Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
Tizedik évfolyam. 44. szám. Pápa, 1899. október 29. Ferde helyzetek. (Vége.) Istenitiszteletünk e berendezéséről a most elmondottak vezetnek mintegy önkénytelenül egy másik ferde helyzethez, melyben — mint többnyire a föntebbiekben is — kisebb egyházakban szolgáló lelkésztársaink vergődnek itt és amott. Evangelisatió! Ez a szép szó hangzik pár év óta hazánk egyházi lapjaiban, ez a szó felzavarta a kis falusi papok lelkiismeretét is. Evangelisálni a templomon kívül is, a családiknál, az utcán; a mezőn, reggel, estve, mindenütt, mindenkor! Mikor a szép cikkekeket olvassuk, szinte megdöbbenünk, hogy menynyire elhanyagoltuk kötelességünket! S aztán következik . . . vájjon mi? az evaugelisatió ? Nem, hanem a ferde helyzet. A hat-, hétszász lélekkel bíró egyház lelkésze azon módon, mint Budapestről olvasta, elkezd esteli vallásos összejöveteleket tartani. Az összejövetelt előre hirdetik s össze is jönnek. Programm szerint énekelnek, azután felolvasnak a Koszorúból vagy más vallásos iratból valamit, ismét énekelnek vagy imádkoznak és szétmennek. Valóban szépen sikerült, akárcsak Pesten s az egyházi lapok következő számában szépen le van írva az egész esemény. De hogy az ilyen kezdet öt vagy hat hét múlva hova fejlődött, azt már hasztalan kérdezzük a lapoktól. Hiába kérdeznénk, mert az evangelisator ferde helyzetbe jutott. Még talán egyszer, kétszer sikerült nehány báránykát összeterelnie, de azután kénytelen belátni, hogy hamis nyomon indult. Nem gondolta meg, hogyha Budapest negyvenezer reformátusából négy száz egy szép estéli vallásos összejövetelt tart, az annyi, mintha az ő hétszáz lélekkel biró egyházából hét ember összejön. Nem fontolta meg» hogy még amott soknak ideje, helye, alkalma nincs a közös istenitiszteleten részt venni, az ő híveinek erre elég alkalma van. Hát ha a lelkes Gergely Károly egy gyönyörű cikket ir a rabok lelki építéséről, mi azonnal e cél után fussunk? Hu a lelencek, tévedtnők felkarolása érdekében tett nemes tettekről hallunk, rögtön ezekre vessük erőinket? De hát hol vesszük a rabokat, hol a lelenceket és eltévedt nőket? Ne erőlködjünk mi a mi kis egyházainkban Edinburgot, Londont, Budapestet utánozni, egészen más a mi helyzetünk. Hogy miként gyakorolhatnánk kis egyházakban mégis ezt az evangeíisatiot, arra most nem terjeszkedhetek ki, de még sem állhatom meg, hogy ki ne fejezzem azon óhajtásomat: vajha e célra egyetemes egyházunk — megszüntetve az eddigi rendszert — oda adná a vasárnap délutánokat! Jézus tudományának egyik főtétele, hogy a lélek uralkodjék a test fölött, Isten akarata az emberi lelkek fölött. Szeriute boldogok a lelki szegéuyek, az irgalmasok, az üldözöttek, a sirók. A dobzódó gazdag szerinte pokolra jut, a telhetetlen gazdát, ki azzal dicsekszik, hogy sok esztendőkre eltett javai vannak, hallgatagnak mondja. Utasít az ég madaraihoz, a mezők liliomaihoz, melyek nem aratnak, sem szőnek, mégis eltartja őket Isten. Legfőbb törekvése, hogy követői győzzék meg a világot, hogy a lélek uralkodjék a test fölött. Röviden: ne aggódjunk a fölött, hogy mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hanem keressük először az Istennek országát s mindazok megadatnak nekünk. Már ha mi igaz követői vagyunk Jézusnak, ezen eszméket magunkévá kell tennünk, arra kell szüntelen serkenteni hallgatóinkat., hogy ne e világnak, hanem Istennek éljenek, a testi jó-24
