Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1 1%NANTULI PROTESTÁNS LAP Vidéki lap életében tisztes kor ez már ; de épen nem azt jelenti, hogy megérett a kimúlásra. Nem; inkább azt, hogy bebizonyitotta életrevalóságát. Ha mélyen tisztelt olvasóim is ebben a nézetben vannak : akkor nekem okvetlen igazam van. A lap iránya ismeretes: tiszta evangéliomi alapon ópitgetni Isten országát. E részben első sorban a lelkipásztorokban igyekeztünk teljes öntudatra hozni, hogy ők Isten titkainak sáfárai; hogy ők, mint pásztorok, felelősek a nyáj jólétéért; hogy «Isten gyülekezete — az ő gyülekezetük,» de nem azért, hogy uralkodjanak rajtuk, hanem hogy nagy hűséggel szolgáljanak nekik. Szolgáljanak ne csak vasárnap a templomban, de «semmi előtt se vonogassák magukat, a mi gyülekezetüknek hasznukra van, hanem tanitsák őket éjjel nappal, közönséges helyen és házanként.» Ap. cs. XX: 20, 31. Különösen és nyomatékosan ajánlottuk a serdülőknek, egyházunk jövendőbeli támaszainak körültekintő gondozását, a miben tanítóink, sőt buzgó gyülekezeti elöljáróink is kiváló szolgálatokat teljesíthetnek. Nem hunytunk szemet az előtt se, hogy középiskolai ifjúságunk rendszeres oktatásban részesül ugyan a vallástani tárgyakban, de a vallásos nevelés már sok kívánni valót mutat. Emberektől való télelmet e munkában nem ismerünk. Nem csak Pál apostolnak mondta, de nekünk is mondja az Ur: ne félj, hanem szólj, és ne hallgass, Személyekre nem utazunk; de mikor általánosságban szólunk, épen nincs szándékunkban, hogy senkit se találjunk. Találni akarunk mindig, de nem azért, hogy bárkinek is a társadalmi positióját megingassuk, hanem, hogy a helyes útra térítsük. Egyébiránt csalhatatlannak nem tartjuk magunkat s azért az eltérő véleménynek szívesen helyt adunk! Jóakaratu buzdításra bizony nagy szüksége van mindnyájunknak. Lelkes szavak, szép példák fölhordása még a legjobbaknál is elkel. A valláserkölcsi élet akadályai nem hárithatók el egykönynyen. Az élháritottak helyébe meg újak és újak támadnak. Ezért szükséges, hogy a harcosokat szakadatlanul lelkesítsük, erőiket szüntelen acélozzuk ; jobban mondva: lelkesítsük és erősítsük egymást-E$ irányban még bátrabb lépésekkel akarunk haladni. Bátorságunkat növeli az a tudat, hogy a hamisítatlan evangéliom alapján állunk. Az evangéliom pedig «Istennek hatalma minden hívőnek idvességére,» Ennek izét éreztetni fogjuk a lap minden számában. Hisszük és reméljük, hogy becsületes törek-4_ vésünket méltányolni fogja egyházkerületünk intelligens közönsége és áldásával koronázza a kegyelem Istene! A lap előfizetési ára marad a régi: egész évre 4 frt; félévre 2 frt. Az előfizetéseket Faragó János főgimnáziumi tanár ur, mint a lap fömunkatársa cimére legyenek szivesek küldeni. Teljes tisztelettel! Kis József, szerkesztő A tüzkárbiztositás. Püspök urnák mindenre kiterjedő figyelme, gondos tekintete meglát és felkeres minden olyan eszközt és alkalmat, a miből kerületünk pénzügyi állapotára nézve kedvezőbb helyzet következnék be. Ilyennek mutatkozik a tüzkárbiztositás is, a mi, ha püspök urnák felhívása szerint foganatosittatik, igen könnyen rövid idő alatt ezreket is jövedelmezhet. Közjóért, közügyért, áldozatrakész fáradságot nem sajnáló lelkészi karunk valószínű, hogy ebbe a dologba is megtesz mindent, a mit csak tehet. Eleinte igaz, egy kicsit nehezen megy, mert pénzügyi dolognál a mai világ mindjárt azt keresi és nézi, hogy mennyi lesz belőle a haszon ? s igy aztán majd sokan azt gondolják, hogy abból az illető lelkésznek egy egész vagyon haszna és jövedelme lesz ? ! Egy kicsit kellemetlen az is, hogy sokszor a legalkalmatlanabb időben jönnek biztosítani; kellemetlen az is, hogy tekintettel a nagy konkurrenciára, olykorolykor valósággal# ügynökösködni is kell; de hát annak a nagy terebélyes fának erősítéséért el lehet szenvedni az önérzeten eső egy kis megerőltetést is. Az ügynek nagyobb fellendítése végett püspök ur ajánló levelével az Adriának egy felügyelője jár-kel, a ki elfogad biztosításokat 10 évre is; nagyobb biztonság okáért jó volna tudni, vájjon az uj szerződés mennyi időre szól ? mert a régi 1902-ben jár le. Jó volna az ügynek nagyobb fellendítése végett a járulékokat is oly módon szabályozni, mint az más társulatnál van. Az Adria mint mondják 40 % -et fizet vissza a kerületnek, 5%-et pedig ád az ügynöknek s ezenkívül is kedvező biztosítási feltételeket nyújt. Ebből tehát a kerület minden munka nélkül szép kis jövedelmet remélhet ? Azonban itt is az a baj látszik mutatkozni, hogy azok kapnak legkevesebbet, kiknek vállán a legnagyobb teher nyugszik. Az 5% még a mellékes kiadásokra is elfogy, de hát mondhatjuk, a lelkészi kar a közjóért elszenvedi ezt is; azonban ezt a tanítói karnak egy kicsit bajosabb ajánlani, mikor ugyanazon munkáért másutt még egyszer annyit kapnak. A tanító urak közül már igen sokan ügynökök is, tehát ott, hol a lelkész öreg, vagy más körülményeknél fogva sehogy sem vállalkozhatik az ögynökségre, ott lehetne ajánlani a tanítónak még azt is, hogy a 3