Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
813 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 814 tárgyra, különösen a lélektanra, módszertanra, neveléstörténet tanítására és a mi legfőbb a gyakorlati tanításra ! Ez utóbbit már az első képzőévfolyamban meglehetne kezdeni és a felső 3 évfolyamban pedig tökélyre emelni ! * így volna szerintem a haladó kor követelményeinek megfelelően megteremthető az egységes szilárd alap a tanítóképzők részére s igy lenne megoldva a tanítói képzés a tökéletesedő paedagogia számára s igy lenne fölemelve a tanitó társadalmi tekintélye is! így nem néznének kicsinylő szemmel a tanitói pályára azok, kik érettségit vagy felsőbb tanulmányokat végeztek, mert a tanitó egy olyan 8 évfolyamú, különállá szakiskolát végezne, a mit kizárólag csakis a tanitói pályára készülő végezhetett! így nem szerezhetnék meg a tanitói oklevelet a nem szakiskolában végzettek csupa kedvtelésből és igy meg lenne mind a tanítóságnak, mind a tanitói oklevélnek a mások által elismert értéke és tekintélye. Adja Isten, hogy ez már a közeljövőben igy legyen! Egy házas Rádóc. Darab Lajos, ref. tanitó. Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! A nov. 18-iki orgonaavatási ünnepélyünkre vonatkozó s a Dunántúli Prot. Lap legközelebbi számában nt. Thúry Etele ur tollából megjelent tudósítást hiányosnak találom s pótlásul tisztelettel kérek helyet becses lapjában helyreigazító jelen soraimnak. Azt mondja a tudósítás, hogy nov. 17-én d. u. érkezett főt. püspök ur a veszprémi állomásra, honnét főispán ur Ú Méltóságához hajtatott. Hát a dolog úgy áll, hogy főispán ur O Méltósága is ott várta püspök urunkat a jutási állomáson s O kisérte be a városba saját lakására. Nt. Thúry Etele ur bizonyosan hallomás után irta cikkének eme részét — én azonban ott voltam az állomáson, tehát tudom — bár nevem a megjelentek sorából kimaradt. Másnap nov. 18-án pedig az ünnepély napján főt. püspök urat a község határánál 24 tagú lovas bandérium s több fogattal a községbirája fogadta és üdvözölte. Majd harangzúgás között érkezvén meg a zászlókkal feldíszített községbe, a hol a lelkészlak udvarán várta az egész gyülekezet és igen nagyszámú vidéki vendég, mert alig volt ház, hol vidéki atyafi ne lett volna. Itt a gyülekezet lelkésze fejezte ki örömét főt. püspök ur érkezése fölött s üdvözölte O Méltóságát nemcsak úgy mint az egyházkerületnek mindenektől tisztelt és szeretett fejét, hanem úgyis mint a szentkirályszabadjai egyház szülöttét és büszkeségét, mint a ki itt játszotta gyermekjátékait, a ki innét indult el áldásteljes munkásságának nagy és fényes útjára. Majd megköszönte a gyülekezet nevében főt. püspök urnák számos gondjai között is szülőföldére, lelki gyermekeihez való eljövetelét. Végül Isten áldását kérte főt. püspök urra, hogy a nagy apostol példájaként járhas-on szét, gyújtani világosságot sokaknak lelkében! A lelkész üdvözlő beszédére püspök ur O Méltósága megható szívből jött szavakkal válaszolt. Örömét fejezte ki a felett, hogy itt a régiek elmúltak s mindenek megújultak. Elismerését fejezte ki a lelkész egy évi munkálkodása felett, mire a gyülekezet lelkészét lelkesen megéljenezte. (Lelkem nyugodt öntudata mellett ez volt nekem a nehéz egy esztendő után gyülekezetem részéről a legszebb jutalom). Elismerését fejezte ki a gyülekezetnek is s büszkeségének tartja, hogy ennek kebelében született s annak a tanitónak tanítványa, ki életére elhatározó befolyással volt, ki ha élne, úgymond : itt a gyülekezet előtt csókolnék neki kezet. Ez a tanitó Szeness László volt, kinek tanítóskodása alatt igen sok diák volt Szentkirályszabadjáról a pápai főiskolában. Püspök ur Ö Méltóságának ezen szívhez szóló remek beszéde hatása alatt sirtunk mind, kik azt meghallgathattuk. Ezután az iskolás gyermekek nevében egy lányka, fehér ruhába öltözve néhány üdvözlő szó kíséretében egy szép virágcsokrot adott át a főpásztornak, ki azt kedvesen fogadva, azt válaszolta a kis lánynak, hogy szorgalom, tudomány s erős vallásos érzéssel legyenek majd hasznos tagjai az anyaszentegyháznak. Ezután a lelkészlakra vonult be főt. püspök ur és magas kísérete, honnét a harangok hivó szavára indult az illustris vendégsereg az Urnák házába s végződött az istenitisztelet a nt. Thúry Etele ur által közölt módon. Azt hiszem nt. Thúry Etele urnák nem vétettem hogy tudósitásátjelen soraimmal kibővittem ; a történet, igazságnak meg épen tartoztam vele. Szentkirályszabadja. Csomasz Gyula, lelkész. A számtanitás a XVI. században. *). A reformatió a népiskolák fejlődésére s izmosodására jótékony befolyást gyakorlott. Protestáns és katholiku8 részről egyaránt belátták, hogy ha a népet hitágazataik s állításaik igazságáról meg akarják győzni : iskoláztatása s nevelésére az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani. A számtanitásban azonban a plébániai iskolák csak a régi rendszernél maradtak s az első protestáns iskolákban is aligha tanítottak többet a számtanból, mint a mennyit előbb a plébániai iskolában. A reformátorok közül Luther a számtanról csak annyit mond, hogy ezt az egyetemen tanítani kell. Me*) Mutatvány szerzőnek nem régiben megjelent 25 nyomtatott ivre terjedő s a számtanitás történelmét is magába foglaló s lapunkban már ismertetett ily cimü munkájából: „Vezérkönyv a számtanitáshoz.“ AzAmbros-Kopetzky-íé\e példatárakhoz alkalmazva. Nagy-Kanizsa. Fischel Fülöp kiadása.
