Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
167 A budapesti belmissziói értekezlet. Nagyiiszteletü Szerkesztő Ur! „Mint a hideg viz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hirhallás.“ A példabeszédek bölcs Írójának igazsága mellett tesz az én lelkem is bizonyságot, valahányszor egyházi lapjainkból egyesekről, gyülekezetekről jó hirt hallok, valahányszor csak azt olvasom, hogy itt, hazánkba, vagy messze idegen földeken a protestantismus öntudatra ébred, kötelességeit megismeri, talentumait forgatja, az ev. hatalmas, édes szavára felserken és munkára indul. Becses lapja némely cikkeiből látom, érzem, hogy annak olvasói, munkatársai között vannak a példabeszédes bölcsnek „szerelmes fiai,“ a kiknek jól esik a messze földről való jó kirhallás s ez nyújt biztatást arra, hogy a tisztelt olvasónak, ismeretlenül is szeretett atyámfiainak számot adjak a „budapesti belmissziói értekezlet“ első nagy összejöveteléről. Micsoda csodabogár ez ? kérdezték ezelőtt 30—40 évvel még a jobbak is! Szükséges dolog ez, mondja ma már mindenki, a ki egyházi lapot olvas s ismeri helyzetünket. Az Istennek kegyelme vagy mondjuk a szükség parancsoló kényszere szülte ez értekezletet, az a kegyelem, mely Pál apostollal megismertette az igazságot, az a kényszer, mely őt pihenni nem engedé ettől fogva soha. Összegyűltek ez értekezleten a székes főváros prot. egyházainak vezetői: ev. reformátusok és ág. hitv. evangélikusok, a magyar, német, tót, angol egyházhoz tartozók, hogy azokat az eszközöket, erőket keressék, a melyekkel az ev. sokféle ellensége ellen egyesülten küzdhet a prot. egyház. Nemcsak az egyházunk életére törő s azt születése óta mindig fojtogató „régi bősz ellen“-ről van szó, hanem az ember, az üdv ősi ellenségéről, a bűnről. E kettő ellen védekezhetik, sőt igazsága, tisztasága erejével támadó harcot folytathat s erre egyesülhet a két. prot. egyház a nélkül, hogy akármit is feladna egyik a másik kedvéért dogmatikus álláspontjából. Egyesülésünk, vagy mondjuk, közös munkásságunk elve : in dubiis libertás, in necessariis unitas, omnibus caritas. Ezen a széles, ezen az egy, közös alapon állva jó munkát végezhetünk s hiszem Istenünk áldó kegyelmét, hogy e belmissziói értekezletek a székes főváros prot egyházaira nézve egy diadalmas jövő, az erkölcsi életre nézve egy jobb kor előkészitői. Február 27-én este volt az első összejövetelünk, a melyen Moody András dr. skót missziói lelkész, ez est előadója azt a kérdést fejtegette, hogy van-e szükség belmisszióra ? Rövid, velős, teljesen zamatos magyar beszédjében visszapillantást vetett a belmissziói mozgalmak történetére, elmondta, hogy a tétlenségből mint ébredt fel egyszerre az ev. öntudat Angliában, Skóciában egyes buzgó férfiak és nők lelkében; szólt a britt és külföldi bibliaterjesztő társaság keletkezéséről, fejlődéséről, reámutatott arra a kicsiny mustármagra, a melyből e társaság oly hatalmassá fejlődik; ezekből s az angol és amerikai egyházi élet más elragadó vonásaiból nyilván láthattuk, hogy bizony az ev. Istennek hatalma. Azt mondja Moody dr., hogy egyszer két ké-168 pet látott, az egyiken egy tudós ifjú ül a sziklák között, elmerülve könyve olvasásába, lábai alatt a csendes, pihenő tenger, könyve, a melyet olvas, annyira leköti lelke egész figyelmét, hogy észre sem veszi, miként növekszik körülötte az ár, miként veszik körül a tenger hullámai a sziklát s a másik képen már a fenyegető veszedelem van jelen, a megháborodott tenger vizei felemelkedtek az ifjúig. A ki elmerengéséből felriad, kiejti kezéből a könyvet, tudománya semmit sem használ, Istenhez emeli könyörgését. Mi is mintha sokáig azt gondoltuk volna, hogy a keresztyénség csak tudomány s nem élet is egyszersmint, sokáig ültünk tétlenül, vagy — a mi az Isten országa terjedésére nézve ezzel egy jelentésű — elmerülve az ev. hirdetése szükségének, módjainak, eszközeinek többé-kevésbbé tudós bírálatában, vitatkoztunk, bölcselkedtünk, elmerengtünk múltúnk szép emlékein, vasárnaponként tartottunk ékes szónoklatokat, a melyekben megfeleltünk olyan kérdésekre, a melyeket senki sem vetett fel, csak saját tétovázó, bölcselkedő lelkünk s elmulasztottuk felelni azokra, a melyeket a világ eseményei, a változó helyzet, az uj alakulást kereső, forrongó társadalmi élet legalább oly hangosan kiabál, mint a milyen hangja a növekedő tengerárnak van, hogy mi történik körülöttünk, hogy mint fenyeget a bűn ezer hajtása, figyelemre nem méltattuk. De most, mikor már látjuk, hogy a megháborodott tenger fenyeget s szenyes hullámai a hitetlenség, a tévelygés, az erkölcstelenség csapkodnak fel egész a mi sziklánkig, az egyházig emelkednek fenyegetőleg, ébredjünk fel merengésünkből s könyörögjünk kegyelemért. Az igazmondásnak valósággal megrendítő s megszégyenitő erejével mutatott e beszéd arra, hogy milyen keveset cselekedtünk azért, hogy az ev., Isten e hatalma, az emberek lelkében lakozást vegyen. Hát vájjon van-e szükség belmisszióra ? Olyan formán hangzik ez a kérdés s oly tisztán és világosan önmagában hordja a feleletet, mint mikor Jézus a Törvénytudó kérdezősködésére az irgalmas samaritánusról beszélt s végül azt kérdezte tőle, hogy „e három közül azért ki láttatik neked, hogy felebarátja volt annak, a ki a tolvajoknak kezekbe esett ?“ Jézus a feltett kérdés után, a melyre józanul csak egy felelet képzelhető, s a melyre bizonyosan a kérdezősködő lelke is azt felelte, hogy a „samaritánus“ tovább megy s azt mondja a Törvénytudónak: „eredj el és te is azonképen cselekedjél.“ Van-e szükség belmisszióra? E kérdésre csak egy felelet lehet s e felelet logikai következetességgel s mathematikai bizonyossággal vonja maga után az intést, a mely az Ur szellemében, Pál apostol ajkairól hangzik felénk : serkenj fel te, ki aluszol! A belmisszió szükséges voltát más oldalról is megvilágították. Pld. Szabó Aladár még egyfelől biinbánatra, megtérésre buzdított, másfelől reámutatott arra, hogy ev. nélkül Spanyolország sorsa fenyegeti a nemzeteket ; Szőts Farkas az ismeretes és szomorú statisztikai számokkal, mintegy beszélő igazságokkal bizonyította a belmisszió szükséges voltát. Tehát minden nagy érdek, az igaz keresztyénség, hazánk s a protestántiz-DU NA NT ÜLI PROTESTÁNS LAP.
