Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

759

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

760

eredő gyengeségek a lelkészi teendők végzésére, s illetve — helyettes, vagy segédlelkész alkalmazása mellett — hivatalának vezetésére képtelenné teszik.

Az a) esetben ideiglenes, vagy feltételes, a b) és c) esetekben végleges nyugdíjazásnak van helye. Tisztán magos életkor, vagy hosszú szolgálati idő alapján senki nem nyugdíjazható.

8. §. A nyugdíjazás vagy a nyugdij-intézeti tag kérelmére, vagy hivatalból az egyházmegye és az egyházkerület elnökségének indítására történhetik.

9. §. Úgy a nyugdíjazást óhajtó tag kérelmére, mint a hivatalból megindított eljárás a 7. §., s illetve 6. §-ban felsorolt nyugdijazási esetek megállapítására szorítkozik s nyugdíjazásnak a felsorolt esetekben is csak akkor vau helye, ha a megállapított és kiutalt nyug- és végkielégítési dijak összege a nyugdíj-intézet évi rendes jövedelmének 3/4 részét nem haladja meg.

10. §. A nyugdij-összeg kifizetése negyedévenként előre és pedig attól az időtől kezdve történik, amikor a nyugdij-igény hivatalosan megállapított ideje bekövetkezett.

11. §. A nyugdíj-intézet rendes jövedelmeit alkotják :

a) a tagok évi befizetései, minden egyes tagtól évi 20 korona;

b) az egyházaknak, mint fentartó testületeknek hozzájárulásai, minden rendes lelkészi állomás után évi 24 korona;

c) a tőkésített összegek, alapítványok kamatjövedelmei ;

d) az államtól kérendő évi segély 73.100 korona.

12. §. A nyugdíj-intézet megerősödéséig az évi rendes jövedelemnek legalább í/i része mindig tőkésítendő.

13. §. Az egyházak évi járulékaikat a lelkészi állások után fizetik s igy az ez iránti kötelezettség csak a lelkészi állással együtt szűnik meg.

14. §. A szabályzat értelmében befizetett járulékok vagy tagdijak semmi czimen vissza nem követelhetők.

15. §. A nyugdijazási eljárást s a nyugdijintézeti vagyon kezelését külön szabályrendelet és kezelési szabályzat állapítja meg.

(Folyt, köv.)

De. Hoeváth József.

Anyaszentegyházunk építéséről.

(Vége).

Megemlítek még egy ezzel rokon s gyengeségünket szintén igen jellemző esetet.

Egyházi törvényeink 440. §-a azt mondja, hogy „a hol az egyházközség anyagi körülményei miatt külön tanítói állomás nem tartható fenn, ott az elemi iskolai tanítás, tan. oklevéllel biró lelkészre is bizható.“ Ez a törvény szentesítve lett 1893 dec. 29 én. A következő évben pedig egy rendeletet bocsát a vallásminiszter 17260. sz. alatt a kerülethez, melyben eltiltja a lelkészeket az iskolában való tanítástól s azt mondja, hogy ezentúl engedélye mindig előzetesen kikérendő, mert különben az illető lelkésznek a tanítói teendőkkel, bár ideiglenesen vagy helyettes gyanánt, de előzetes engedélye nélkül történt megbízatását érvénytelennek kell tekintenie.“ És vájjon mit határozott kerületünk ezen min. rendeletre ? Olvassuk csak el ! „Határozat: Eelhivatnak az egyházmegyék, hogy intézkedjenek az iránt, hogy jövőre lelkészek iskolai tanítással ne foglalkozzanak !“ Ne neked lelkész ! El vagy tiltva a tanítástól. Eltiltott a saját egyházhaíóságod, dacára, hogy Idvezitőd azt mondta: tanítsatok minden népeket ! Eltiltott azrét, mert egy miniszteri rendeletet meglátott. Most az egyházi törvény mellékes ; a fő a min. rendelet.

Tanügyünkre vonatkozólag tiszteletteljes indítványom a következő:

1. Tegyen felterjesztést értekezletünk az egyházkerületi közgyűléshez, hogy a helybeli állami tanítóképző intézetben a f. évtől kezdve csak azokat segélyezze, a kik irásbelileg kötelezik magokat arra, hogy mint tanítók egyházkerületünkben fognak szolgálni.

2. Utasítsa az egyházkerület a lelkészi kart iskoláinkban a valláserkölcsi nevelés feletti éberebb őrködésre a körfelügyelőket és a főiskola felügyelőit pedig a szigorú felügyeletre. Kívánatosnak tartom ezt eo ipso azért is, hogy állami képzőkből kikerült tanítóink és tanáraink annak folytán majd jobban igyekeznek iskoláink prot. szelleméhez alkalmazkodni.

És most eljutottunk kormányzati rendszerünkhöz.

Elmondhatjuk, hogy nincs a világon szebb és célszerűbb közigazgatási rendszer, mint ref. egyházunké. A gyülekezet ólén áll egy lelkész és egy gondnok. Amaz a lelkiek osztogatója s mindkettő az anyagiak vezetője. A gyülekezetek csoportosítva vannak egyházmegyékbe, melyeknek kormányzója az esperes és a gondnok, Az esperes minden évben megvizsgálja a helyszínén a gyülekezeteket. Tudomást szerez azoknak vallási, erkölcsi, anyagi előmeneteléről. Tapasztalatairól jelentést tesz azok képviselői előtt, a kiket megvizsgált. És a nyert dicséret buzdításul, az elvett rosszalás okulásul szolgált mindenki - nek. Ennél radikálisabb épülés, alkalmasabb kormányzati rendszert képzelni sem lehet.

A mint látható, az egésznek központja az egyházlátogatás vagy vizitáció, a mire eleitől fogva kiválóan nagy súlyt fektettek. Már a debreceni hitvallás azt mondja az egyházlátogatásról: „Helytelenül járnak el, a kik a látogatásnál csak a galambganajt és a templom külmocs-