Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

DUANTUL1 PROTESTÁNS LAP. 856 855 a boldog sejtéseket boldogító valóra váltja, az aggó­dásokat eltörli, eloszlatja : az Isten az, a ki a szeretet­nek törvényét szerzetté, az Ur bölcs vezetése késztet e törvény iránti engedelmességre, az Atya jósága adja örömeinket, szenteli meg boldogságunkat. Ez a szere­tet mindennél drágább kincs, az áldó Istennek személy­válogatást nem ismerő ajándéka: a királyok koronájá­nak igaz fényt, az egyszerű ember életének tündök­lést ez ád. Milyen lesz jövendőtök? Senki e titkot meg nem mondhatja. Mi itt mindnyájan szivünk szerint kívánjuk, hogy ti, a kik most mintegy felébredtek az ifjúság áb­rándos álmaitól, e helyre, e napra emlékezve elmond­hassátok, hogy e hely a menyeknek kapuja, e nap a zavartalan boldogságnak kérdőpontja reátok nézve. Senki a jövendő titkaiba bele nem tekinthet; de azt előre megmondhatjuk, hogy a ti szövetségtek csak addig lesz erős, a ti boldogságotok addig lesz zavarta­lan, a mig hűen őrzitek a szív kincsét, a boldogság egyetlen támaszát, a szeretetet ti magatokban. Szivetek érzéseit, lelketek gondolatait, egész élteteket, ez a sze­retet vezesse, irányozza. Csudálatos a szeretet hatalma : nemcsak köteles­ségeink tadatára ébreszt, hanem erőt is ad a megis­mert kötelességek teljesítésére: a férfiúnak akaratát megacélozza, erőit megsokasitja, hogy bátran, csügge­­dctlenül szálljon szembe az életnek minden küzdelmei­vel, diadalmasan állja meg helyét az életfentartás ne­héz harcaiban s a gondolatra, hogy a küzdelem jutalma a család békés megelégedése, a harc bére a gondjaira bizottaknak csendes boldogsága: könnyű lesz az élet minden terhe, dicsekedés a zivataros küzdelem. Igv változtatja az Ur kegyelmes bölcsessége még a munka, a verejték átkát is áldássá az ember életében. A női szív, a melyben az erős hűség, a szelíd jó­ság, a gyengéd figyelem s a szeretetnek más szülöttei egymást csókolják, hatalmat, teremtő erőt talál e sze­­retetben, a melylyel hajlékát igazi otthonná, a békés boldogság paradicsomává varázsolja, a hol minden érze­lem, minden gondolat és cselekedet szép harmóniában a boldogságról zeng; itt a küzdelmekben elfáradt férfi pihenőre, erőnek forrására talál, homlokáról a gondok redőit szerető kéz simítja, leikéből a borús gondolato­kat szerető szó oszlatja. A szeretetnek hatalma még itt ki nem merült, másra is megtanít, másban is megsegít. Jöhetnek elle­netek a megpróbáltatások, támadhat vihar, kisérőtár­­sul szegődhetik éltetekhez a szenvedés : ... itt mu­tatja meg a szeretet mindenek felett való hatalmát, csudás hűségét, itt fogja veletek kiválóképen megér­tetni, hogy jobb a kettőnek, mint az egynek, hogy a megosztott bánat csak fél teher; ha megtanultok nem­csak örvendeni együtt, de keseregni is egyért, akkor sziveteknek a szenvedések által megpróbált szeretető oda fog állítani titeket is azok közé a bizonyságot te­vők közé, a kik érezik, vallják, hogy a házastársak kö­zött való viszonyt szilárddá, romolhatatlanná az együtt átélt szenvedések teszik. Ebben nyilvánul a szeretet ereje: megszenteli örö­meinket, megáld és erőssé tesz a szenvedésekben. Vigyáz­zatok, azért és imádkozzatok ! Vigyázzatok, hogy ez az erő meg ne fogyatkozzék bennetek és imádkozzatok, mert imádkozás a szív tápláléka, elmerülés a szeretetnek örök és Kiapadhatatlan forrásába. Haypál Benő. 'VVuyps küzÍEméiiycly. — Tisztelettel kérjük lapunk mélyen tisz­telt barátait, hogy előfiiszetéseiket a jövő U)00-ik évre megújítani szíveskedjenek. Lapom iránya, ter­jedelme, előfizetési ára marad a régi. Mig egyrészről szívesen adok helyet az egyházi és iskolai ügyek körül fölemlíthető általános érdekű közlemé­nyeknek és fölszóllalásoknak, addig más részről szorgosan vigyázok, hogy a felszólalások és vi­tatkozások a tárgyilagosság határai között ma­radjanak és bántó személyeskedéssé ne fajuljanak. Jóleső örömmel említem fel, hogy ez év­folyamán két tanitó-egyletünk. nevezetessen a veszprémi és az őrségi ev. ref. tanító egylet lapomat hivatalos lapjává választotta s ezzel méltányolta azt a törekvésemet, melylyel taní­tóinkat lehetőleg a saját körünkben tartani igye­kezem, éppen azért, hogy talán kicsi nyelés, talán gondatlanság miatt valamiképp mesze el ne távo­lodjanak tőlünk: felekezettől, illetőleg ennek lelkészeitől. Lapom külalakja előnyösen meg fog vál­tozni : ugyanis színes borétékban fog megjeleni. E boríték megóvja majd attól a rongálódás és bepiszkolódástól, a mi a szállítás folytán eddig érte. Kérését megújítja s e lap olvasóinak bol­dog ünnepeket kíván a szerkesztő. — A pápai lelkész meghívása most már be­fejezett tény. Nagyt. Szekeres Mihály esperes úr f. hó 21-én kelt „esperesi concessa„-jában kiadta az engedélyt Kis József meghívás utján megválasztatott lelkész meg­hívására. Ennek folytán a presbytérium advent utolsó vasárnapján, Németh István helyettes lelkész és Saáry Lajos főgondnok vezetése alatt megjelent az új lelkész lakásán s ott Saáry Lajos főgondnok, kifejezve örömét a szerencsés válaszatás fölött és köszönetét azért, hogy a megválasztott hajlandó az állást elfogadni, rokonszenves, meleg üdvözléssel átadta Kis Józsefnek az esperesi conces­­sát. A fögondnok szives szavaira a meghívott a követ­kező választ adta: Megtiszteltetésnek veszem és köszönettel fogadom a pápai ev. ref. egyháznak azt a bizalmát, a melylyel engem lelkészül meghívott. Engedjék meg, hogy már ez alkalommal egypár kijelentést tegyek. Mindenekelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents