Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 14 elvennék tőle, féltené az iskolát a clegeneralástől, ha abba a pap azért tenné be a lábát, hogy ott még tanítson is! ... . Engem, ki a dolgoknak csak szemlélője vagyok, az egyik fél argumentumai sem győztek meg eddig. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem állok egyedül! A baj megvan. Ha a lelkészi és tanitói kar tagjai az orvosságot nem tudják, vagy nem akarják megtalálni, akkor a világi elem kötelessége, hogy e baj gyökeres orvoslásáról úgy gondoskodjék, hogy többé bűnbakul ne állíthasson fel senki holmi apró-cseprő tankönyvecskét. A huza-vonának végeredményében utoljára is a világi elem adja meg az árát. Bízom is a kerületi tanügyi bizottságunk világi tagjainak ügyszeretete, képessége s a paedagogiában való jártasságában, hogy egyházunk jól felfogott érdekében oly irányban munkálkodnak, a mely megszünteti azt az a anomáliát, hogy épen a felekezeti iskolában legyen okunk a hit- és és erkölcstan! oktatás ellen panaszra. Csurgó. Pethes János. Argyßs l^Ö7dEményEÚv — Tisztelettel kérjük lapunk mélyen tisztelt barátait, hogy előfizetéseiket a folyó 1900-ik évre megújítani szíveskedjenek. Lapom iránya, terjedelme, előfizetési ára marad a régi. Mig egyrészről szivesen adok helyet az egyházi és iskolai ügyek körül fölemlíthető általános érdekű közleményeknek és fölszóllalásoknak, addig más részről szorgosan vigyázok, hogy a felszólalások és vitatkozások a tárgyilagosság határai között maradjanak és bántó személyeskedéssé ne fajuljanak. Jóleső örömmel említem fel, hogy ez évfolyamán két tanitó-egyletüuk. nevezetessen a veszprémi és az őrségi ev. ref. tanitó egylet lapomat hivatalos lapjává választotta s ezzel méltányolta azt a törekvésemet, melylyel tanítóinkat lehetőleg a saját körünkben tartani igyekezem, éppen azért, hogy talán kicsi nyelés, talán gondatlanság miatt valamiképp mesze el ne távolodjanak _ tőlünk: felekezettől, illetőleg ennek, lelkészeitől. Lapom külalakja ime előnyösen megváltozott : ugyanis színes borítékban jelenik meg. E boríték megóvja majd attól a rongálódás és bepiszkolódástól, a mi a szállítás folytán eddig érte. A szerkesztő. — A n.-geresdi egyesség revíziója. A n. geresdi egyesség revideálására a két dunántúli prot. egyházkerület által kiküldött bizottságok f. hó 4-én Pápán tartották első ülésüket. A bizottságok először külön tanácskoztak és készítették el a revízióra vonatkozó javaslataikat, azután közös értekezletre gyűltek össze az ev. ref. főiskola épületében, hogy a mennyire lehetséges, a fontosabb elvi kérdésekre nézve megegyezzenek s a külön javaslatokban netán meglevő lényegesebb differenciákat kiegyenlítsék. A közös értekezlet Antal Gábor ev. ref. pöspök és Ihász Lajos ág. ev. egyházknrületi felügyelő elnöklete alatt tárgyalta a vitás pontokat s azokra nézve — mint erről örömmel értesültünk — megegyezésre is jutott. A két bizottság f. hó 18-án ismét össze fog jönni, hogy a közös megállapodásokat tartalmazó munkálatot részletes tárgyalás alá vegye s a felterjesztendő javaslat s illetve javaslatok végleges szövegét megállapítsa. A nagyérdekü javaslatot letárgyalása után azonnal egész terjedelmében közöljük. A bizottsági üléseken részt vettek az ág. evangélikusok részéről Gyurátz Ferenc püspök, Ihász Lajas e. kerületi felügyelő, Fund Sámuel esperes, Horváth Sámuel esperes, Bognár Endre lelkész, Kis János lelkész, Kluge Endre, Pál István biz. tagok, a reformátusok részéről Antal Gábor püspök, Őzike Lajos főisk. gondnok, Szekeres Mihály esperes, Horváth József dr. theol. tanár és Bárányáig Zsigmond biz. tagok. — Kálvinista monopólium C. alatt igen méltatlankodva emlékezik meg a pápista Alkotmány arról, hogy Barcsay Kálmán Barcsa hunyadmegyei község földesura e község görögkeleti vallásu romána it az evangéliom szerint reformált vallásra térítette, mivel jól tudta, hogy ez a legnagyobb biztosítéka megmagyarosodásuknak. Azt ugyan hajlandó elösmerni az Alkotmány, hogy Barcsay szándéka, a mely szerint a román községből magyar községet akart csinálni, hazafias és nemes, de az eszközt már helyteleníti. Ha már egyszer téríteni akar valaki, akkor csak az egyedül idvezitő Róma aklába térítsen! No de nincs baj; mert „már vissza kezdenek vedleni az áttéritett magyarok románságukba.“ Az Alkotmány hát jobb szereti, ha a barcsaiak megmaradnak továbbra is magyarfaló románoknak, mintha magyarokká, de egyszersmind reformátusokká is lennének . . . Egyben azt a vádat kovácsolja ellenünk, hogy „a kálvinisták szivük mélyében mégis csak először kálvinisták s csak azután magyarok.“ Ez a mosolyt keltő ráfogás annál kirivóbb, mert az Alkotmány ugyanazon számának vezércikkében a néppárt megtestesülése gróf Zichy Nándor ezt mondja : „Ez a párt (a néppárt) nem tűzhet ki más Jel adatot a keresztény és katholikus érdeken kívül.. Azt azonban sohasem állítottam, hogy akár a katholikus érdek bármi más érdeknek ki volna szolgáltatandó, annak eszközeként hasznosítandó vagy akár
