Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

853 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 854 kasza, i l kerék, i í szék, i í. Ezt mondatom velük előbb karban, azután egyesekkel. Itt megjegyzem, hogy az ötödik betű ismertetésén túl, mikor már a növendékek kezdenek a komoly do­loghoz szokni, a rajzolatok el is hagyhatók. b) Előveszem a mozgatható Írott i és í betűt, s össze-vissza cserélve, hol egyiket, hol másikat mutat­­tatom föl elüttök megneveztetve azt, hogy meggyőződ­jem a betűk helyes időtartamának kiejtéséről. c) Fölirom a következő szókat: papír, irka, li­liom, stb. s eme folirt szókból kikerestetem egyesekkel, hogy van-e bennük i betű? d) Majd a fali olvasó-táblához vezetem őket s mint tisztán magukban álló betűket néhányszor elolvas­tatom. e) Végre fölüttetem velük az ABC-és könyvüket, megkerestetem benne a tanult betűt s fölhagyom ne­kik, mint első leckét, hogy oda haza is nézegessék és mondogassák azt! sjc Így kell eljárni az irvaolvasás kezdetén, mely előadásomhoz a következő megjegyzéseket függesz tem még: Az i betűnek a nyomtatott alakját azon napon nem tanácsos a kezdő gyermek előtt bemutatni, mert hisz az egészen más vonalokból áll, mint az írott alak. E két kép a gyenge elmére egy ugyan azon időben megterhelő volna. Hagyjuk ezt más napra és külön időt szenteljünk ennek megismertetésére - egymás mellé állítva az írott és a nyomatott alakot. „Lassan járj tovább érsz!" mondja a közmondás és ez leginkább alkalmazható az irvaolvasás kezdetére! Ha Kezdetben hamaros, fölületes, alaptalan munkát végezünk, nem lessz fundamentom, a mire tovább épít­hessünk. — Ne azt nézzük, hogy egy hétig hány betűig haladtunk, hanem azt, hogy mi alaposat végeztünk. Az első betűknél való időzést tizszeressen kárpó­tolni fogja majd az a gyors haladás, mit a jól vetett alapra a legnagyobb könnyűséggel építhetünk. — Ha az első betü-alakok megvannak érlelődve a gyermek elméjében, nem fog az később elmosódni vagy éppen összefolyni. Láttam már olyan kezdő tanitót, ki sebbel-lobbal, tüzes vágtatva vezette tanulóit az első betűkön keresztül, s már kérkedett vele, hogy itt, meg itt halad! . . . Es mi Ion ennek a vége? A tizedik betűnél már úgy összezavarodott a gyermek elméjében a betűk képe, mint a Bábeltorony épitőinek a nyelve! Két három betű ismertetése után legnagyobb nehéz­séggel jár a betűk összolvasása, vagyis az ismert hangok­ból az első szók alkotása. — A magánhangzóhoz a mássalhangzót könnyen hozzá tudja mondani a gyermek, pld. ?'.... r, i. . . . ft, de már ezek fordított össze­­mondása valósággal nehéz dolog a gyermekre nézve. Itt igen jó szolgálatot tesznek a mozgatható betűk. A tanító arccal álljon a gyermekek elé, jobb-kezébe vegye a r betűt mutassa föl, s hangoztassa azt a gyerme­kekkel mind-addig, mig balkezével a levegőben mellé viszi az i-t; ime kész a szó, hogy ri! — Ezt igy gya­korolja többször — fordítva is — mindaddig, mig a gyermekeknek mindegy akármelyik betűt kelljen is hangoztatnio: a szó elején. Majd a mozgó betűkből összehozott szót fektesse a táblára, s írja le ott nyugvó állapotban s igy olvastassa egymás mellé állitva a for­dított alakott: ri, ír. így lehet cselekedni a mozgó betűkkel akkor is, hogy a kezdőknek könnyitsünk — mikor már 3 betűt kell összeolvasniuk pld. ezt a szót már kitudják mondani, hogy ir, ezt hangoztatom, s bal­kézzel a levegőben hozzá viszem a t betűt, s kész a szó: ir . , t, azaz: irt. A kezdésnél legfőbb az, hogy a tanító meg ne engedje, miszerint a kezdő ujjával böködve egyenként betűzze el a szó hangjait, hanem mondja ki azt egy­szerre, s mig ezt nem tudná, addig nem is szabad to­vább haladni. Ez által elejét veszi a később bekövet­kező ama hibás olvasásnak, hogy a gyermek a szava­kat nem fogja hangonként csipkedve, például igy kiol­vasni : ti-tiz-tizen. Időzve és alaposan, keveset, de jól! Ez a fősza­bály az írva-vív /sás kezdetén. Egyházas-Rádóc, Darab Lajos, ev ref. ktanító. Márcza. Esketési beszéd. — Elmondatott Veszprémben Fogtűi Miklós és Véghely Flóra esküvőjén. — Házasságotoknak hazánk törvényei értelmében tör­tént megkötése után eljöttetek ide, az Urnák szentelt hajlékba, hogy házassági szövetségetekre s egész élte­tekre az Istennek áldó kegyelmét kérjétek. E szent he­lyen megjelenéstek engedelmeskedés a szív Isten után való természetes vágyódásának és nyilván való bizony­ságtétel hitetek mellett, a mely azt tanítja, hogy a Mindenható Isten nemcsak hogy alkotta a mi szivün­ket, hanem — a mint a kegyes énekes oly találóan fe­jezi ki — ő az, ... «Ki a szív mozdulását Mint a vizeknek folyásit Szabadon hajtja ide s tova»: együvé vezérli az egymásnak valókat. Tudom, hogy most oly külömböző érzelmek, oly ellentétes gondolatok töltenek el titeket testvéreim : há­laadástok magasztalja az Urat gondviseléséért. Könyör­gésetek keresi az Atyát kegyelmes áldásért ; lelketek erőteljes szava azzal biztat, hogy most nyílik meg a pálya, a mely a célhoz vezet, szivetek kibeszélhetetlen édes sejtése azt suttogja, hogy ezen az utón jutni el a boldogság kies mezőire : de e gyönyörűséges sejtések, e bíztató szó nem csitithatják el az aggódást sem, a mely a jövő bizonytalansága miatt hívatlanul is feléb­red, önkénytelen támad. Bizony mondom nektek, jól készültök az útra, hogy im az első lépésnél az Atyát keresitek, mert nem emberi erő, isteni jóság az, a mely

Next

/
Thumbnails
Contents