Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
415 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 416 tatás folytán, bogy ott kevesebbet kell fizetniük. Főtiszt, püspök ur igyekezett őket saját, jól felfogott egyházi érdekükről fölvilágosítani s megrótta azon eljárásukat, hogy miután közös erővel kötelezték magukat az uljaniki lelkészlak és imaház megépítésére, most, mikor az készen van, igyekeznek más egyházhoz csatlakozni, hogy az adósságtörlesztéshez való járulástól meneküljenek. A XC-ik zsoltár. Xapi renden van a mi énekes könyvünknek, főkép a zsoltároknak átdolgozása, hogy azok a mai izlés és nyelvhez idomittassanak. Pin az eredeti zsidó szöveget nem értem, tehát azt megítélni nem tudora, hogy a tartalomnak, a régi, a használatban levő felel-e meg jobban, vagy az újra átdolgozott ? Olvastam már több ilyen átdolgozást, de a külső formát nézve, akár a nyelv logicáját, akár a nyelvtan szabályait, akár a külső jó hangzást, akár a magyar nyelv természetét s a magyar nyelv érzéket tekintjük, mégsem közelitik a régieket s úgy látszik, hogy az átdolgozók Szenczi Molnár magyarságától, ennek vallásos kenetétől messze elmaradnak. Plzen lapok folyó évi lÖ-ik száma mutatványkép közli a XC-ik zsoltár átdolgozását. Ez a zsoltár (t. i. a régi) egy nagyszerű Hymnu*, mondhatnám dythiramb, mely nem csak énekelve, de csupán olvasva is, annyira megragadja az emberi kebelt, hogy észrevétlenül borul le az isteni nagyság és hatalom előtt. Átolvastam többször, én. nem találtam benne sem nyelvtani, sem logicai, sem széptani hibát; nyelvezete eredeti, tiszta és erőteljes, átdolgozására tehát semmi szükség nincsen, csupán a 4-ik vers utolsó szava állatod helyett volna állítod; teendő az 5-ik versben pedig, ezen sor: A mi napink miket nekünk engedtél, igy volna igazítandó: Napjaink, a miket nekünk engedtél. De nézzük egy kissé magát az átdolgozást p. a fönt jelzett zsoltár első sora: Te benned bíztunk eleitől fogva helyett ez van : Te benned bíztunk idők elejéiül, mely rossz azért, mert az idő csak egy, tehát idők nincsenek, továbbá az időnek nem volt eleje, valamint nem lesz vége sem. Egészen mást fejez ki az eleitől, fogva t. i: azt az időt, a midőn téged megismerni kezdtünk; a második sorban fölösleges a minékünk, ez csak szószaporitás azért, hogy a sor a mértéket megüsse, de nyelvtanilag is hibás, mert ha a birtokrag már mellette áll a főnévnek, akkor a birtokos névmás kitétele nem szükséges, kivéve azon egy esetet, midőn a hangsúly a birtokragra esik. Hát ez micsoda ? Mikor még hegy egy se, föld se volt formálva, hát hogyan is lehetett volna csak egy hegyis, mikor még a föld se volt formálva? ezenkívül az e magánhangzónak ez az összetorlasztása nagy hátrányára van a jó hangzásnak. A magyar nyelv7 úgy7 is fölöslegesen bővölködik az e hangzóval, éppen ezért az egyhangúság eltávoztatása végett teremtette a magyar nyelv geniusa az e hangzónak három árnyalatát e, é, é p. o. fej, szem, kéz; tovább : Rá se borult még boltos egek sátra. Igen is a mi boltos az borul, de hát miszükség egy rövidke sorban ugyanazon fogalmat kétszer kifejezni ? az egeknek pedig nem sátra volna, ha volna, hanem sátora . . . odébb : te vagy örök való, ide sem való, hanem valóság kellene, de ennél is jobb a régi te vagy örök Uten. A mult és jövendő nem egybe foglaltatik, hanem összefoglal tatii,, mindegyiknél jobb azonban a mint a régi mondja : te voltál, vagy és megmaradsz minden időben. A hibáknak csak a nagyjait említem : a második vers harmadik sora, nyelvtanilag is hibás, logicailag sem jó u. i. porladozni fogtok, kik porból születtek ; a fogtok második személyben van, a születtek a harmadikban, holott a főmondat állítmányával, a rá vonatkozó mellékmondat állitmányának egyezni kell, továbbá az ember nem porból született, ez soha és sehol nem áliitatik, hanem porból lett, mely nem a porból való közvetlen születést, hanem igen helyesen, a származás nagyon távoli eredetét jelenti és ez felel meg a tudomány mai álláspontjának is, — tovább : Mert ezer év tenálad csak arasznyi, ez is bántja az ember nyTelvérzékét, mert az időt nem a hosszúság mértékével araszszol vagy7 méterrel mérik; a 6-ik és 7-ik versben pedig ismételve tenyérrel méri az időt, a min a legegyszerűbb ember is elmosolyodik: alább az ezer év rövidségét hasonlítja az egy éjjeli őrjárat rövidségéhez. Nohát a ki katona nem volt, ezt meg sem érti, mert azt sem tudja, mi az az éjjeli őrjárat. Pin úgy tapasztaltam, hogy mikor az ember ellenség előtt áll és éjjeli őrjáratot teljesít, kivált hóban, fagyban, zivatarban, az ellenséggel gyakori goly'óváltás közben, nohát akkor egy éjjeli őrjárat nagyon hosszú. A 3-dik versben helytelen értelemben használja a szavakat u. i. az álom szerinte egyik sorban veszendő, a másikban szertebomló, holott ezen jelzők az álomról soha és sehol nem használtatnak u. i. az álom elmúló, elenyésző, a virág s a füvecske nem meghal, hanem elhervad, elszárad, soha senki nem mondja, hogy a virág, a füvecske halva fekszik. A 4-ik versben a 3-dik sor ha áll, vagy való volna, de nem is hiszem, hogy az eredeti szövegnek ez volna az értelme ! úgy az emberiség sorsa valóban kétségbe ejtő lenne, igy7 mondja u. i. Mert halálos bűn valamennyi tettünk, e szerint bűn volna születnünk, bűnt követünk el, ha jótékonyságot gyakorolunk, bűn ha lefekszüuk, bűn ha fölkelünk, bűn ha imádkozunk, bűn ha szeretjük egymást sat. Szerintem az már csakugyan bűnt követ el, a ki ilyen átfordítást csinál, ilyent még a legrajongóbb askéták sem állítottak. A 5-ik versekben, ha a három utolsó sorokat öszszehasonlitjuk, nagyon föltűnő azon különbség, mely a régiek és az újak között van. A régi szerint: napjaink, miket nekünk engedtél, mintegy hetven esztendei idő, hogy ha több, tehát nyolcvan esztendő, az uj : Élni, la
