Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 70 készpénzt 1891. jul. 1-én jelvett ^ Kovács János gondnoknak ezen számadáshoz csatolt s 1898. mácius 2-án kelt nyilatkozatából pedig az tűnik ki, hogy vádlott az 1675 frt 80 kr fedezetéül 509 frt 53 kr értékű adóslevelet: (készpénzt vett fel s 7 év múlva adóslevéllel számol be?!] és 1139 frt 41 kr. készpénzt nevezett gondnoknak f. év márc. 2-án adott át; hogy ez összeget gyümölcsözőleg nem kezelte, hanem jog talanul önmaga használta, tehát hogy ezen összeget hűtlenül kezelte.“ Ha az „uj bizonyíték“ mindezen súlyos vádakat megdöntené: akkor érteném a perújítás megengedését és az ennek folytán hozott ítéletet. Ez a 3 adóslevél azonban nem hogy meg nem dönti, hanem inkább megeró'siti azokat. Azt bizonyítják u. i. hogy a vádlott a kezére jogellenesen jutott pénzekről nem tudott elszámolni akkor, a mikor arra két évvel előbb felhivatott; nem tudott elszámolni mindaddig, a míg gyülekezetének az a 17 vagyonos tagja meg nem könyörült rajta s az adósleveleket ki nem állította. Ez a 3 adóslevél azt bizonyítja, hogy ha a vádlott véletlenül előbb meghal, mint ezeket megszerezhette volna, hát a Vincze Sámuelné alap végképpen elvesztett volna 2451 frtot. az i — i és a gy-i gyülekezetek együtt úgy 700 frtot szintén végkép]) elvesztettek volna; valamint akkor is, ha nem sikerült volna a vádlottnak jótállókat szerezni. Ilyen veszett állapotba juttatni egy kegyes alapítványt és más pénzeket, ugyan nem hűtlen kezelés-e ?! Mikor ismételve fölteszem magamnak a kérdést, valyon igazam van-e, -nem tévedek-e: mindig ugyanerre a végső megállapodásra jutok. Es eszembe ötlik a másik kérdés : valyon mit szólna pl. az egyházkerületi számvevőség ahhoz, ha pénztár-vizsgálatkor úgy találná, hogy a pénztárból — mondjuk — ■ 500 frt hiányzanék ? Hát ha még gyakorta meg is ismétlődnék ez?! Ha jól tudom, ilyen esetekben még a hiányzó összeget pótló kauciót se szokták figyelembe venni a pénztáros eljárása megítélésénél. A bíróság az alapperben is számított arra, hogy a hiányzó összegek megtérülnek, a mikor az illető egyházakat magánjogi igényeikkel a polgári perutra utasította és mégis megállapította a hűtlen kezelés vétségét. Sőt, bár az i—i ev. ref. egyház javára felvett kölcsönt 1898. márc. 2-án a vádlott az egyház gondnokánál hiány nélkül leszámolta, a biróság mégis megállapította a kűtlen kezelés vétségét ennél az összegnél is. Természetes, ez másként nem is lehet. Az is igen feltűnő és igazán elitéli vádlottat, hogy 1898-ban a biróság elé benyújtott egy számadást a mely szerint iskolai célokra elköltött a Vinczéné-féle alapítványi tőkéből 2725 frtot, most 1899-ben pedig a 2451 frtos adóslevél kiállításával elismeri, hogy az a számadása nem felelt meg a valóságnak: vagyis elismeri, hogy a kegyes alapítvány hiányzó részét egyszerűen elköltötte arra, a mire neki tetszett. Még egy pont ád okot tűnődésre. A perújítás alkalmával hozott Ítélet indokolásának utolsó pontja ez : „Ezen ítélet az egyházkerületi ügyész és B. I. lelkész előtt nyilvános ülésben nyomban ldbirdettetvén, abban mindketten megnyugodnak.“ Ez nekem azért tűnik föl, mert az alapperben az ügyész ur kérte az ítéletnek felülvizsgálat végett hivatalból leendő felterjesztését, jóllehet az ítélet akkor nem felmentő volt, mig most a konvent ápr. 11. Ítéletével szemben határozottan fölmentő. Az ügyész eljárásából valyon az következik-e, hogy ez az újabb ítélet nem terjesztetik föl a konvent elé ? Abból magából, hogy az Ítéletben az ügyé-z is megnyugodot,, még nem következik ez; mert a törvény 391. §. úgy rendelkezik, hogy a biróság elnöke terjeszti föl az Ítéletet fölülvizsgálás végett. Magában véve azonban ez az újabb Ítélet se fölmentő, mert hiszen pénzbüntetésre szól. A 391, §. szerint pedig csak a felmentő Ítéletek terjesztendők fel. Ha azonban a konvent ápr. 11. ítéletéhez mérjük, már akkor határozottan fölmentő, mert a hűtlen kezelés vádját elejti, a hivataltól való végleges megfosztást hatályon kívül helyezi, a vádlott lelkészi jellegét visszaállítja s lelkészszé választhatóságát kimondja. Azért hát ha nem akarják egyszerűen meg nem történtnek tekinteni a konventi biróság ítéletét, akkor az elnöknek ezt az Ítéletet fel kell terjeszteni a konvethez felülvizsgálás végett. Hiszem, hogy fel is lesz terjesztve. Majd meglátjuk. Ez minden esetre érdekes és tanulságos példa lesz. Ismétlem, hogy tűnődéseim nyilvánosságra hozásának nincs más célja, mint hogy ebből a nagyon tanulságos perből, mint konkrét példából, kellőkép okuljak a törvény szakaszainak helyes felfogását illetőleg. Ilyen példa, azt hiszem, nem minden emberöltőnek áll rendelkezésére ; elmegy talán egy század is, mig megismétlődik. Kívánatos is közegyházi szempontból. Örülnék, ha felfogásomnak akár a helyességében megerősítene valaki, akár a helytelenségét meggyőzőleg kimutatná. Tanács bíró. Lelkészválasztás Banán. Tisztelendő Sebestyén Dávid lelkész urnák kocsi ref. lelkészszé történt megválasztása folytán a banai ref. lelkészi állás üresedésben van, melynek betöltése céljából az egyházi felsőbb hatóság a pályázat kihirdetését el is rendelte. Megindultak tehát Banán a lelkészválasztási mozgalmak , megindultak pedig oly irányban, mely a banai ev. ref. egyházra nem fényt, hanem gyászos homályt áraszt s mely irány, ha csirájában elfojtva nem lesz, megmételyezi s létalapjában veszélyezteti az ev. ref. egyház gyülekezeteit. A lelkészi állomás megüresedésével egynéhány egyháztag, kik irigyelték, hogy lelkészük a harmadosztályú egyház jövedelméből maga s családjának szorgalma, munkássága és takarékossága folytán adósság csinálás nélkül megél, — nyíltan arra buzdították a népet, hogy oly lelkészt kell választani, ki a lelkészi földek adóját — a mi évenkint 50—60 frtot tesz ki — az egyház helyett fizeti. E törvényellenes követelméuynyel odáig mentek már, hogy egy lelkész urat, szónoklata meghallgatása után felkértek az egyházi földek adójá
