha az egyesült leánygyülekezet mindegyike egy és ugyanazon, ugyan­csak egyesült anyaegyházközséghez tartozik, a tanító a mindkét részre kérész teltekről csak egy jegyzéket vezet. b) ha keresztelhetési engedély csak az egyik egy­házkerület által van a tanitónak megadva, a másik egyházhoz tartozók keresztelésétől óvakodni köteles; a jogosan kereszteltekről vezetett jegyzéket pedig az ille­tékes anyaegyházközség lelkészének az előbbi pont szerint nyújtja be. c) a két egyházhoz tartozó növendékek konfir­mációi oktatását és a hittanitást a tanító külön órák­ban — az ezen oktatást az anyagyülekezetekben szabá­lyozó 8. §. c) d) pontjai szerint tartozik teljesíteni; a vallástan többi tárgyaiban az oktatás közös. LTgy a külön, mint a közös órákban a tanító — fegyelmi bün­tetés terhe alatt — kerülje mindazt, a mi bármelyik egyházhoz tartozó hivek hitvallásbeli érzékenységét a legcsekélyebb mérvben is sérthetné. d) bármelyik egyház halottait az egyesült leány­gyülekezetben a tanító csak akkor temetheti el, ha a felek a halálesetet illetékes anyagyülekezetük lelkészé­nél bejelentették és a lelkésztől az eltemetésre enge­délyt hoznak. E szabály alól kivétel csak távol eső leánygyülekezetben van megengedve és csak akkor és azon tanitónak, ha és a melyik tanitónak az illetékes egyházmegyei gyűlés, tekintve az anyagyülekezet távol­ságát, egyszer s mindenkorra engedélyt adott a távol­levő illetékes anyagyülekezeti lelkész külön engedélye nélküli temethetésre. Ezen esetben azonban köteles a tanító az általa eltemetett halottakról pontos jegyzéket vezetni s azt az illetékes anyagyülekezeti lelkészi hiva­taloknak minden hó végén pontosan beküldeni s annak kézbevételéről ezen §. a) pont szerint meggyőződést sze­rezni. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents