Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-10 / 50. szám
801 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 802 Az ilyen iskolának a létele is törvény sértés. Az ilyen iskolában a tanitó a Szizifus kövét hengergeti a kegytetőre, de ez a kő mégis a mélységben van. Az ilyen iskolában minden esztendőben csak az eredménytelenséget lehet konstatálni s ha ebből tanuló kerül a felsőbb iskolákba, csak nyomorogni fog, de tanuló társaival együtt haladni nem tud. És most előállanak a tanitó „védelmezői“ és kimondják a nagy szentenciát: az osztatlan iskola nem is taníthat annyit, mint a sokkal kényelmesebb viszonyok között munkálkodó osztott iskola. Es ha ez az ál-okoskodás csakugyan győzedelmeskedik és az osztott iskola a lehető legcsekélyebb mértékre redukált tauitás-tervet kapná is, vájjon az ehhez fűzött reményeknek igy is megtudna-e felelni ? Vájjon, ha csak azt kívánnék az osztatlan iskolától, hogy olvasni, írni és számolni tanitsa a növendékeit, meg tudja-e tenni, ha alig négy-öt hónaip járnak a tanulók iskolába, ha nincs olvasó könyvük, ha ekkor is annyit mulaszt mindenki, a mennyit akar? Íme, oda vezet a külön tanitás-terv, hogy az elmélet emberei segítségére sietnek azoknak, a kik utón útfélen csak a törvényt sértegetik, a kik kötelességeik teljesítése helyett panaszszal vezetik félre a közvéleményt. És hogy e félrevezetés miképpen sikerült, mutatja a külön tanitásterv eszméje. Ezek voltak azok is, a kik az osztatlan iskolát szükséges ro^szna/c kikiáltották. Miért ? Mert nehezebb viszonyok között teljesiti kötelességét; mert több ügyességet, fokozottabb kötelesség érzetet követel a tanítóktól ez, mint az osztott iskola? De azt talán meg sem gondolták, hogy Magyarország 1700Ü népiskolája közül 12000 az osztatlan iskola. Tehát a többség „szükséges rossz“ nem lehet, hisz a miveit Nyugat államaiban is mindenütt több az osztatlan iskola, mint az osztott, a miképpen a világ minden országában több a kicsi falu, mint a nagy falu, vagy a város. Beszélhetnék még az osztatlan iskola kiváló nevelő hatásáról is, a mennyiben a tanuló a teljes iskolaköteles kort egy és ugyanazon tanitó vezetése alatt tölti el, de ezúttal mellőzöm, mert nem tartozik szorosan a tárgyamhoz. E helyett engedjék meg, hogy a felvetett kérdést világíthassam meg a szociális oldalról is. 8 hogy ebből a szempontból is bebizonyithnssam a külön tanitás-terv fölöslegességét, vizsgáljuk meg a szülők, a tanulók és a tanítók szempontjából. Magyarországon pénz és véradóját kicsi és nagy falu lakossága egyenlően fizeti s az ország minden telkében egyenlően kell osztozkodni mindenkinek! kimeri hát kétségbe vonni, hogy a jogokból is nem kell egyenlően osztozni ? Már pedig, ha a kicsi falu tanítója egyenlő képesítés és egyenlő fizetés mellett a polgár gyermekének nem köteles annyit adni a szellemi kincsekből, mint a népesebb helységek tanítói, akkor a polgárt megkárosítjuk. Es e megkárosítást éppen ott követjük el, a hol a legérzékenyebb, a hol a legkeservesebb. Es ha a nevelés és tanítás terén károsítjuk a polgárt, vájjon az igazi kárvallott nem az egész nemzet-e? Gondolják meg tehát nagyon azok az urak, hogy mit cselekesznek, a kik az ország kultúráját a törvény sértők kedvéért le akarják sülyeszteni. A tanulók érdeke is tulajdonképpen a szülők érdeke, mert a felsőbb oktatásnak alapvető munkálatát az elemi iskola végzi. A felsőbb iskolák tanítói részéről itt-ott eddig is felhangzott a panasz, hogy az elemi iskola e munkálatát felületesen végzi, hát ezután, ha az osztatlan iskola nem is lesz köteles annyit tanítani, mint az osztott, milyen lesz ez a vélemény? Már az osztatlan iskolából nyert bizonyitványnyal is megfogjuk bélyegezni a tanulót. A gimnázium, a polgári iskola előre is gyanús szemmel nézi az ilyen iskolai bizonyítványt s a tanulót visszavetik. Ugy-e bár ez a tanuló az alkalommal nem a saját, hanem a rendszer hibájának fog áldozatul esni? 8 mivel érdemelte ezt meg? Gondolják meg hát ezt is e tisztelt tanitás-terv készítő urak ! De menjünk tovább és nézzük meg a tanítók érdekét is. A tanítók közé már eddig is befészkelte magát egy szerencsétlen hóbort, s ez a nagyzás. Törvényünknek szerencsétlen alkotása az, hogy már bizonyos tanitói kasztszellem fejlődött ki. Ezt a kásztszellemet észre kellett venni a hivatalos világnak csak úgy, mint mindazoknak, a kik mélyebben tekintettek a tanítói közszellembe. A társulati, vagy magán iskola tanítója szívesen elmegy a felekezethez is, mert ott az állása szilárdabb, de ha felekezeti tanitó lesz, akkor éreznie kell, hogy állása elnyeréséhez a hívek összeségére szüksége volt s igy a függés érzete az egész egyházközséggel szemben fennáll. A községi iskola tanitóját már csak az iskolaszék választja s igy itt a tanítónak a szerénységből, alázatosságból kevesebb is elég. A községi tanitók seregét is két felé osztja a község vagyoni állapota s igy keletkezett a csak községi és az államsegélyes községi tanitó fogalma. Valamennyi tanítóval szemben a legelső helyen áll az állami tanitó. Ez már tanítói állását egyenesen a minisztertől nyerte s igy a falu urai előtt sokkal függetlenebb is. Sajnos, az állami tanitók között is van már kasztszerü megkülönböztetés s ez a székhelyes és nem székhelyes tanitók csoportja. A mai társadalom egyik betegsége az is, hogy az egyén értékét az élvezett fizetés nagyságához méri. Tehát, ha 100 írttal valakinek több a fizetése, előkelőbb hely jut annak a társas életben is. Ezt a szerencsétlenséget okozta a miniszternek a székhelyes és nem székhelyes rendelete is. S mikor ezt az uj kasztot megteremtették, még nem fejezték be a tanitók széttagolásának szomorú munkáját, mert íme, egy uj kasztot készít elő az elemi iskola uj tanítás terve is. A ki ismeri ma is a falusi ember felfogását, a ki tudja, hogy a falusi ember ma is kevésbbé fontos személynek tartja azt a tanítót, a melyik a lányokat tanítja, mint azt, a melyik a fiu-osztályokban tanít, sőt
