Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-05 / 10. szám
155 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 156 rí shoz) üdülő betegek számára keletkezett egy gyógyintézet. Jelenleg diakonissák végzik ott a betegápolást. A vezetőség a reformált, lutheránus és szabad egyház tagjaiból alakul. Ez ideig 2682 beteg, köztük németek, angolok és más külföldiek találtak ott felvételt. A háromemeletes épület magában foglal egy társalgó szobát, egy nagy ebédlő szobát, konyhát, kamrát, gyógyszertári és az ápolónők szobáit, továbbá 6 szobát 24 ágygyal férfiak számára, 2 szobát 6 ágygyei négy éven felüli gyermekek számára és két külön betegszobát. Utóbbiak naponként 5 frankba kerülnek, a többi ágy 3—3 frankba, 13 ágy pedig ingyenes. A szolgaszemélyzet 3 betegápolóból egy éjjeli őrből és egy szakácsnőből áll. Egész vagyonuk egy évi gyűjtés jövedelméből, adományokból és a betegek ápolási költségeiből áll. Az asyl Sociéíé anonyme du boulevard Bincau 57, á Neuilly cimre jogosítva van hagyományokat elfogadni. Az évi kiadások ca. 35000 frankot tesznek ki. Az üdült betegek háza protestáns nők számára egy nőtársaságnak köszöni keletkezését 1859-ben. Ezen házba 26 nő és 6 gyermek vehető fel. A kiadások évenkint 25000 frk. A felvétel teljesen ingyenes. Az intézet költségei a tagok évi dijaiból és gyűjtésekből fedeztetnek. 1867 óta 6892 üdülésre szoruló protestáns asszonyt ápoltak itt, nemzeti kiilömbség nélkül. A tartózkodási idő három hét. Gond fordittatik arra is, hogy az elbocsátott asszonyok szolgálatot találjanak. A nanterrei asylum (1862 óta) gyógyíthatatlan beteg nők számára van berendezve. Különösen említésre méltó a Devillas nevű kórház, mely egy hasonnevű protestáns kereskedő hagyományából létesült (1835). A kórház Issyben van (közel Páriskoz) Ebbe beteg férfiak és nők teljesen ingyen vétetnek fel. A Frangois Delessert nevű menhely nevét a párisi egyháztanács egyik tagjától nyerte, ki Guizotnak barátja volt. Célja a betegek szenvedéseit enyhíteni. A menhely egy diakonissa vezetése alatt áll és Párisban van. A munkanélküli protestáns nők menhelye 8 napi menedéket nyújt, mely egy hónapra is kiterjeszthető. Az asszonyoknak részt kell venni a házimunkában ; a szükséges távoliét, hogy szolgálatot kereshessenek, megengedtetik. Ezen intézet Párisban egyedüli a maga nemében, Rue de la Villeté 48 alatt van. Hasonló intézetek a vidéken a helyi viszonyok miatt nem létesülhetnek. Márcza. Miért vesztett korunk prédikációja népszerűségéből, — és miként nyerheti azt ismét vissza ? E kérdés ép oly fontos, mint a mily időszerű. Mert hogy korunkban a prédikáció veszteséget szenvedett népszerűségében, arra nézve a hozzáértők között nincs semmi kétség. Ezzel nem mondjuk azt, hogy ma már nem volna lelkész, a ki vasárnaponkint nagy számú hallgatóságot gyűjt össze szószéke körül, — de általánosságban a prédikáció városban, mint falun elvesztette ama vonzó erejét, mely régente sajátja volt. Ha pedig igy áll a dolog, mindenesetre érdemes gondolkozni róla, hogy mi ennek az oka ? I. Miért vesztett korunk prédikációja népszerűségéből? Itt mindenek előtt gondoljunk két dologra. 1. Ha a templomok többé nem olyan látogatottak, mint más időben és ha napjainkban ezeren és ezeren semmit sem akarnak tudni a prédikációról, mig a lefolyt évtizedekben és századokban ezeren és ezeren töltötték meg Istennek házát: az még éppen nem olyan jelenség, a mi csak korunknak volna sajátja, vagy a melynek megfigyelésére soha máskor nem lett volna alkalom. Valóban nem. Hisz megtanít bennünket a történet, hogy egyházias idők egyháziatlanokkal váltakoznak és bizonyos emelkedés és alászállás, tehát hullámzás észlelhető. Még tovább is mehetünk és elmondhatjuk, hogy a valóban istenes idők, melyekben a prédikáció tényleg vonzotta és lebilincselte a sokaság szivét, sajnos, kivételt képeznek a prédikálás történetében; mert általánosan vonzó a prédikáció mindig csak egyháztörténetünk epochalis idejében volt. Egyes nemzeti egyházak oly rendszabályokkal akartak segíteni a dolgon, melyekben a szószékhez való törekvés magasztos fogalmából mit sem találunk. Ugyan miért vannak e rendszabályokban meghatározott pénzbüntetések, melyek a hívek erszényét megkönnyebbítéssel fenyegetik az istenitiszteletről való hiányzásért ? A prédikáció népszerűségét igy, mintegy bottal, visszaszerezni nem lehet. 2. Azután a prédikáció iránti hanyatló érdeklődés hibája nem annyira a lelkészi hivatal viselőit terheli, mint inkább a megváltozott külső és belső viszonyok összeségében keresendő az. Az ítélkezésre hivatottak nem fogják hiú önfelbecsülésnek tartani, ha azt mondom, hogy korunkban jobban prédikálnak, mint korábban és hogy a prédikáció lényegének javítása körül napjainkban derekas és elismerésre méltó dolgok történtek. És mégis hanyatlás a népszerűségben ! Ennek okai közül hozzunk fel néhányat a következőkben : 1. tisztán világi érdekek uralma a kereskedelemben, politikában és a jelen élet viszonyaiban, 2. a kor matériális áramlatának befolyása, 3. az állítólagos ellentét hit és tudás között, 4. a világi szónoklás föllendülése a parlamentben és a számtalan egyesületben, 5. a sajtó azon befolyása, melyet vallásos és egyházi kérdések tárgyalásával gyakorol, 6. a kifejlődött önállósági tudat, 7. a nagykorúság na k és Isten előtti önfelelőségnek erőérzése, 8. a lelkészek félszegségei. Ezen okokban, a melyekhez mások még többet is tehetnek, leli magyarázatát, hogy a prédikáció elvesztette régi vonzó erejét. És tegyünk néhány rövid megjegyzést a felsorolt okok mindegyikére. 1) Korunknak üzleties jellege van. Az ép oly gazdag, mint hatalmas közlekedési eszközök, a melyek fölött rendelkezünk, a nyilvános élet különféle mezőin
