Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-22 / 43. szám
Tizedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1899. október 22. Ferde helyzetek. Részlet nagyi. Barla Szabó Károly alsósegesdi lelkész úrnak az egyházkerületi lelkészi értekeszleten tartott felolvasásából Egyházkerületünk érdemes főjegyzője, főt. Körmendy Sándor úrtól kaptam levelet, melyben fölhitt, hogy a kér. lelkészi értekezlet alkalmával olvassak föl egy dissertatiót s hamarosan adjam tudtára a majdani munka óimét, Ép akkortájt egy kellemetlen tapasztalattal lettem gazdagabb saját egyházamban, hol egy jó akaratból fakadt tervem félreismeréssel, sőt gyanúsítással találkozott, E fölött való keserű töprengésem volt az oka, hogy hamarosan tudattam említett fölhívásra, hogy fölolvasásom cime lesz: «Ferde helyzetek.» Ez hamar megvolt. De hogy ismét átfutottam a fölhívó levelet, megakadt figyelmem a dissertatió szón. Azt tudom, hogy azok, a kik latin szavakkal vegyitik beszédüket, e szó alatt valami értekezést értenek; de hát valóban ez-e a jelentése? Megnéztem egy Lexicont, ez azt mondja: «tudományos értekezés, különösen egyetemi vitatkozás tárgyául irt latin tudományos értekezés.» Azután megnéztem az öreg Seuei Molnárt s ez azt felelte: «beszéddel való tusakodás.» Ez utóbbit fogadtam el. Bajos lenne nekem ily tekintélyes társaság előtt tudományos értekezést tartanom. Hadd legyen ez csak beszéddel való tusakodás. A kik tárgyamról irt nézeteimet nem helyeslik, cáfoljanak meg. Minél tovább gondolkodtam az általam választott tétel fölött, annál inkább beláttam, mily nagy, szinte kimeríthetetlen. Magába öleli az élet összes comicumát és tragicumát. Elkezdve ott, mikor sírva a világra jöttünk, egész addig, mig nyögve és könyörögve megválunk tőle, mikor nem vagyunk mi valakivel vagy valamivel ferde helyzetben ? Mikor ferde helyzetekről van szó, kinek ne jutna eszébe a mi helyzetünk az u. n. egyházpolitikai törvényekkel szemben? Mi szívesen és szabatosan teljesítettük tisztünket, mint az állam megbízottjai az anyakönyvek vezetése és a házasságok megkötésénél, teljesítettük volna továbbra is. Azt is láituk, hogy mennyi hátránynyal fog járni ránk nézve ezen törvények életbeléptetése. És mégis nekünk kellett ezen törvények életbeléptetésénél a zászlót vinnünk, prédikálnunk a szószékből, - hogy a javaslatot nem óhajtó híveinket meggyőzzük azok helyességéről, prédikáltuk azt, a miről tudtuk, hogy társadalmi tekintélyünknek és jövedelmünknek határozottan kárára lesz. Kegyetlenül ferde helyzetbe jutottunk és ellenfeleink látva bajainkat, vergődésünket, gúnyosan vethetik,és vetik is szemünkre, hogy hiszen jó emberek! magatok akartátok, magatok kerestétek bajaitokat. Igaz, mi magunk voltunk segítői ennek az irányzatnak, mely bajaink egyik forrása lett, de nem tehettünk másként s ma sem tehetnénk másként, mint akkor. Mi soha a reactió mellé nem szegődhetünk, nekünk az igazság, világosság, egyenlőség felé vezető utat kell követnünk, még akkor is, ha ez magunknak e világ szerint hátrányával jár. Ferde helyzet, de még ha nevetnek is rajtunk, nem szégyelni való. Ha egy öreg asszony elhervadt bájait mesterségesen pótolhatja, úgy akar megjelenni, úgy öltözik, úgy viselkedik, mint egy fiatal nő, ferde helyzetben van és szégyelje magát. Ha egy púpos ember deli, de nyegle urfi mellé kerül, a ki célzatosan emlegeti a cipót, melyet némelyek hátukon viselnek, szintén ferde helyzetben van, de ne szégyenlje magát. Én az említett törvényjavasla-23
