Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
815 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP._____________ 816 lanchton panaszkodik, hogy kevesen foglalkoznak a matkematikával, s szükségesnek találná, hogy Wittenbergában két ember tanítaná a számtant, igy talán az elárvult számtani tudomány nagyobb becsülésben részesülne. Zwingli ajánlja, hogy az ifjú a mennyiségtant ne vesse meg, de ne is foglalkozzék vele nagyon sokáig, mert jóllehet, ha e tudományt ismerjük, nagy hasznunkra van, s ha nem ismerjük, sok dologban megakadunk ; de azért annak, ki bele mélyed, s benne megőszül, épen csak annyi haszna lesz belőle, mint annak, a ki nem akar tétlenségben élni s hogy dolgot szerezzen magának egyik helyről a másikra sétálgat. Zwingli e jellemző nézete hű képét tárja elibénk annak, miként vélekedtek a reformátió korában a számtanról. A tantervekben a számtanról kezdetben szó sincs, de később a tanítótól megkívánják, hogy számolni tudjon. Trotzendoij már tanította a számtant az iskolában, de miként: annak nyoma nem maradt fenn. Az augsburgi gymnasium (igazgatója Wolf Jeromos) tanterve (1576) azt mondja, hogy a kik az arithmeticát tanulni óhajtják, a tanórák után, csekély dij fizetése mellett tanulhatják. Az ABC-e végére odanyomtatták a számjegyeket, először 10-ig, később a százasokat is ezerig, némelyikben még szabály is volt arra nézve : miképen kell a számokat helyesen leirni. A hol a számtanból a fejszámvetés és a számjegyek írásánál többet tanítottak, ott a Rys-féle módszer szerint jártak el. Ezt bizonyítják e századbeli első magyar számtani könyvek is! Az első magyar számtani könyv fordítás volt. Gemma Regnier XVI. századbeli orvos és mathematikusnak, kit, mivel frisiai Dokumból való volt, Frisiusnak is hívtak, 1540-ben jelent meg Arithmeticae practicae“ c. munkája. Ennek a magyar fordításából s különböző helyen való kiadásából származtak az első magyar számtani könyvek. Frisius magyar fordításaiból a következő kiadások ismeretesek : a) Debreceni arithmetica 1577-ből, mely Hoffmann Ferenc nyomdájában a következő cim alatt jelent meg: Arithmetica azaz számvetésnec tudomániaf mell az tudó- Gemma Frisiusnak számvetéséből magyar nyelvre (a tudomániban gyöniörködöknek hasznokra és hamarabb való értelmükre jó móddal) Jordittatott.u Ki forditotta : nem tudjuk. Az „ajánlás“ erre nézve azt mondja: Nem én vagoc ez Aritmeticanao fordítója, hanem egy iambor vram és Istenben attiamfia hozta az én officinámban, kérvén, hogy kinyomattatnám és ő sem tudta énnékem mondani az iambornak nevét, ki neve alatt tuttam volna kibocsátani“ b) Ugyanennek második kiadása volt 1582-ben. c) A kolozsvári arithmetika, melyet 1591-ben újra forditva ifj. Heltai Gáspár kiadott Kolozsvárott. E munka cime : Magyar Arithmetica azaz számvetésnec tudománya, Most uyonnan az Frisiusnac Magyar Arithmeticayabol sok uy és hasznos példáckal kiadatott. Colosvarat Cristus Wrunknac születése után a. 1591. Frisius könyvének magyar kiadásai teljesen Rya Ádám rendszeréhez alkalmazkodnak. Annyiban különböznek Rys munkájától hogy előbb tanítják (a mit Rys „tollal való számolás“-nak nevezett) a jegyszámolást és csak később mutatják be az „arithmetica calcularis“-t, mely nem egyéb, mint Rys „vonalokon való számításba. Eljárásuk is hasonló : előbb van a szabály, aztán a példa ; magyarázat, indokolás sehol sincs. A kolozsvári arithmetica, melyről Marothi azt mondja, (2 lap) hogy előzőinél „nem fog alább való lenni,“ mert azoknak utánnok íratott,“ a számjegyeket „betü“-nek,i „kota“-nak „cifráu-nak*) mondja a 0 nála nulla vagy semmi. Műszavai között magyarok is fordulnak elő, de azért a legtöbb latin. A páros szám nála „feles“; a páratlan „feletlen“; összeadás: „egyben való számolás“; sokszorozás: „egy számnak másikkal való megsokasitása“ ; törtszám: „szegdelt szám“; számláló: „olvasó“; a nevezőt ő is „nevező“-nek mondja. Mennyire hasonlít e munka Rys munkájához, ki tűnik, ha Frisius kivonásának azon esetét látjuk, midőn a kisebbítendő valamelyik száma kisebb, mint a kivonandó ugyanazon helyen álló száma pl. 155—86= ? A kolozsvári arithmetika ezt igy tanitja: Hatot nem vehetek ki az 5-ből, veszem ki a 10-ből irok egy vonást a 8 mellé. 10 — 6=4. — 4-hez hozzáadom a felső lineában levő 5-t lesz 9, ezt leirom. Most a 8-hoz adok 1-t; 8—|— 1 =9; kilencet az 5-ből ki nem vehetek, kiveszem a 10-ből, marad 1, 1 —j—5=6, ezt leirom: a maradék 69.“ (Lásd ezt Rys-nél a 85. lapon). A kolozsvári arithmetika tanitja a speciest (numeratió, additió, subtractió, multiplicatió, divisió és progressió) a regula de tri“-t, „regula vulgaris,“ „regula faisi“ s a „regula societas“-t. Ez utóbbira (arányos osztás) a fordító azt mondja : „Magyarországon ennek a regulának igen nagy haszna nincsen, mert a magyarok igen kemény nyakuctk és egyaránt a fizetéet restellik.“ Ezután tanitja a törteket, az arithmetica calcularis“-t s végül megismerteti a régi rómaiak „kótái“-t. A munka következőleg végződik : „Az Keresztyén Ifjuságnac. Ezt az kicsinded számvető könyvecskét ved io névén. Az mennyire én az könyvekből tanulhattam úgy magyaráztam. Hogy ha az Isten valahonnét olly embert támaszt, ki bővebben Magyar nyelvre fordittya, én kész vagyok ahhoz is fogni és Nyomtatásban kiadni az te tanúságodra. Addiglan észt megtanulhad és élhetsz vele. Megbocsáss pedig az vétkekről. Mert én Magyar nem vagyok, Isten éltessen — Typographus. — Októbernek 31. napján 1591. 1 Pethes János. *) A zérus „cifrádnak való elnevezése az indus „tsiphra“ s még inkább a görög ok/on után nemcsak a magyar, hanem latin és német nyelvű számtani munkákban is gyakori. Schotti „Arithmetica practicáKjában (1763. 6 lap „Decima . . . quae cifra. vei zérus, aut nulla ab Arithmeticis appelatur* és ismét (26 lap) „quam cifram scribo.“
