Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
779 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 780 díszes fogatán ment főt. püspök ur Szentkirályszabadjára a főispán úrral együtt. Kíséretében voltak Mórocza Kálmán egyhm. gondnok, Dr. Ováry Ferenc orsz. képviselő, Kletzár Ferenc járási főszolgabiré, Pap Sándor kir. tanfelügyelő, Szűcs Ákos megyei főszámvevő, Dr. Véghely Kálmán tb. megyei főjegyző stb. Az ünnepély d. e. 10 órakor kezdődött a zsúfolásig megtelt templomban, hol a 72. dicséret 2 versének eléneklése után főt. püspök ur Öméltósága a szószékre ment, s buzgó rövid fohász után, a régi visszaemlékezésekre való gondolást meghatóan ecsetelvén, — hogy mindenek megújultak, ebben az ősök hitbuzgóságához való kitartást és példaadást látta, s hatalmas érveléssel buzdított a hitre és atyafiui szeretetre, az Isten házának szorgalmas látogatására. Dicsérte a híveket az egyház külső építése körül teljesített buzgóságukért, s azon tényből, hogy a templomot is diszesen megújították, s abba orgonát szereztek a művészi éneklés s általában az isteni tisztelet fokozása végett, azt következteti, hogy itt vallják és követik az irás szavait : „Én és az én házam népe tiszteljük az urat.“ Majd szivből jövő és szívhez szóló imádsággal az uj orgonát az Atya, Fiú, Szentlélek Isten dicsőítésére, felavatta, s az egész gyülekezetei a Mindenható oltalmába ajánlotta. Ekkor megszólalt az orgona mélabús, szelíd hangja, az egyház derék tanítójának Váczy Sándornak művészi előjátéka alatt nem egy szemben könny rezdült meg, annak az örömnek a jeléül, hogy ennyire megsegítette őket az Ur. A XC. zsoltár első versének orgona kísérettel való eléneklése után Derűjén Márton veszprémi lelkész a szószékre ment és Márk XVI: 15 —18. alapigék felett egyházi beszédet mondott. Az istenitisztelet után az uj lelkészlakon küldöttségek tisztelegtek főtiszt, püspök urnái. Először a veszprémi egyházmegye lelkészi kara nevében Nyikos Kálmán esperes ur üdvözölte püspök urat, melyre azt válaszolta, hogy örömmel és szívesen jött, mert az övéi közé jött. A szkszabadjai egyház presbyteriuma tisztelgett ezután, szónokuk a gondnok volt, — főt. püspök ur válaszában azt mondta, hogy a folytonos munka által elfoglalva ; de abban soha el nem fáradva, soha sem gondolt arra, hogy már öreg; de imé mikor erre a küldöttségre tekint, maga körül látja ennek a gyülekezetnek a véneit, kik majdnem mind az ő kortársai; az atyák buzgóságára való hivatkozással int, hogy méltók legyenek őseikhez. Ezután a községi képviselőtestület tisztelgett, szónokuk Horváth Benő volt, majd a szk.szabadjai nők küldöttsége tisztelgett s egy tisztes polgárnő a következő beszéddel üdvözölte püspök urat: „Minden édes anyának szivét öröm tölti el, mikor gyermekei boldogulását és előhaladását láthatja. Mi a kik édes anyák vagyunk, eljöttünk, hogy főtisztségednek, a ki közöttünk született, édes anyai szivünk legszentebb jó kivánatait kijelentsük és átadjuk örömünket becses megjelenése felett. Kérjük a jó Istent sokáig éltesse főtiszt, urat, a haza, az egyház és község részére, hogy többször is megtisztelhessen bennünket igen becses, igen magas látogatásával.“ Melyre főt. püspök ur a következőkép válaszolt: Igen tisztelt küldöttség ! Majdnem nem is tudom, hogy hogyan szólítsam önöket? Ugy-e, hogy rokonaim, ugy-e, hogy régi kedves emlékű játszótársaim, vagy ugy-e, a mint legjobban megilleti: derék jó édes anyák ! S ennek a gyülekezetnek uj nemzedékének nevelő dajkáit ? Keresem az arcokról azokat a vonásokat, melyeket egykor én olyan jól ismertem és mind felfedezem azokat abban az alakban, a mint ezelőtt 80—40 évvel mintegy örökre lemásolódott minden egyénnek az arca szivemben. Azoknak én csak jóságát, szívességét és nemességét éreztem, a mely úgy áthatotta szivemet, hogy feledhetetlenné és kitörölhetetlenné váltak reárn nézve. Most is azt a sok szép nemest és jót olvasom le arcaikról. Ha arcvonásuk megváltozott is, de nem változott meg a szivük és ezt nem csak szemük mondja, hanem mondja és mutatja az a szép csudálatos eredmény, hogy általuk ezen anyaszentegyházban mindenek megújultak és a régiek elmúltak, az önök áldozatkészségének lehet köszönni a mai szép eredményt. Fogadják azért nemcsak a régi játszó társtól, hanem az egyház komoly munkájában forgolódó főpásztoruktól legőszintébb köszönetemet. Mondtam előbb, hogy mindenek megújultak, de megmaradt az a jó szív az egyesekben, a miket az iskola, s annak tanítója oltott a szivekbe. Maradjon is meg a szívben az a szent alap, a minél mást nem vethet senki : az Ur Jézus Krisztus és az evangyéliomban vetett rendíthetetlen hit; s ha ez alapot tovább plántálják, akkor mindig megfognak az elavultak ujulni és diszésebbé változnak az intézmények a késő kor számára, mert ezeknek alapja a szeretet és az Isten igéje. Erre adjon Isten kegyelmet, szentleiket és az ő erejét. Fogadják köszönetemet. Küldöttségileg tisztelgett a r. kath. egyház, élén az ősz plebánussal, az olvasókör és segélyegylet s a polgári olvasókör. Főtiszt püspök ur mindegyiket igen szívélyesen fogadta és üdvözlő szavaikat szép válaszszal viszonozta. Ennyi szellemi eledel után a fehér asztalhoz ült az illustris társaság, — a házi gazda Csomasz Gyula s kedves neje magyar vendégszeretettel látták el őket s tették ezen nap emlékezetét még felejthetetlenebbé. Végül megemlítem itt, hogy Szentkirályszabadjáról 12 élő ref. lelkész van ma, s a világi pályán is számot tevő férfiak vallják magukat ezen derék község szülöttjének. Főtiszt, püspök űr Öméltósága azon örvendetes hirt küldi az ünnepélyről, hogy a jövő évi májusi havában a veszprémi egyházmegyét fogja püspöki látogatásával megtisztelni. Isten hozza és vezérelje! Thúey Etele. A kisbéri egyház örömünnepe. November 11-én nagy öröme volt az Ászárral társas viszonyban levő kisbéri egyháznak. E nappal nagy lépéssel haladt előbbre ezen kis gyülekezet. A kisbéri hivek eddig Ászárra jártak templomba, iskolaköteles gyermekeik Ászárra jártak iskolába. Városról
