Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
o DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP G másik társulat ügynökségéről lemondva, fogadja el az A driáét. Elvégre az a fő, hogy minden faluban legyen ügynök és ez csak 10°/c-al remélhető. Az ilyen krajcáros dologgal való foglalkozás sokak előtt visszatetsző lehet; de hát az ügynek nagyobb fellendítése végett a kerületi bizottság ezt a javaslatot elfogadhatja, mivel a kerületnek ily módon majd a 35°/0 is tpbbet jövedelmez. Az sem jó, ha a tanító és a pap versenytársak lesznek, azért is fenti javaslatot az illetők figyelmébe ajánlom. Seregély Béla. A lelkészi javadalmak kiegészítése. A Közalap-Végrehajtó-Bizottság a lelkészi javadalmak kiegészítése tárgyában f. hó 15— 16-án tartotta gyűléseit Dókns Ernő elnöklete alatt, Antal Gábor, Bak say Sándor, Hegedűs Sándor, Molnár Béla, Ragályi Béla, Szász Károly, Szabó János, Széli Kálmán bizottsági tagok és Kenessey Béla előadó jelenlétében, A lelkészi javadalmak kiegészítése érdekében készült s a közalap előadójához f. é. nov. elején beküldött összeirási ivek vétettek általánosságban tárgyalás alá: de miután tárgyalás közben arról győződött meg a bizottság, hogy az összeíráshoz kiadott általános és részletes utasítás csak igen kevéssé tartott meg a kiállító közegek és felülbirálók által, és hogy a mellékletek gyanánt becsatolt bizonyítványok is nem a kellő megfontolással állíttattak ki, kimondotta, hogy miután a kon vent által felterjesztendő munkálatnak valósággal alapvető munkálatnak kell lennie, a melynek elkészítésénél nemcsak a jelen nemzedék érdekeiről van szó, hanem a jövő nemzedékről is, s e munkához kötve van egész egyetemes egyházunk reputációja is : az összeirási ivek a maguk egészében küldessenek vissza az egyes püspöki hivatalokhoz, azzal a kéréssel, hogv azokat a püspök urak tegyék még egyszer részletes bírálat tárgyává, hívják meg értekezletre magokhoz az espereseket, és ott, a hol csak szükségét látják, rendeljék el uj kimutatási ivek kiállítását; úgy a revíziónál, mint az uj összeírásnál az általános és részletes utasítások szem előtt tartásán kívül főleg a következő szempontokra figyelve : 1-ször, hogy a kimutatásokban levő adatok feltétlenül egyezők legyenek a kataszteri birtokivben levőkkel, valamint a kát. tiszta jövedelem feltüntetése is egyező legyen a kimutatási ívben lévővel; a hol pedig esetleg a kát. birtokivben oly területek is fel volnának véve, a melyek nem állanak a lelkész használatában, ott községi hiteles bizonyitvá: ynyal igazolandó, hogy a kát. birtokivben feltüntetett földterületből mennyi áll tényleg a lelkész használatában; 2-szor, hogy a lelkészi foldjÖvédelmi viszonyok mindenütt okmánynyal igazoltassanak, akként a mint azt az utasítás 2., 9. § a kívánja meg. A valónak megfelelő bizonyítványok szerzendők be s rektifikálandók azok, a melyek most e követelményt nem elé- j gitik ki; 3-szor mindenütt az 1894-ben készült Jelentő- ■ vek vétessenek alapul s ezek adatai corroboráltassanak a mostani kimutatások adataival s hatósági bizonyítványokkal lesz igazolandó a Jelentő-iv adataitól való minden eltérés, a mi terményekben, szolgáltatásokban stb. jelentkezik; 4-szer, a hol dijlevélszerüleg meg van állapítva és készpénzjárulékkal kitüntetve a termény-, vagy közmunka-váltság, ott ez a dijlevélben kitett pénzérték a maga egészében veendő fel, abból 1/6 levonásnak nincs helye ; 5-ször, a fuvardíjak csak javaslatba hozassanak, de ne vonassanak le a kiegészítendő öszszegből. A fuvardijak szükségessége 5 klméter távolságon belül külön igazolandó a helyi viszonyokkal (utak milyensége, lélekszám, beszolgálás mennyisége). Végül kimondatott, hogy az uj ivek minél előbb, de mint legutolsó záros határidőre, 1899. márc. 1-re küldendők be a közalap előadójához. Az esperes és püspök urak pedig csak okmánynyal igazolt adatok alapján vezessék rá az ivekre megjegyzéseiket. E határozatoknak megfelelőleg a közalap előadója tehát mind visszaküldi a püspöki hivatalokhoz a kiállított iveket rektifikálás, illetőleg uj, és alaposabb összeírás eszközlése végett, abban a reményben lévén a bizottság, hogy jobb és megbízhatóbb adatok birtokába jut a revízió folytán. (K.) Főt. püspök urunk ez ismertetett határozat értelmében f. hó 4-dikére, Komáromba hívta össze espereseinket. Mutatvány. «A Pozsonyi Vértörvényszék áldozatai 1674-ben» cimii egyháztörténeti munka II. füzetéből. 430. Nikléczi Sámuel újbányai ágostai hitvallása lelkipásztor, ki az ő Urához a Jézus Krisztushoz hű volt mind halálig, hűségét az iszonyú kínok közt is mind végig megtartotta, midőn sok mások eltántorodtak. Nikléczit Burius János (177 1.) kürtösi lelkésznek mondja, nyilván azért, mert 1673-ban kihányatván Újbányán a lelkészlakból az üldözők által, darab ideig Kürtösön tartózkodott. Megidéztetvén 1674. március 5-re Pozsonyba, ott megjelent s a téritvény aláírását határozottan megtagadta. Ezért ápril 4-én fő- és jószágvesztésre ítéltetvén, el vitetett Leopold várba, Trencsén vármegyébe s ott 8 hónapig tartó fogságban sanyargattatott; nyáron át, rekkenő hőség idején föld alatti szűk tömlöczbe rekesztetvén tiszttársaival együtt, a tullasztó melegség és ártalmas szag miatt egy Ízben elájult; de azért szabad levegőre menni tiltva volt. 1675. március 18-án elvitetett Leopoldvárból oly célból, hogy a nápolyi gályákra eladassék. Történt útközben^ midőn Theátéban voltak, hogy a várparancsnok két jogtudóssal a rabpredikátorokhoz a börtönbe lement s velők szóba állván, kérdezte, hogy mit hisznek ? Erre mindegyik felekezetbeliek a kellő módon és alaposai? megfeleltek ; kérdezték nevezett látogatók azt is, hogy mit hisznek a purgatóriumról ? Mire Nikléczi Sámuel felelt ily értelemmel: „mi nem hiszünk semmi purgatóriumot, mert mint a gazdag és Lázár története mutatja, a halál után csak két hely van a Szentirás szerint, úgymint: a pokol és a mennyország.“ Theátéból elvitetett Nápolyba s ott eladatott gályarabul s hordozta a gályák bilincseit 1686. február 11-ig, a mikor Ruyter Adorján, a derék holland 1*