Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
365 rosan véve nem egyházi jellegű dolgozatok szerinte onnan kihagyandók volnának, mert a felolvasás tárgyát képező alak ma is élő fajának nem csekély befolyású tagjainál az irántunk való ellenszenvet csak fokozzák — holott a mi vallásunk az általános emberszeretetet tanítja — e mellett a jegyzőkönyvet drágítják. A dolgozat különben szép és nem kevésbbé érdekes, a melyről a „Dunántúli Prot. Lap“-ból is meggyőződhetett mindenki, mert a dolgozat ott is megjelent. A kör felszólaló nézetét helyesli és az ilyen dolgozatokat a kér. jegyzőkönyvből részéről mellőzendőknek tartja. 5. Tárgyalás alá vétetett a legközelebbi egyházkerületi jegyzőkönyv 7-ik lapján olvasható azon indítvány, hogy a segédlelkészek elhelyezése az egész egyházkerületben a főtisztelendő püspöki hivatalra bizassék. Tekintettel arra, hogy a protestantizmus egyházkormányzati rendszerének épülete democratikus alapokon nyugszik s ezen az ősök által kivívott elvet, hacsak magát megtagadni nem akarja, el nem vetheti, a mely elv protestálás minden központosítási tervezet ellen is, s fejlesztése nem ebben, hanem a jogoknak minél szélesebb körű megosztásában nyilatkozhatik; tekintettel továbbá arra, hogy a testvér egyházkerületekben fennálló, tehát már a gyakorlatból is megítélhető elv nem mindig bizonyult jónak, mert ott találkozhatunk az egyetemes egyház szégyenére örökös káplánságra kárhoztatott, jóllehet azt meg nem érdemelt egyénekkel; tekintettel végül arra, hogy ez elvnek nálunk is alkalmazása azon bajt, mely a káplánhiányban jelentkezik, nem szanálja, mert akkor is csak azon káplánokkal rendelkezhetnék a főtisztelendő püspöki hivatal, a kik az egyes egyházmegyékben vannak, a kik pedig ott mind szükségesek, tehát elvonatásuk egyik helyről a másikra nem volna indokolt: a kör, — hangsúlyozásával főtisztelendő püspök ur iránt való teljes bizalmának — a maga részéről azon nézetének ád kifejezést, hogy hagyassák meg a status quo, mert ezt az elébbi indokoknál fogva helyesebbnek tartja. Azonban mégis azzal, hogy az egyes egyházmegyékben esetlegesen előjöhető káplán megtorlódásoknak — noha erre egy jó ideig kilátás nincs — eleje vétessék, a candidátusok folyamodásakor a főtisztelendő püspöki hivatallal folyton érintkezésben levő esperesek utasítsák az ifjakat, hogy melyik egyházmegyébe folyamodjanak felvételért. 6. Tárgyalás alá vétetett a mult évi kér. gyűlés jegyzőkönyvében olvasható egyházfegyelmi szabályrendelet. A kör többek alapos hozzászólása után egyhangúlag eljogadja a jegyzőkönyv 182. p. a. olvasható egyházfegyelem szabályzatot és azt a maga részéről életbe léptetni óhajtja. 7. Balogh Elemér felolvasást tart az amerikai egyházi életről. Megkapó szingazdag előadásban ismerteti az ottani külömböző felekezetek életét, munkásságát, a hol a „szabad egyház a szabad államban11 -féle elv a legteljesebb mértékben van keresztül vezetve. A becses felolvasásból mindenki megértette, hogy 366 ez a teljes szabadság az ottani egyházi életet nemcsak hogy nem lohasztja, de sőt hatalmas arányokban mutogatja életképességét. A kör az érdekes előadásért felolvasónak szives köszönetét szavazott. 8. Nagytiszteletü elnök ur indítványozza, hogy a kör a helyi ág. hitv. ev. kér. egyháznak azon kitüntető szivésségéórt, hogy tanácstermét most is átengedte, köszönetét szavazzon. A kör az indiványt egyhangúlag magáévá teszi s igaz köszönetét elnöke utján a helyi evang. lelkész urnák, mint az egyház képviselőjének tolmácsoltatni határozza, s ennek jegyzőkönyvbe vételét is elrendeli. 9. Nagy tiszteletű elnök ur a tagok figyelmét, türelmét, tanácskozását megköszönve, jó kivánataival az ülést bezárt, mire az, az elnök éltetésével, tényleg véget ért. K. m. f. Hitelesítette : Jegyzetté : Pethes Endre, I (Vargha Károly, ért. elnök. ért jegyző. iTtárcza. Krisztus, mint a lelkek megtartója. 2. A főeszköz inelylyel Krisztus az elveszetteket kereste, a predikálás volt. Miután egy külön fejezet van Jézusnak, mint prédikátornak szentelve, azért itt részletesen nem beszélünk róla. Egyedül csak annyit jegyzünk meg, hogy mily vonzó volt az O prédikálása és mennyire alkalmas az emberek megnyerésére. Az igazságot felöltöztette a példázat és illustratio bájos öltönyébe, bár maga jól tudja, hogy az ékes ruha az igazságnak nem valódi ruhája. Az igazság egyszerű és világos és a kik megtanulták szeretni igy is szeretik. De Jézusnak olyanokkal volt dolga, a kiket az igazság önmagában nem ragadott meg. Ezért olyan formában közölte velők, a milyenben vonzóan hatott rájuk, bízván abban, hogyha egyszer megismerték értékét, becses lesz előttük bármily öltözetben is. A predikálás ma is hatalmas eszköze a lelkek megnyerésének Isten számára, azért nem is csodálkozhatunk, ha a prédikálás-vágya többnyire egyszerre támad fel a lelkek megmentése után való vágyakozással. De inkáb csodálkozhatunk a fölött, hogy a prédikátorok nagyrésze nem igen törekszik küldetését szép és vonzó módon teljesiteni, miként Jézus tévé. *) 3. Természetesen csak kis része lesz azoknak igehirdetővé, a kik az elveszettek megmentéséért lángolnak. Ámde a predikálással egy más módszert is összekötött az Ur Jézus, a mit mindenki gyakorolhat, — ez *) «Man irrt sich erstaunlich, wenn man meint, dass, was gerade so klingt, wie das Volk in den Arbeitstunden selbst redet, von diesem am liebsten gehört werde. Sie haben den Sonntagsrock angezogen, als sie in die Kirche gegangen sind ; so thut es ihnen auch wohl, an der Predigt, die sie vernehmen, das festliche Kleid zu gewahren.« Tholuck »Predigten»-jének előszavából, melyben a predikálásról igen figyelemre méltó megjegyzéseket lehet olvasni. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
