Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 762 kait vizsgálják, az erkölcs és tudomány megvizsgálását pedig elmulasztják. Az 1567-iki debreceni zsinat 65 cikke ; a hercegszőlősi canonok 27-ik pontja: az 1595. évi felsőmagyarországi cikkek 52 pontja s mondhatjuk hogy egész a legújabb korig minden zsinat foglalkozott az egyházlátogatás kérdésével s annak különös fontosságot tulajdonított. Mostani egyháztörvényeink alkotásakor, kerületünk is kellően méltányolta ezt a kérdést s az 1893. évi szept. 20-án Pápán tartott közgyűlésében igen alapos körültekintéssel meghatározta azon kérdéseket, melyeket az esperesi egyházlátogatásnak a gyülekezetekben fel kell tenni. A kérdések száma 81, s gondosan felöleli a gyülekezet bel- és küléletének mozzanatait. És vajmi óhajtandó, hogy az ne csak a papíron maradjon, hanem végre is hajtassák. Azomban ebben az ügyben sem járunk el kellő gonddal. Specialiter csak a pápai egyházmegyéről szólok. Ezen kerületi határozat után következő egy évben, 1894- ben feltette az egyházlátogatás ezen kérdéseket, de azóta folyton alig 30-at. De a püspöki jelentések tartalmából azt következtetjük, hogy más egyházmegyékben sem ragaszkodnak ezen kerületi határozathoz, mert ha az egyházlátogatás a szerint járna el, akkor a püspöki hivatalhoz terjesztett jelentése is felölelné ezen kérdéseket, a mely esetben bizonyára a püspöki jelentésben is megemlékezés történnék azokról. 15-ik éve vagyok az egyház szolgálatában s az idő alatt megfordultam 7 gyülekezetben. De mindenhol azt tapasztaltam, hogy a köznép szemében bizonyos nimbusz veszi körül az egyházlátogatás tagjait. Jövetelük hírére tisztogatolódnak, rendezkednek, mert „jönnek az atyák," megjelenésük ünnepszámba megy a gyülekezetben. Ebben a nimbuszban van az egyházlátogatásnak egyik legfőbb ereje, a minek folytán egyrészről a gondos vizsgálat által kiderített sok olyan apró-cseprő bajt megorvosolhat, a melyek a fel sem vevés vagy kicsinylés miatt esetleg elmérgesedve, az egész gyülekezetei megrázkódtatják; másrészről pedig a hitélet fejlesztésére célozó sok üdvös intézménynek lehet megteremtője. Tiszte'etteljes véleményem tehát az, hogy kérje fel értekezletünk a nt. esperesi kart, hogy egyházlátogatásaik alkalmával szíveskedjenek a kerület által meghatározott kérdések mindegyikére kiterjeszteni becses figyelmöket. A mi azt illeti, a mit egyh. törvényünk 163. §. mond, hogy az esperes „esetleg a gondnok vagy világi tanácsbiróval“ menjen egyházlátogatásra : ebben az intézkedésben a zsinatnak előrelátó bölcsessége nyilatkozik meg. Nemcsak az a haszna lenne ennek, vagy világi embereink közvetlenül a gyülekezetekben, szemlélet utján ismernék meg gyülekezeteink helyzetét s igy alaposabban is ; hanem az is, hogy tevékenységük tere szaporodván, többet is tennének egyházunkért. És ez nagyon is kívánatos ma, mikor azt látjuk, hogy egész évi egyházi munkásságuk egy-egy gyűlési szerepléssel ki van merítve. Tőlük, kik velünk együtt az egyetemes papság elvére hivatkoznak, joggal elvárhatjuk és megkövetelhetjük, hogy az egyetemes papság elvéből kifolyólag, az egyházépités munkáját a hivatalos papokkal együtt ők is teljesítsék. Ha a római egyházban, a hol pedig nincs egyete mes papság, egy Zichy, egy Eszterházy megteszi, hogy az egyházuk céljait előmozdító néppárt népbolonditó elveiért heteken, hónapokon keresztül faluz : akkor a mi világi uraink a Krisztus egyházáért s az evangéliumi világosságért még inkább megtehetik ezt egy-egy héten keresztül. Tudom én, hogy azt mondja erre egyik-másik esperes ur, hogy világi embereink kivonnák magokat az egyházlátogatás fárasztó munkája alól ! Nohát megakarjuk ismerni azokat, a kik magokat kivonnák s lelkészi karunknak egymással kezetfogva, egy szivvel-lélekkel oda kell munkálni, hogy ezek helyét olyanok foglalják el, a kik ezen fáradságot nem sajnálják. Mert igaza van Luthardnak, midőn azt mondja, hogy „az, hogy valaki 25 vagy 30 évet betöltött és hogy esetleg a világi törvény nem sújtotta még valami meggyalázó büntetéssel, ez még nem ad neki erkölcsi jogosultságot egyházi szereplésre, mert ennek előföltétele az, hogy az illető nemcsak egyházilag bejegyzett keresztyén, hanem hogy valóban keresztyén legyen.“ Pedig bizony a mi világiaink közül is ráillik néhányra, a mit Zittel Emil kalsruhei lelkész mondott, hogy „megkívánják, hogy a vallásos lelkesültség magaslatára ragadtassanak, a nélkül, hogy saját áhitatosságuk szárnyait csak mozgatnák is.u Mélyen tisztelt értekezlet! mint anyaszentegyházunk építésének hathatós eszközeit megemlíthetném a vasárnapi munkaszünet, az egyházfegyelem, a parochialis könyvtárak, a hírlapirodalom, a katonai lelkészség, a nőnevelés kérdéseit. De mivel becses türelmüket már úgyis az elfáradásig igénybe vettem és mivel értekezésem úgy sem lehetne kimerítő, mert ezt a kérdést kimeríteni nem lehet ; azért hát csak még a róm. egyháznak, a keresztyénség hazánkbani 900 éves fenállását ünneplő összejövetelére teszek pár észrevételt s igénytelen szavaimat bezárom. Ezt a végsugarait reánk vető századot a felvilágosodás századának nevezik s ennek utolsó napjaiban történt meg az, hogy a magát keresztyénnek nevező római egyház egy tagja gróf Zichy János, a keresztyénségnek Krisztus evangeliomán alapult reformálását a tatárjárással, törökdulással egyenlő csapásnak nevezte a keresztyénségre nézve. Hogy ezen nyilatkozatot mások is osztják, azt a jelenlevő hivatalos róm. egyház ujjongó s lelkesült éljenzése mutatja. Ezen esemény óta a prot. egyháznak 2 vezérférfia emelte fel szavát, az egyik Komjáti Béla, a másik Zsilinszky Mihály. Az első megcáfolta és visszautasította Zichy gróf állítását; az utóbbi pedig a protestantizmusnak, még az ilyen kifejezésekkel szemben is az önmegtagadást, a türelmet ajánlja. Az én szerény véleményem nem egyezik egészen Zsilinszky Mihályéval. Azt elismerem, hogy tűrnünk kell, mikor ilyen támadásra még egy Zsilinszky Mihály is csak a türelmet tudja ajánlani; de másrészről sajnálkozásunkat, őszinte és emberszeretetből eredő sajnálkozásunkat kell kifejezni a fölött, hogy a felvilágosodott 19-ik század alkonyán oly sokan vannak még a lelki vakság, val-46*
