Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-17 / 51. szám
819 táblán: (kép helyett) ostor, pont, létra, vonás, ház —, kasza, pont, kerék, vonás, gereblye, —, paci és ezt a képet, mint mulattató gyakorlatot mondatom a kis tanulókkal karban és egyenként s ha folyékonyan mindegyik el tudja mondani, áttérek a különféle irányú vonalak ismertetésére. (Folyt, köv.) Dakab Lajos. Márcza. Ahasver. (Vége.) Visszatérve most már Ahasver legendájára, szembe ötlik, hogy Ahasvernél is a zsidóság sorsában csak a végzet egy, de semmi bizonyíték arra, hogy az igaztalan kínlódás volna. Es ha valaki, mint a zsidóság is azt állitja, akkor önmaga teszi sorsát hasonlóvá Ahasveréhez és nem beszélhet többé igazságtalan tragicumról. Ellenszegülni a végzetnek, megakarni fordítani a világ folyását annyi, mint árnak úszni és azzal elsodortatni. A szerencsétlen mindig szánalmat kelt, de a konok soha. És erre vállalkozott a zsidóság akkor, a midőn szétszóratása után is mereven megmaradt a kor által túlszárnyalt hitbeli felfogásában. És megmaradt napjainkig, mert a judaismus elve mindenkor az volt, kívánatos volna, hogy többé ne lenne, hogy a vallás lehet universalis, de az állam nem; ezért aztán inkább nemzetiségüket adják fel, mint sem, hogy hitüktől megválva, másba, a tökéletesebbe olvadjanak be. Inkább megmaradnak hívőnek, ha hontalanok lesznek is örökre. Ezért kozmopoliták ők, mert vannak római zsidók, hellen zsidók, afrikai zsidók ; ma napság magyar zsidók, lengyel zsidók, francia zsidók, de mindenkor és mindenütt zsidók maradnak, kik hasztalan éneklik lelkesedve: „Allons enfantes de la patrie ! arivé ! . . vagy : „Hazádnak rendületlenül légy hive oh Magyar!“ A mint kerítéseik közé bemennek, ez a hitvallásuk : „Adonaj egy és Izrael a választott nemzettségei“ Pedig a világtörténelem szelleme azt tanítja, hogy minden népfaj, ha hivatásának megfelelt, a célt, melyért léteire hivatott, elérte, vagy pedig arra képtelenné lett: ha tovább akar élni, a léteit, fennállást a már célra elvezérelt, vagy arra alkalmasabb emberiséggel együtt kell megvalósítania. A zsidóság tiltakozik az ellen, hogy ő tulszárnyaltatott, ezért aztán bántalomnak vesz mindent, a mi nem az ő akaratával történik, pedig ez csak a konok merevség bünhödése. És igy lesz rokonná az egész zsidóság Ahasverhez, igy valósul meg az ő sorsában, jövőjében Ahasver tragikus végzete. De nézzük csak a legendát: Ahasver bolygása megszűnik, vándorlása véget ér, sérelmei elenyésznek azonnal, a mint Jézus neki ismét megjelenik; tehát igazságos kiegyenlítést nyer az elkövetett és jóvá tett bűn. Nos hát magától a zsidóságtól 820 függ az, hogy oda kiáltsa a világnak: elég volt Ahasver bujdoklása, most már megáll és letelepszik ott, hol jelenleg van, mert megjelent neki Jézus, hogy a sokat szenvedett megtérőt keblére ölelje. Ahasver legendájában a kér. világ tükröt tár a judaismus elé, melyből meglátja azt, hogy mind addig, mig csak a Jézus Messiásságát tagadják, konokul elzárkóznak a kér. vallástól, nem lesz pihenésük, nem lesz megmaradásuk a földön. Idegenek közt jövevények lesznek mindig s miként a jött-mentekkel, úgy fognak ő velük is bánni. A mint azonban eldobják az ő képzelt erősségüket, hit- és nemzetségre beolvadnak az egyes népek közé, melyek társaságában élnek, vagy is elfogadják Jézust: annak megjelentetése véget vet az ő hazátlanságuknak és örökös bolyongásuknak. Ez volt a fő motívum Ahasver legendájának megalkotásában ; erre irányzódott Jézusnak ama szavaitól: „Jeruzsálem ! Jeruzsálem ! hányszor akartam összegyűjteni a te fiaidat; mint a tyuk az ő csibéit . . . .; de ti azt nem akartátok . . .“ kezdve napjainkig a keresztyénség legfőbb gondja : a zsidóságot beolvasztani a keresztyének közé. A középkor térítéseiben születik meg Ahasver alakja is, mi szintén nem egyéb, mint térítési eszköz. Erre irányul Anglia s a skót egyház buzgó törekvése századok óta; nálunk világi törvények alkotása, mely korábban az összeházasodás-, újabban a receptió törvénybe igtatásában nyilatkozott meg. Valamennyi, mind tárt-karokat nyit a zsidóság befogadására. Nem lehet itt szó kényszerről; a hosszas várakozás, a szelidebb bánásmódok oda irányulnak, hogy maguk lássák be a beolvadás szükségességét, hogy hivatásuk a kér. hajnalával véget ért s világtörténelmi és ethicai jelentősége a judaismusnak most már absolute semmi sincs. Ezsaiás, Ezékiel és Hoseás világvallásról álmadoznak, egy akol és egy pásztorról. Okos szemlélődés után lássák be egyszer, hogy ez az egy akol, ez a világvallás nem a mózesi-, hanem az azt tovább fejlesztett és tökéletesített, Jézus által hozott isteni kijelentés vallása. Mig ezt be nem látják s azt vélik, hogy nekik missiójuk a törhetlen szívósság és hithűség : Ahasver tragieus alakja nem lép le a világtörténelem színpadáról . Igaz ugyan, hogy a haladás lelke nem sokat törődik ilyen csekélységekkel, ez viszi előbbre a világot. A hol a lelkiismereti szabadság, mint el nem rabolt jog, meghagyatott a népeknél, ott nem bujdokol Ahasver, ott nem ismerik a legendáját s a zsidóság is önmagában nem leli fel annak szenvedéseit. Ámde sokszor volt a haladás lelkének kerékkötője a fanatismus; igaz ok és bizonyos cél nélkül kár aludni hagyni ezt a szörnyeteget; mert felébredhet álmából, melyet a humanismus és szabadelvüség suggeral reá s a vallásos üldözések viharai rázzák meg gyökeréig a ma már más-, tökéletesebb cél munkájában fáradó emberiséget. Babay Kálmán. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
