Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

25

DUN ÁTÜLI PROTESTÁNS LAP.

26

sokára barátja is lett. Ilyen alak arimathiai József is, a kinek Jézushoz való viszonyáról semmit se tudunk, pedig ő annyira ragaszkodott a Mesterhez, hogy akkor adott holttestének temető helyet saját kertjében, a mikor még az apostolok bátorsága is nagyon megcsökkent. Mártháról és Máriáról ugyan többet hallunk, de a róluk szóló adatokat is leleményesen kell összeállítanunk, hogy képet alkothassunk arról a tényről, miszerint Jézus éltének nélkülözései közben ennek a két nőnek vendégszeretetére volt utalva. S végre fel kell említenünk azt az ismeretlent, a kit egyszerűen csak házigazda névvel illessünk, s a ki arimathiai Józseffel versenyzett a vendégszeretet gyakorlásában. Az egyik Jézus holttestét vette gondjaiba, a másik meg vacsoráló házába fogadja a Mestert.

Alig van az evangéliomokban vonzóbb jelenet, mint ebben a vacsoráló házban történteknek leírása. Jézus Jeruzsálembe megy ünnepet ülni, jóllehet tudja, hogy ő lesz a húsvéti bárány. Az egész nagyhéten gyanúsítják, rágalmazzák, üldözik. A mig a nép legszegényebb fiának is van valamelyes helye, a hol megünnepelheti az Isten szabaditásának emlékét, néki nincs hajléka, a hol fejét lehajtsa, pedig ő maga a szabaditó. Mindez azonban őt nem aggasztja, hanem parancsot ad tanítványainak, minthacsak minden ház rendelkezésére állana Jeruzsálemben. Tanítványaihoz intézett szavai azt sejtetik velünk, hogy Jézus és egy ismeretlen barátja között már eleve megállapodás történt. Két tanítványa a megbízatáshoz képest kíváncsian megy egy közkuthoz, s keresi azt a férfiút, aki „egy korsó vizet viszen“. És nem ad semmi különös jelt, csak megy tova a maga utján. Késedelem nélkül követik, amig csak házáig ér. A kapuból viaszanéz rájuk. Erre Jézus kérését előadják. A házi gazda a felsőházba vezeti őket, a mely a kívánt czélra készen áll. Az apostolok nagy csudálkozva mennek vissza Jézushoz. A titkos összeköttetés a házi gazda és a Mester közt, az eleve megbeszélt találkozás egy köztéren, a gondosan megválasztott üdvözlési ige, a tanítvány feltétlen engedelmessége, jóllehet nem is tartozott az apostoli körhöz — mindez régi időkből való elbeszéléshez hasonlit, melyben a royalisták titkon mutatják ki hűségüket és engedelmességeket valamely rejtőzködő, álruhát öltött herczegnek.

Bizonyosra vehetjük, hogy ez a titokzatos eset — az idők gonosz voltának következménye — páratlan baráti idyllt rejt magába. Lehet, hogy az a bizonyos ember olyan fajta vagyonos és müveit polgára Jerusálemnek, amilyen Natlianáel volt,— halottá Jézus beszédjét, s szive megmozdult, amint a víztükre is megmozdul, ha a szél felette ehnegyen. Kisérő nélkül, titkon Jézushoz ment, — nem mintha félt volna, de mert legbensőbb érzelmeit nem akarta nyilvánosságra hozni, s — nehány perez múlva megértették egymást. Amikor csak lehetséges volt, újra találkoztak Jézus és az ő ismeretlen barátja. Ha a távolság és körülmények elválasztották is őket egymástól, akkor is egymásra gondoltak. Á házigazda nem volt apostol — nem minden tanítvány lehetett az, de azért Jézus szolgálatába állott. Nem lehetett

Jézus oldala mellett látni. — Judásnak volt bátorsága erre — de azért szerette az Urat. Amig a nép előkelői azon iparkodtak, hogy Jézust agyafúrt kérdéseikkel kelepczébe ejtsék, és a mig a nép Jézus kívánságai felett vitatkozott, a titkos jóbarát azon gondolkodott, mit tehetne az Űrért. A szeretet mindig figyelmes: jó ötletei vannak. A szeretet behatol a felebarát szivébe és kitalálja óhajtását. „Ugyan mit tehetnék én az Űrért“? igy tépelődik a házigazda magában. Isten engem nem szónoknak szánt, s nem a nyilvános szereplésnek, — ezzel most mások foglalkoznak számosán. Jézus nem akar a kereszt elől kitérni; nem riad vissza tőle. Vájjon mi lehet most a kívánsága, mi szerezne néki halála előtt legtöbb örömet? — Egy szobát ajánlok fel majd neki, hadd ünnepelje meg benne a páska ünnepet, hadd legyen neki is hajléka Jerusálemben utolsó éjszakáján.“! — Szeretnők tudni, mit szólt Jézus ahhoz, amikor barátja ezt a szolgálatot felajánlotta neki szeretetből. Ez alkalommal megértette őt egy ember 1 Ez alkalommal örömet szerzett neki egy ember!

Mindez csak rövid fejezet egy hosszú elbeszélésből, Jézus és ismeretlen barátai, akiket valami szerencsés véletlen vezérel a Mesterhez, meglátnak valami képet, elolvasnak egy könyvet, avagy a prédikáció hallgatása alatt érzik az Ur vonzó voltát s hogy közöttük és a Mester között lelki rokonság van. A lelkek érintkezésére az idő és tér nincs nagy befolyással, s igy a jó emberek és a mester között előáll a tartós barátság. Ismeretlen keresztyének ők ; nevük nem található a papi méltóságok és a keresztyénség vezetőinek nevei közt. Ezeket az ismeretlen jóbarátokat sohase kötnők össze Jézus személyével, de érezzük lényük kenetes voltát, a melyet Jézus társaságában nyertek, de beszédjük bizonyos emelkedettsége Galileára utal benünket, de véletlen megjegyzéseik a Mesterre emlékeztetők. Minden meglepő reánk nézve. Sohase láttuk ezt az embert Jézus társaságában se a templomban, se az országúton. Ez az ember Jézus titkos barátai közé tartozik.

Vannak idők, a mikor Jézus nyilvános barátai visszavonulnak, eltűnnek : ilyenkor teremnek elő az ő titkos barátai. Sokkal szerényedbek és bátortalanabbak ők, semhogy a Mester oldalán legyenek akkor, a mikor az emberek pálmaágat hintenek útjára és ,.Hozsánna a Dávid fiának“ igével tidvözlik. De a mikor a hozsánna elnémul és a tömeg szétoszlik, a titkos barátok akkor jőnek elő. A mig Judás ügyét a főpapokkal elintézi, ők Jézus testét kenik meg a temetésre. A mikor még János is elfelejti házát a páska vendégség számára felajánlani, akkor jelentkezik a titkos barát, hogy a felső ház rendelkezésre áll. A mikor Péter eltagadja, hogy ő Jézust ismeri, akkor jonek elő a titkos barátok s még ha életök veszélyeztetésével is, de a világ hatalmasai előtt tanúbizonyságot tesznek Jézusról.

Egyszerű asszonyok tárták ébren időnként Krisztus egyházában az igaz kegyességet, a mikor az egyházi főemberek pénzzel kufárkodtak. Nemes lelkű em-