Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-22 / 29. szám

479

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

4S0

kezében levő evang. auyakönyveire, az orszggyülési cikkekre, az immár ritka, de felséges történelmi könyvre : „História diplomatica de statu religionis evang. in Hungária 1710,“ végre pedig a tiszteletre méltó Schmal Klauitza és Sulek József „Collectiones Hungariae“-ra hivatkozik. (Folyt, köv.)

Thúry Etele.

'Tárcza.

Ima és egyházi beszéd.

II.

Ezek azonban inkább testi jók, melyek becsesek ugyan, de nem a legfőbb javak, drágábbak ezeknél a léleknek kincsei, melyeket halhatatlan lelkünk tulajdonságaiban, értelmünkben, okosságunkban, erkölcsi világunkban , tudományos ismereteinkben közölt velünk menyei jó Atyánk.

Legyetek tökéletesek, mint a ti menyei Atyátok tökéletes ! hangzik az idvezitő szózata ; az az igyekezzetek a bennetek levő lelki tehetségeket, az értelmet, okosságot kiművelni s azokat a tudományok által a tökéletességnek mentői magasabb pontjára emelni. Azért int az irás: „A bölcseknek nyelvek beszél jó tudományt.“ Az igazak a tudomány állal megszabadulnak.“ A léleknek tudománya nélkül nincs semmi jó.“ „A tudományt vegyétek inkább mint a választott aranyat.“

Mint a természeti világosság kedves a szemnek és a plántákat eleven zöld színbe öltözteti, úgy az igazság világossága, melyet a tudományok sugároznak reánk, tápláló, éltető eledele a léleknek, mely nélkül annak tehetségei megtompulván, halálos álomba merülnének. Ha azért te oly helyzetben valál, hogy vetted az okosságnak lánggá válható szikráját, s „nem maradtál“ lelkileg „kis gyermek, ki mivel, hogy tejet eszik, tudatlan az igazságnak beszédében,“ hanem ismereted, tudásod által, elhagyva e föld alacsony téréit, nem csak gyönyörűséggel szemléled a természet pompás jeleneteit, de ismereted által ki is fürkészed a természet elrejtett titkait, kibuvárlod okait, eredetét, következéseit azoknak, melyeket régen csudáknak tartottak : oh áldd érte Istened, hogy megjelenté neked lelked világában lelkének titkait ! S ha látsz embert, kit ma már a meny dörgés harsogása meg nem ijeszt, a villám repülő lángja meg nem rettent, sőt tudásával mint egy megfogja azt s hatalmába keríti, hogy roppant erejével az embereknek szolgáljon s igy a régen Isten ostorának tartott égi tüzet, Isten áldásául mutassa fel, mely még az állati testnek csak nem megholt részeibe is uj életet önt ; ha látod az embert, a ki egykor alig bátorkodott nehány órára is nyomorult viskóját elhagyni, a kit a vizek mélységei s a tenger végetlen örvényei félelemmel, borzadással töltének el s ma már ugyan az összejárja a földteke minden részét, összeköti a tengert a szárazzal s biztosan repül a mélységek felett, hogy a gőz s villám szárnyain az egész emberi nemzetet, mint egy nagy családot egyesítse; ha látsz embert, ki egykor a havasokra, mint valamely elérhetlen magasságra, úgy tekintett fel s a mérhetetlen csillagos eget csak úgy nézte, mint e földnek fényes pontokkal kirakott kárpitját, ma már ugyanaz összehajókázza a földnek légkörét s uj világot fedez fel ott, a hol a puszta szem semmit se lát; ha látsz embereket, kik a találmányoknak ezerszerszer százezer különb-különbféle fajtáit, hasznosnálhasznosabb eszközeit bocsátják rendelkezésedre : mond, kinek a munkája mindez ? hanemha azé a végetlen bölcs Istené, a ki az ő örök véghetetlen istenségének szikráját belé lehelte az emberbe, hogy annak világánál járjon, alkosson s létesitsen olyan dolgokat, melyeket az előtt „szem nem látott, jül nem hallott s emberi elme fel nem joghat ott.u

Vagy hasonlítsd össze az elmúlt időket a mostaniakkal a társadalmi élet szempontjából. Mit tapasztalsz ?

Igaz, hogy ma is vannak gyilkos Káinok, atyjok gyengeségét feltáró Chámok, vannak Delilák is Támárokkal, Zsuzsánuákkal egyben, vannak a Nábót szőllőcskéjét elrabló hatalmasok, kegyetlen Achábok, vérszopó Jezabelek, kevély Hámánok, gyilkos Hérodesek kezeiket mosó Pilátusok, ördögi Heródiások, lengeteg lejtéssel táncoló Salómék. I)e mellettök nem többek-e, a szelid Ábelek, kegyes Abrahámok, istenfélő Jóbok, erényes Józsefek, törvénythozó népvezér Mózesek, a lantnak húrjain szent éneket pengető Dávidok, bölcs Salamonok, lánglelkü Illések, bátor Dánielek, honmentő Juditok, hősi dalt éneklő Deborák, jó szivii Rebekák, szép okos Eszterek, bánatos Ráchelek, szerető Jánosok, bátor Péterek, hitvédő Pálok, jólelkü Thábiták, irgalmas Samaritánusok, szerelmes Persisek, kegyes jó Máriák, bűnbánó Magdolnák.

Ha találkozunk is néha a kegyetlenségnek, az üldöztetésnek, a rabszolgaságnak bizonyos nemeivel, de azért még sem mutathatunk ma már oly mértékben mint hajdan, népeket sanyargató Faraókra, Nérókra, Diokletianusokra. De annál többek azok, kik az emberi jogokat tiszteletben tartva, egymást testvérekül ismerik s a szeretet s béke olajágát hozzák Nóé galambjaként az emberek közé, hogy a tiszta jó erkölcsök s az erényes élet által az emberek valóban Isten képmásai legyenek e földön. S kérdem, kinek köszönhetjük mindezt, hanemha Istennek a ki kijelentett szent vallása által megszabta kötelességeinket s a gondolat s lelkiismeret-szabadság által, melyet szent fia által hirdettetett, teremtett magának „kiváltképpen való népet, jócselekedetekre igyekezőt.“L\) ezért rendelt „tanítókat doktorokat, pásztorokat, a szolgálatnak munkájára, azért rendelt iskolákat, templomokat, jótékony intézeteket, hogy ezekben a tudományok mellett a jó erkölcsök is prédikáltassanak. Ezért rendelé ezen ős, több százados főiskolát is, hogy itt majd a tejnek italával, majd keményebb eledellel tápláltassanak az elmék és lelkek, hogy igy járhassanak az ifjak az Ur beszédének intésiben.

Sok, előszámlálhatatlan lelki adományok mellett különösen kettő az, mely ennek a mi ősi főiskolánknak kiváló tulajdonsága volt. Jelmondatában és pecsétjében is bentfoglaltatik ez, a hol egy élő fa van és ez a fel-