Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-17 / 51. szám
817 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 818 Az irvaolvasás kezdetén*). Jelige: «Lassan járj, tovább érsz!» Mint minden munkánál, úgy az irvaolvasás tanításánál is legnagyobb nehézségekkel jár a — kezdet! Ha a kezdet nincs eltévesztve vagy fólületesen végezve, a munka, minél tovább haladunk, — annál könnyebb leend; ellenkező esetben, ha az alap nincs jól megvetve, gyötrelem lesz egész évi munkánk. Hogy jó alapot vethessünk, első teendők ne az legyen az irvaolvasás megkezdésénél, hogy az újoncot tábla elé állittsuk s leirva előtte az első betűt, vele utánmondassuk vagy kezét megfogva, vele leírassuk. Ez az eljárás ölő kényszer-munka a kezdőre nézve! Jóllehet a többszöri ismétlés és gyakorlás által elsajátítja a növendék az első hangot, s le is írja az első betűt, de ez által sem önállóságot, sem pedig alapot nem fogunk nála elérni. Az újonc oktatását, mely őt a játékról a komoly dologra terelje egy játékszerei, de komoly előkészittésnek kell megelőzni. Ilven előkészítés a tanító bizalmas kérdezősködése, beszélgetése: a szülőkről, testvérekről, a gyermekek teste szerveiről, tagjairól (szem, föl, jobbkéz, balkéz stb.) a játékokról, a házról, kertről, a házi eszközökről s állatokról, mely utóbbiak közül a tanító egyet és mást le is rajzol a kis emberek előtt! Egy kis házikó, virág, fa, egy kis cica, kutya, gereblye, létra, ostor, kasza stb. rajza egészen fölvillanyozza a kis tanulókat, s e rajzok által észrevehető örömöt szerez nekik a tanító. De hosy a bátorságot és önállóságot fokozottabb mértékben élessze e rajzok által, ne elégedjék meg azzal a tanító, bogy a rajzolt alakokat egyszerűen bemutatja s letörli, hanem neveztesse meg azokat együttesen karban és egyenként. Tapasztalni fogja : mily bátran és büszke páthoszszal fogja azokat a kis nebuló — a pálcával mutatva — végig nevezni! Lássuk tovább ! Tudva levő dolog minden tanító előtt, hogy a legtöbb kezdő gyermek, (kivált falusi népiskolában) tehetedensége érzetében nem mer Íráshoz kezdeni, mert azt se tudja, miként kelljen a palavesszőt kezébe fogni. Kényszeritsük-e Őt erre? Ezt tenni nem szabad ! Mielőtt vele a legelső vonást íratnánk, adjunk apró pálcikát mindegyiknek a jobbkezébe, helyezzük el rajta ügyetlen kis ujjait s tétessünk velők többször kézmozdulatot a levegőben: föl! le! oldalt! Majd szedjük el tőlük a pálcikákat s adjuk újból kezükbe, hogy maguk helyezők el rajta ujjaikát. Ha ez jól megy, adjunk kezükbe palavesszőt s táblát. Se vonal, se pedig betü-iratáson ne kezdjük velük a táblára való írást, mert ez rájuk nézve komoly dolog lenne, ezt ő nekik még sem ismerni nem lehet, sem írni nem szabad, hanem rajzoljunk elibök a táblára valami egyszerű rajzot : karikát, ostort, gereblyét, eset*) Tíz forinttal jutalmazott pályamunka. leg egy padot, vagy egy kis házikót, felhiván őket: ki tudná ezt lerajzolni ? A már előzőleg végzett többszöri bizalmas beszélgetés után egy se fog köztük találkozni, ki hozzá ne fogjon a mulattató munkához. . . . Természetes, hogy rajzuk csak ákom-bákom lesz, de bármily cikk-cakkból álljon is az, se baj! vele a cél el ven érve t. i. hogy nem kényszer utján, de önszántából vette a kis tanuló magának azt a bátorságot, hogy tehetetlenségét feledve — íráshoz fogott! Nagyon téved az a tanító, a ki az eddig leirt játékszerü előkészítést fölösleges munkának tartja ! Ez az eljárás nemcsakhogy bizalmat és bátorságot ébreszt, de e mellett fejleszti a beszélő és szemlélőképességet is. Ezeken néhány napon át keresztül menve, következik a pont, vonás és különféle vonalak ismertetése olvasási és hangoztatási előgyakorlatok által kisérve. Főbb alakjaiban kifejtem : miként ? Álljon itt a következő eljárás főbb vonásokban * „Ide nézzetek, gyermekeim ! Micsoda ez a kezemben ?“ Kréta !“ „Ha én ennek a krétának a végét a táblához nyomom, ennek a helye meglátszik a táblán, ez (.) pont! Mit írtam én?u „Pontot.“ Iratok velük a levegőben, majd táblájukon. Bár csekélység ez, de a kezdő gyermek még egy pont Írásában is gyakorlatlan, ép ezért figyelmeztetni kell őket, hogy a palavesszőjük végét egy helyben dörzsöljék táblájukon ! „Ha én a krétának a végét rányomom a táblára és egy kissé lefelé rántom, annak meglátszik a nyoma (,) ez lesz a vonás.“ Iratok velük előbb a levegőben, aztán a táblán. „Mit irtatok?“ Felelet: „Vonást.“ Ha én a krétának a végét a táblán hosszasan húzom, meglátszik a kréta nyoma (—) ez a „vonal.“ Kezemet előttük a levegőben vezetve, iratok velük a levegőben, aztán a táblán minden ütemezés mellőzésével. „Mit irtatok?“ Felelet: „Vonalat!“ „Lássátok, gyermekeim ! ezen a nagy táblán vannak már huzva ilyen vonalak, csakhogy ezek pirosak, ezek arra valók, hogy a mit írunk, azok közé a piros vonalak közé kell írni! Mutass ezen a nagy táblán ilyen piros vonalat, N!“ A gyermek mutat. „A ti palatábláitokon is vannak ám ilyen piros vonalak, ez nem c fraságnak van ám a ti tábláitokon, hanem azért, hogy azok közé a vonalak közé kell írnotok.“ Megnézetem velük, megismertetem, majd kikerestetem velük a segéd és kettős vonalakat — és ezt huzamosabb ideig gyakorlom. Ezen eljárás mellé az első olvasási előgyakorlatul sorakozik: a mondatok képeztetése egyes tárgyakról. Ezek után következik a: Begyakorlás. Pontot, vonást, vonalat iratok velük az alsó kettős vonalra, váltakozva; majd fölállítom a következő képet a nagy
