Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

27

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

28

bterek, a kik szegény istápolatlan gyermekek gondját felvették, gyakran adtak szállást a hajlék nélkül szűkölködő Mesternek, jóllehet az utókornak nem hagytak hátra tanitó leveleket.

Egynémely jócselekedet még a nap folyamán nyer jutalmat, másik meg csak a nap leáldozása után. Van azonban olyan jócselekedet, a mely megérdemlett jutalmát ebben a világban is, meg a jövendőben is elveszi; ilyen kétszeres jutalomban részesül Jézus meg nem nevezett barátjának vendégszeretete is. O nem volt a felsőházban ; még csak nem is kívánta, hogy az apostolok körébe jusson. Elég volt neki, hogy kívül őrködhetett s vigyázhatott, nehogy Jézust ebben a halála előtt rövid időben valaki megzavarja. A mikor Judás eltávozott, a nyitott ajtón át, szemtanúja lehetett Jézus családja szent békességének s láthatta a Jézus kebelén pihenő Jánost. Heghallhatta az Ur édes szavának csengését, a mikor szentséges vacsoráját szerezte s tán az ő szava is belevegyült a vendégek énekébe, mielőtt Gecsemánéba mentek. Azután bement az elhagyott terembe s az oly pusztának és üresnek tűnt fel előtte. Az ünnepi vendégség elmúlt. Jézustól minden világosság kialudt. A házigazda szomorúan hozta rendbe a felsőházat s a kereveten még szinte látta Jézus nyugvó alakját s kezét a kehely körül. Majd az a gondolat foglalja el a házigazdát, a mi szivét büszkeséggel, hálával és örömmel tölté be. Az Ur az ő házában ülte a páska vendégséget! Az Ő asztalánál tartotta utolsó beszédjét! Az ő házától ment el, hogy áldozatul adja magát. Ez a hely szent helylyé lett, tehát többé nem alkalmas közönséges célokra. Az Urnák kell fenntartani arra az esetre, ha tán barátaival visszatér. S imé, mikor a tanítványok a hit első napján lakásaikból előjöttek, önkéntelenül a „házigazda*4 házához siettek, a hol az Kr. már várt reájok. A Mester tudta, hogy elfognak jönni a vacsoráié házba. A mint legalább mi képzeljük, ide jöttek a feltámadás első hírével az aszszonyok is bizonyítván, hogy az Ur feltámadott. Ide futottak lelkendezve az emmausi tanítványok s hirül adták, hogy az Urat felismerték a kenyérnek megszegéséről.. Ebben az áldott házban jelent meg az Ur és így szólott: békesség tinéktek ! Itt mutatta meg Tamásnak sebes kezét; itt szállt a Szent Lélek nehány héttel később a tanítványokra.

Sok dóm épült már Jézus tisztességére, és a híveknek egy se lehet oly drága, mint a „házigazda“ hajléka. Számtalanszor ünnepelték már az Ur tanítványai az Úrvacsorát, de egy iinnepelés se hasonlítható össze azzal, amikor az Ur Jézus tulajdon maga kezével osztotta ki a kenyeret és bort. Az ujtestamentom egyháza abban a hajlékban született meg, amelyet a „házigazda“ figyelmes vendégszeretete Jézusnak engedett át.

Azt hinné az ember, hogy ez a titkos jóbarát ajánlatának elfogadása által már bőséges jutalmat nyert. Jézus azonban többet szánt neki. Mikor utoljára találkoztak az olajfák árnyéka alatt, Jézusnak meg kellett Ígérnie, hogy halála előtt betér a „házigazda“ hajlékába. S az Urszavának állott: bizonyság erre kereke földön a

kér. egyház. Ésmielőtt egymástól elbúcsúztak, Jézus meghívta a „házigazdát“, látogassa meg őt Atyjának házában, ha a földön bevégezte a reábizottakat. S a jóbarát is szavának állott, a mire bizonyság lehet Istennek egyháza a magasságos mennyekben.

Mint valamely király, aki idegen országban jár, Jézus a házigazda vendég szeretetét örömmel fogadta. Most már a saját országában róhatta le tartozását. Oh, mily édes lehetett a viszontlátás.

A „házigazda“ vendégül m°rte látni Jézust keresztre feszítése előtt — s im az Ur bizonyságot tett felőle Atyja és a szent angyalok előtt. Ez a jerusálemi polgár tulajdon kezével rendezte be legjobb szobáját a Mester számára és ime, az Ur se mulasztja el a „házigazdának“ hajlékot készitni a mennyei Jerusálemben!

Ez a hűséges „házigazda“ háza küszöbénél fogadta Jézust és kérte, hogy térjen be hozzá és — bizonyára mindazok közül, akik valaha a magasságban levő város kapuin keresztül mentek, egy se részesült örömteljesebb fogadtatásban, mint a „házigazda.“

Afegyes kpizlBinényGlv

— Lapunk múlt számához az előfizetések beküldésére koronaérték szerint való utalványokat mellékeltünk. Kérjük azok szives fölhasználását— (lyászllil*. Alulírottak mélyen szomorodott szívvel jelentik a hű nő, szerető édes anya, jó leány és testvér Tisztelendő Haidu Andrísné szül. Végh Johanna, ev. ref. fegyintézeti lelkésznének folyó hó 6-án élete 25-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megbolgogultnak porrá válandó részei folyó hó 8-án déli 12 órakor fognak az ev. ref, egyház szertartása szerint a lipótvári sirkertben örök nyugalomra tétetni. Lipótvár, 1900 január 7-én, Haidu András fegyintézeti ev. ref. lelkész mint férj. Mariska leánya. Özv. Végh Mihályné, ev. ref. lelkészné édes anyja. Vég Géza ev. ref. lelkész. Végh Mariska férj. Szabó Gyuláné. Végh Béla ev. ref. lelkész. Végh Mihály közs. isk. tanitó testvérek. Özv. Szabó Imréné szül. Végh Ilona ev. ref. lelkészné. Béke lengjen porai felett !

— A nagy-kanizsai misszió-egyház űj lelkészéül a b.-somogyi esperes Kuthíj Zoltán new-yorki missionáriust nyerte meg. Kuthy atyánkfia a b.-somogyi egyházmegye szülötte; a főgimnáziumot Csurgón, a theol, akadémiát Debrecenben végezte. Két év óta Amerikában New-Yorkban, ebben az óriási forgalmú világvárosban mőködik nagy buzgósággal. Benne olyan férfit nyer a nagy-kanizsai misszió-egyház, a ki a Krisztus országáért nem közönségesen hévül, gazdag tapasztalatokkal bir s a német és angol nyelvet beszéli. Örömmel várjuk megérkezését és a legszebb reményekkel nézünk működése elé.

— A zseliezkisfaludi egyház f. hó 4-én tartartott lelkészválasztáskor Gaál Jerenc vámosgálfalvai