Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 68 A nyomor ellenszere a takarékosság. Erre szoktassuk népünket a hitelszövetkezetek által. Ezek kettős eszközzel munkálják a köznép javát: takarékosságra szoktatással és olcsó kölcsönnel. Azt mindenkivel meg lehet értetni, hogy «krajcárból lesz a forint:» csak lelki ereje nincs a legtöbbnek arra, hogy összerakja a krajcárokat. Azt az erőt a szövetkezet adja meg. Hetenként 20 fillér befizetésére a legszegényebb napszámos is képes s ha már egyszer intézményiig ellenőrizzük is takarékosságát, jóformán észre sem veszi, mikor az egy üzletrész értékét, az 50 koronát öszszerakta. Tőkét gyűjt magának, kinek előbb uaprólnapra alig volt betevő fa'at.ja? — nemde szép gondolat, nemde méltó, hogy a lelki pásztor is kezébe vegye ezt az eszközt? De emlitettem a hitelszövetkezet másik jó odalául az olcsó kölcsön-nyujtást. Manapság a legszegényebb elem a legnagyobb uzsorát fizeti, kizsákmányolja azt a gazda és kereskedő egyaránt. Nem bocsátkozhatom mélyebben euuek fejtegetésébe, hiszen erre nézve mindenkinek meglehetnek szomorú tapasztalatai. Csak utalok arra, hogy azon 8 hónap alatt, a mióta községünkben az én kezdeményezésemre megalakult s — bizony minden vagyok benne! — működik hitelszövetkezetünk, 800 korona oly pénz biztosan megtakarittatott, a mi különben a korcsmába vándorolt vo Ina, közel húszezer koronát igy adtunk ki kölcsön, hogy annak, mert nagy ellenőrzés van maga a nép részéről, áldásos tevékenységei kézzel foghatók. Uj munkakörök . . . lelkesedtek e érte, lelkésztársaim? Óh tegyünk a józan szocializmus diadaláért népünkkel valamit. Szent ez a munka is, méltán várhat áldást Istentől! Lie. Hácz Kálmán, balsai lelkész. Egy tanácsbiró tűnődései. A perújítást megengedő s az ügynek érdemben való tárgyalását azonnal elrendelő végzés indokai pedig ezek : „A perujitási kérvény kapcsán 3. 6. 8. Sz. alatt bemutatott okiratok, valamint főt. püspök ur által arról kiállitótt nyilatkozat, hogy az i—i ev. ref. egyház kerületi kölcsönének kamatai, a Vincze Sámuelné-féle alapítványból jogosulatlan fizetések által felhasznált összeg és a gyöngyösmelléki egyház részére visszatérítendő összeg az i—i ev. ref. egyház 17 vagyonos tagja által kiállított 3 drb adóslevéllel teljesen fedeztetett, az ügy lényegére tartozó, eddig nem használtatott oly uj bizonyítékot képeznek, melyek alkalmasoknak látszanak arra, hogy a korábbi tényállást megváltoztassák. Miért is a perujitási kérelemnek az egyh. törvények 394. §-a alapján helyt kellett adni s mivel ezen bizonyítékok közokiratot képeznek, uj vizsgálat szüksége nem forogván fenn, az érdemben való azonnali tárgy lás az egyh. törv. 397. §. alapján elrendelendő volt.“ A tárgyalást a biróság megtartván, a konvent fegyelmi bíróságának Ítéletét hatályon kivid helyezte, a vádlott lelkészt hivatalos kötelességeinek elhanyagolása s pontatlan teljesítése által elkövetett s az egyh. törv. 301. §. 7. pontban minősített fegyelmi vétségben mondta ki vétkesnek és ezért 50 frt pénzbírsággal büntette. ítéletét azzal indokolta, hogy a hatóságilag „megállapított követelési összegek az i—i egyház 17 vagyonos tagja által kiállított haszonösszegü 3 drb adóslevéllel teljesen fedeztetvén, vádlott lelkész kötelességmulasztása folytán semmi kár elő nem állott; továbbá vádlott azon cselekményéből, hogy ezen követeléseket teljesen rendezte, megállapítja azt is, hogy vádlott eljárásában károsítás! szándék — a mely nélkül a hűtlen kezelés ténye nem állapitkató meg — nem forog fenn.“ En itt megint nem tudok eligazodni. Az „uj bizonyítékot,“ a 3 adóslevelet sehogy se tudom olyannak tartani, a mi az alapper Ítéletében és annak indokolásában felsorolt bűnös cselekmények meg nem történtét kétségtelenné tenné. Kérdem u. i. magamtól: halomra dönti-e ez a 3 adóslevél azt a vádat, hogy a Vincze Sámuelné-féle alapítványnál „nem lehet megállapítani, hogy a birtokot kiadta el és hogy arról adás-vevési szerződés lett-e kiállítva ? Megdönti-e azt a vádat, hogy a vádlottnak „nem állott jogában a Szörényi birtok árát fölvenni, annak kezelését a végrendelet világos szövege ellenére az i—i ev. ref. egyháztól elvonni s jövödelmét saját belátása szerint felhasználni.“ Pedig a vizsgálat megállapította, hogy „vádlott lelkész a Szörényi birtokot 1872/73. évtől fogva annak eladásáig, azután pedig a befolyt vételárat egész f. évi (1898) március 2-ig ö kezelte, azt a most említett napig az i—i egyház kezelése alá soha át nem adta s annak kezeléséről ezen fegyelmi eljárás foganatba tétele előtt meg nem számolt ? Ugyan megdönti-e ez a 3 adóslevél ezt a súlyos vádat: „midőn tehát vádlott ezen alapítványt Önhatalmúlag kezelte, jövödelmét a jogosult egyház megkérdezése nélkül — habár iskolai célokra — felhasználta, sőt a 4 alatti számadása szerint magát az alapítványi tökét is 2725 frt 17 kr erejéig elprédálta s ez által annak örök időkre való fentartását lehetetlenné téve, az i—i ev. ref. egyházat az alapítvány nagyobb részétől megfosztotta: a kezére jogellenesen jutott alapítványt hűtlenül kezelte,“ Megdönti-e ez a 3 adóslevél azt a tényt, hogy a vádlott „ezen alapítványról 1897. évi május 7-ike előtt számadást nem vezetett, az alapítványi tőke jelentékenyebb részét nem gyümölcsöztette, hanem saját céljaira használta Megdönti-e ez a 3 adóslevél azt a beigazolt tényt* hogy „az i —i egyház javára az egyházker. pénztár által folyóvá tett 2000 frt kölcsönből 1675 frt. 80 kr
