Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

433 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 434 év óta 770 korona növekedést mutat, a mennyiben a múlt évi kimutatás szerint egyházmegyénk összes va­gyona tesz 10,008 kor. 82 fillért, az idei pedig 10,778 kor. 28 fillér, a mi egy évre a mi kis pénztárunknál elég szép eredménynek mondható . . . Egyházmegyei számvevőnk is beterjesztette a gyü­lekezetek gondnokainak számadásairól szóló jelentését, gyülekezeteink összes bevétele 74,909 kor. 60 fillér, kiadása pedig 65,602 kor. 24 fillér volt, tehát megta­karítás 9,307 korona 36 fillér. Csupán Réde nem fizette ki a számadás lezártáig (de tán azóta sem) állami és egyházi adóját, a többi gyülekezet eleget tett köteles­ségének. A közgyűlés déli 12 órára véget érvén, d. u. e biróság ülésezett. Szijj Laura részére a csöglei egyház által szállítási költség címen lefogott összegből vissza ítélt 9 koronát, ugyancsak a csöglei egyházat Győrffy Kálmán tanító javára széna takarásbani megkárosulása cimén 10 koronában marasztalta el. A mezőlaki egyház pedig J/2 öl fát fogott le lelkésze fizetéséből; de a bi­róság visszaitélte. A dudari tanító pedig a körlelkész­­szel szemben tanúsított tiszteletlen magaviseletéért s a vallási tantárgyak ócsárlásáért fegyelmi utón intéssel büntettetett. A birósági ülés végeztével az egyházmegyei gyá­­molda tartotta közgyűlését s elhalt elnöke Kis Gábor ur helyére Kőszeghy József számvevőt, számvevővé pe­­di<r Bállá Endre cseténvi lelkészt választotta. Az öz­­vegyek évi jutaléka egy részvény után 200, két rész­vény után 400 koronában állapíttatott meg; egyúttal határozatba hozatott az is, hogy az országos gyámoldai járulékokat a folyó évtől kezdve nem fizeti tagjai he­lyett az egyházmegyei gyámpénztár, hanem ezen tarto­zás minden lelkésznek saját terhére esik. A gyűlés tagjai re hene gesta másnap reggel a hajnali kakas szó­kor siettek vissza ismét Varsányim avasparipára, azon óhajtást vivén magukkal, hogy 72 és ‘/a 6v múlva is­mét összegyülekezhessenek B.-M.-Szt.-Királyon. Ezen óhajtást azonban nem osztotta a Referens. Lelkészi értekezlet Nyitrán. A vág-vidéki lelkészi kör f. évi értekezletét Nyit­rán tartotta meg jun. hó 13-ikán. Az idők jelei, de meg az alkalom is mintegy ön­ként kínálkoztak arra nézve, hogy az értekezlet régi formájából kiemelkedve megmutassa azt, hogy a válto­zott viszonyokkal szemben ő sem marad hátra, hanem lépést tud tartani, kiveszi részét azon kérdések fejtege­téséből, a melyekkel foglalkozni — mivel majdnem lét­érdekről van szó — első rendű kötelesség ! Már maga az alkalom is, t. i. az, hogy intelligens gyülekezet kö­rébe lett meghirdetve az értekezlet, — a mi iránt már jó előre felébredt az érdeklődés, — a legkedvezőbb volt arra nézve, hogy forduló pontot képezzen s a jelen követelményeinek megfelelve, irányadóul szolgáljon né­mileg a jövőre is. A terv, mely a vendéglátó egyház lelkészétől szár­mazott, ezt a törekvést árulta el s a cél elérésére az említett két tényezőn (idő és alkalmon) kívül a harma­dik : az értekezlet, illetve a kör tagjainak hozzájárulása s a tevékenységben részvétele kellett volna még, a mj ugyan nagyon egyszerű s a dolog természetében fekvő kivánalom, mert azt talán csak érzi és tudja minden lelkész kisebb, nagyobb mértékben, hogy ha tevékeny­ségünk csak a kathedrai, szertartási s az elkerülhetlen irodai teendőkre szorítkozik : Haszontalan szolgák va­gyunk, mert a mit kellett cselekednünk, azt cseleked­­tük; vagy pedig ki ne tudná közülünk azt, mikor a kötelességre, az előhaladásra való buzdításban hirdet­nünk is kell, hogy „ Valaki az ö kezét az eke szarvára veti és azokra néz, melyek ö utána vannak: nem al­kalmatos az Istennek országára.“ E nagyon is alkalomszerű rekriminációk már kö­vetkeztetni engedik, hogy a szép terv nem valósult meg teljesen s a mi kívánni valót hagyott fenn, az a kör egyes tagjai közönyösségének, indokolatlan távol maradásának tudandó be. Magunk között különösebb feltűnést nem keltett ugyan a részvétlenségnek e szo­kott ismétlődése, mert olyan „nem írok, nem olvasok“ elvű, magának való emberek miatt Végvidéken teljes számmal nem gyűltek egybe még a kör tagjai sem­mikor és sehol, izetlen só mindig volt és lesz is \ Bajaink egy része ebben keresendő ! s mig át nem érez­zük az egyesületi élettel járó tevékenység nagy kord­erejét, mig az ott meríthető tanulságokkal, termékenyítő eszmecserékkel nem gazdagítjuk tapasztalatainkat, ad­dig aligha következik be az egyházi élet fellendülése. Egy fecske az igaz nem csinál tavaszt s a vág­­vidéki amúgy is kicsiny lelkészi kör tevékenysége a többi, hivatását jól felfogóéval szemben csak homok­szem az egyház testének építésében, de ha még azt a porszemet is sajnáljuk vagy éppen megtagadjuk : annál visszatetszőbb ! De hagyjuk a rekriminációkat! elég ebből ennyi, az érzékenyeknek talán már sok is — térjünk a tárgyra! A kör felényi számban megjelent tagjai korelnök és körjegyzővel s az érdeklődő nyitrai egyháztagokkal kezdték meg tanácskozásaikat, melyek során : 1. Felolvastatott a távollevő elnök lemondását bejelentő levele, a mi észrevétel nélkül tudomásul vétetett s az uj elnök választása a korelnökhöz bekül­dendő s a jövő gyűlésen felbontandó szavazat lapok ut­ján elrendeltetett. 2. Tárgyalás alá került az őszi egyh. kér. gyűl. j. k. 8-ik pontja, melyben nyilatkozattételre vannak fel­­híva az egyházmegyék az iránt, hogy a segédlelkészek elhelyezésének joga a püspöki hivatalra ruháztassék-e vagy pedig megmaradjon az eddigi gyakorlat. Az érte­kezlet az egyházmegyék e több szempontból fontos jo­gának további csorbítatlan gyakorlása mellett foglalt állást. 3. Hasonló nyilatkozattételi-e való felhívás van a j. k. 182-ik pontjában az egyház fegyelmi javaslatra vonatkozólag. Beható eszmecsere és Boross Kálmán ka-

Next

/
Thumbnails
Contents