Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

723

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

724

lelkiismeretszabadságnak e hon véráztntta hantjain. Bizony nagy búbánatban keseregtek a mi őseink gyakorta, mint Izrael fiai a babiloni vizek mellett. Ezeken felül tetszett a te utolérhetetlen bölcseségednek a börtönök sötét üregeit és a rettenetes gályák padjait fölszentelni a te ártatlan szolgáid fájó sóhajtásaival, könnyhullatásaival, nyögéseivel és kínszenvedéseivel. Oh, ha e nehéz küzdelmeken fájó lélekkel elmerengünk, úgy tetszik: értjük utaidat, mert te ama szenvedő mártírokban példány képeket állítottál elénk, kiket sziklaszilárd hitben, törhetetlen hűségben követni tartozunk.

Micsoda óh aram! az ember, hogy megemlékezel ő róla és micsoda az embernek fia, hogy felőle így gondoskodói?! Kisebbek vagyunk Uram! minden le jótéteményeidnél. Dicsőséged felhat az egekig, leér a tengerek mélységéig. Aldassék azért szent neved örökön örökké.

Világosságot sóvárog ami lelkünk, nagy Isten! Lóvéid azért ma ránk kettős mértékben a szellemi világ napjának fénysugarait, hadd fürödjék meg abban s ez által tisztuljon meg minden tisztátalanáágtól. Hadd ömöljön ma ránk a fényözön, hogy tisztán láthassuk rendeltetésünket és ne téveszsziik szemeink c-lől igaz vezérfényünket, a Krisztust. Ne engedd, jő Atyánk! hogy amiből már ketizben kiragadtad az embert, a lelki sötétségbe ismét visszasülyedjünk, ne engedd, hogy emberi hatalomszó megfoszszon a szabad vizsgálódás szent jogától. E végre segélj minket szent lelkeddel, hogy szüntelen lobogjon bennünk az igazság szerelmének lángja, de mig keressük az igazságot, ne induljunk az emberi véges értelem lidérezfénye után, mely ingoványba visz, de egyedül szent Fiad legyen a mi vezérünk, útmutatónk. Add, hogy ne állapodjunk meg soha a fél-igazságoknál, melyek könnyen megszerezhetők ugyan, de hamis gyöngyök, értéktelen utánzatok, melyek a tűzben megemésztetnek és megszégyeníttetnek, hanem törjünk lankadatlan erővel, nyugalmat nem ismerve, amaz egyetlen igaz gyöngy után, mely bár tőlünk nagyon messze, a földi érdekeknek magasan felette vagyon, de ha eleven izzó szénre, a máglyák lángjaiba vettetik is, meg nem emésztetik, ha forgószél közepébe jut is, el nem ragadtatik.

Szabadokká tettél te minket lélekben, áldott jó Istenünk! a te követeid, a reformátorok által; óh segélj meg, hogy ezt a lelki szabadságot soha, semmiféle csillogó szolgaságért el ne cseréljük, hanem tekintsük ezt emberi létünk koronájának, szent örökségnek, hogy na szabadságban, melylyel minket a Krisz'us megszabadított, megálljunk mindvégig és ne kötelezzük le magunkat ismét szolgálatnak igájával. Mert mi módon is menekednénk meg mi, ha ily nagy szabaditásunkat valaha megvetnék !u

Könyörgünk előtted a mi evangyéliomi vallásunkért, anyaszentegyházunkért. Hozz ennek boldogabb jövendőt. Buzdítsd fel ma kettős mértékben a fiáknak lelkét, hogy szeressék ezt a sokat szenvedett, a megpróbáltatásoknak annyi tüzében megerősödött édes anyát. És ha látjuk, hogy régi ellenségünk ismét háborog ellenünk; ha látjuk, hogy az aljas önérdek már nemcsak titkos aknamunkával készül megejlésére evangyéliomi egyházunknak, de sikereiben elbizakodva immár nyíltan tör ellenünk; ha látjuk, hogy máris sokat megejtett közülünk a gonosz és soraink ritkúlni kezdenek: óh erősítsd karunkat, szilárdítsd hitünket, éleszd a szent ügy győzelmének reménységét, hogy híven megálljunk és ne féljen a mi szivünk, ha az egész föld megrendülne és a hegyek a tengernek közepébe merülnének is! Rázz fel ma minket, óh Atyánk! az emlékezés megrendítő erejével a mély álomból, melyet az eszmények iránti közöny borított szempilláinkra, nyisd fel a mi szemeinket, hogy lássuk a fenyegető veszedelmet és mentsünk őseink példájából bátorságot és szent lelkesedést és a te nevedben elhárítsuk a szentegyházunk felé tornyosúló vészfelleget. Láttasd ma velünk, édes Atyánk ! őseinknek áldozatkészségét és szent országodhoz való szerelmét, hogy szégyenelje meg magát a hálátlan utód és buzdúljon szent szerelemre, evangyéliomi hitéhez való törhetetlen hűségre és e drága örökséget sértetlenül adhassa át a nemzedékeknek.

Áldd meg magyar hazánkat, nemzetünket. Add nekünk a zavartalan béke áldásait, hogy se fajgyűlölet, se vallási türelmetlenség ne indítsa harezra a honfit honfitársa ellen, sőt teljes virágzásra jusson közöttünk a tiszta erkölcs, istenfélelem és emberszeretet. Legyen e mi országunk a te szent országod, hol az igazság és békesség egymást csókolva ölelgessék.

Halld meg, Istenünk, buzgó fohászunkat, szent Fiadért, a Jézusért. Amen.

Lie. Rácz Kálmán.