Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-07 / 40. szám
659 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 660 ságnak, igazságnak, Isten kegyelmével és segedelmével, előbb utóbb győzni kell. Ha pedig igazságtalanul támadtatunk, törvény adta jogunkra támaszkodva, szenvedélyesség nélkül, komoly megfontolással és előrelátással, de teljes erélylyel és kitartással kell védekeznünk. És hiszem, reményiem, hogy jogainkat, fontos érdekeinket a protestáns öntudat felébredése és éber őrködése mellett meg is tudjuk védelmezni. Némi biztatást meríthetünk e tekintetben a mult évről beszolgáltatott adatokból is. A legnagyobb aggodalmat keltette ugyanis bennünk eleitől fogva az a hátrány, a mely a vegyes házasságok és azokban a születendő gyermekeknek más vallásra eligérése folytán ev. ref. egyházunkat fenyegeti. A mult évi adatok azt mutatják, hogy egyházkerületünk területén a mult évben köttetett: 1875 tiszta és 504 vegyes házasság, öszszesen 2379 házasság ev. ref. egyének által, ebből reform, lelkész előtt köttetett meg 2157. Az 504 vegyes házasságból 126 esetben köttetett szerződés a gyermekek vallására nézve és pedig 79 esetben előnyünkre, 47 esetben hátrányunkra, tehát mégis eljutottunk odáig, hogy nem kell veszteséggel beszámolnunk. A más felekezetű iskolákba járó ev. ref. vallásu növendékek hitoktatásánál mégis van egy hátrányunk és ez abban áll, hogy a mig a más vallásu hitoktatók a mi iskoláink helyiségében végzik a hitoktatást, a mi hitoktatóinkat a r. kath. tanintézetekbe, a szerzetek által fentartott gimnáziumokba vagy éppen az apácazárdákba nem bocsátják be, ezáltal akarják kifejezésre juttatni a mi felekezetűnk inferioritását. Ezen eljárás a vallásos oktatást néhol csak nehezíti, de néhol teljesen lehetetlenné teszi. Például a veszprémi angol-kisasszonyok apácazárdájában tanult az elmúlt tanévben 30 ev. ref. vallásu bejáró növendék, a kik közül 6 a tanitónő-képezdei tanfolyamot, 24 a polgári iskola valamelyik osztályát végezte, ezek a helybeli ev. ref. lelkész által az intézeten kivül rendesen oktattattak a hittani tárgyakban, évharmadonként rendesen osztályoztattak és a hitauból nyilvános vizsgát is tettek. De tanult az intézetben 6 bentlakó ev. ref. vallásu növendék is, ezek semmiféle vallásos oktatásban nem részesültek, vizsgát sem tettek, tehát osztályzatot sem kaphattak. Mivel pedig a hittan úgy a tanitónőképezdében, mint a polgári iskolában rendes tantágy, ezen növendékek bizonyítványa törvény szerint érvénytelen. Az esetet bejelentettem a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minisztériumnál, kértem ezen, a szülők beleegyezésével semmiképpen nem fedezhető sérelemnek törvényes orvoslását. Az eredményről, a mint a magas minisztérium válasza megérkezik, be fogok számolni. Igaz, hogy a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi minisztérium már egy Ízben az ev. ref. egyetemes konvent hasonló panaszára (lásd 1898. évi konv. jkv. 41. pontját) azon választ adta, hogy ezen ügyben külön intézkedésre szükség nincs, mivel érvényben van minden iskolára nézve a magas minisztériumnak azon rendelete, hogy a más felekezethez tartozó tanulók hittani órái is az intézetben tartandók. Ezen rendelet azonban a bajon éppen nem segit, ha a magas minisztérium annak érvényt szerezni nem képes és ki nem tudja eszközölni, hogy ev. ref. vallásu hitoktatóinkat ezen intézetekbe bebocsássák. Lehetetlennek tartom, hogy maga a nagyméltóságu miniszter ur is ne élezze, miszerint az ő rendeletének ezen intézetek részéről semmibe sem vétele ép oly sérelem ő reá nézve, mint a mi egyházunkra nézve. Több esetben fordul elő nehézség a tekintetben is, hogy a mi ev. ref. vallásu hitoktatóink, a kik a hittant állami és községi tanintézetekben tanitják, nem részesittetnek az állam részéről megfelelő tiszteletdijban s a mit kapnak is, azt sok esetben csak hosszas ismételt kérelmezés után kapják meg. A tiszteletdij ilyen aránytalan és sokszor vontatott kiszolgáltatásának oka többnyire az szokott lenni, hogy a magas minisztérium a tanulók csekélyebb számához képest soknak tartja a hittani órák számát és azok összevonását kívánja sokszor ott is, ahol az szinte lehetetlen. Bök egyenetlenségnek eleje vétetnék azzal, ha sikerülne az ev. ref. egyháznak a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi minisztériummal e tekintetben oly elvi megállapodásra jutni, hogy a tanulók számát is figyelemre méltatva s őket megfelelőleg csoportosítva, az egyházi főhatóság egyszerű, de adatokkal igazolt jelentésére, a megfelelő tiszteletdij kiutalványoztassék.
