Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
Tizenegyedik évfolyam. ö. szám. Pápa, 1900. február 4-A_ lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségliez Kis József felelős szerkesz: ő czimére leülőendolî. Az egyház és iskola köréből. Â dunántúli ev. rcf. egyházkerület hivatalos közlönye.-fb#—f— Megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijait (egész évre S kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolainatiéls Faragó János íomunkatárs czimére kü leien cl ők. A lelkész és a szocializmus. (Vége.) Elvitázhatatlan dolog, hogy a társadalmi eszmeáramlatokkal szószéken foglalkoznia kötelessége az evangéliom szolgájának; vigyázzunk azonban, hogy túlságba ne ragadtassuk magunkat. Erre az óvatosságra különösen szükség van az olyan, világi érdekeket nagyban érintő kérdésnél, minő a szocializmus. Ne akarjunk többek lenni azoknál, a mik vagyunk: Isten igéjének szolgái, a kiknek fopásztorunk példájára a bűnösöket eltóvelyedett szerencsétlen beteg embertársainknak és nem elvetemült gonoszoknak kell tekintenünk. Tapasztalataira vannak arról, hogy midőu egy lelkésztársain kíméletet nem ismerve, vadul nekirontott egyházi beszédében szociális érzelmekkel telitett hallgatóságának, templomi botrány keletkezett belőle, pedig jaj a botránkoztatónak. Hirdessen a szószék igazságot a munkások iránt, szeretetet a munkaadókkal szemben s megtette kötelességét. A szószék méltósága, a templom szentsége kell, hogy mindenek felett álljon. Van nekünk a szószéken kívül más fegyverünk^ a melylyel bővebben boncolgathatjuk a társadalmi kérdéseket és sikeresebben megbeszélhetjük a társadalmi mozgalmakat. Ez a fegyver: népkönyvtárak és felolvasások. Elmúltak azok a »boldog idők,» mikor a pap eleget vélt tenni kötelességének az által, ha vasárnap az igét hirdette, a mint változott hallgatóságunk szellemi tápláléka is. Ma már még faluhelyen is nagy eszmeáramlat fuvall népünk felé, mely immár hírlapokat olvas, onnan ismeretlen erkölcsi felfogás hangja üti meg füleit, ott feltárva lát annyiféle bűnt, annyiféle furfangos csalást. Óh boldog, ha ezek olvasására megszólal benne az egyszerű erkölcsiség tiltakozó hangja! Innen ismerte mpg, a sajtó utján, népünk a szociálizmust is A nép rákapott az olvasgatásra. Ez tény, ezzel a lelki vezetőnek számolnia kell. Ha vau bennünk kötelességérzet, tudnunk kell az igy felmerült teendőinket is. A földmivelési minisztérium helyesen ismerte fel a bajok gyökerét s valóban dicséretre méltó lépést tett az egészséges eszmék terjesztésére a népkönyvtárak felállítása által. Hasonlót kell nekünk is cselekedünk. Állítsunk mindenütt, a hol lehet, egyházi könyvtárakat, melyekbe ne a pietisztikus vagy még kevésbbó a ledér irányú, de népünk józan felfogásához illő, azt támogató és nevelő, irányzó könyveket szerezzünk be. Vagy ha ezt rajtunk kívül álló okoknál fogva nem tehetjük, terjeszszük legalább a Koszorúkat s a M. Prot. írod. Társaság egyéb (vajha sok volna\) kiadványait. Óvjuk népünk gondolkozását a nyomtatott betű terjesztette mételytől. De a tanács mellé ne késsünk kalácsot sem adui, Szinte hallom megdöbbenésed szavát, szives olvasóm! Hogyan? Mit kívánsz még tőlünk? A kenyeret családom kezéből, a rougyot gyermekeimről? Ezt is odaadjam a zugolódónak? Távol legyen! Egészen más, közvetett segély az, a mire gondoltam. Intézményekkel ragadjuk ki népünket a nyomorból. Paupertas magna me* retrix! Ez örök igazság; a szociálizmusnak a nyomor a melegágya. Eunek megszüntetése legyen főgondunk, Adde parum parvo, superadde pusillum, Fiet et hoc magnum, infelix pelleter egestas! 5 (j
