Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
673 DUNÁNTÚLI PROTESTANT LAP. 674 Az állami és individuális tökéletesség eléréséhez a modern társadalom ama kötelességét tartják legalkalmasabb módnak, bogy a aerdülö ifjúságot fel kell világosítani a jövő követelményeiről; elméjüket helyes eszmék és morális meggyőződések felfoghatására kell tökéletesiteni s igy intellectualis művelődésük czélszerüen mozditatik elő. Ebben, tudniillik a lelkiismeretes ifjúi nevelésben rejlik magának a társadalmi rendszer fennállásának egyedül képzelhető lehetősége; mert mit érnek a jó, humánus törvények, ha ama nemzet, mely részére azok hozattak azokra teljesen készületlen; — ha ama nemzet szellemi indolenczia és értelmetlenség következtében saját java iránt közönyösséggel viseltetik ; ha ama nemzeti él a köz. érzület és politikai érettség teljes hiánya miatt még az államrendszer iránt való tisztelet is hiányzik. Ez az alapgondolat hatotta át az unió ama jeleseit is, kik ezt a társadalmi bajt a jövő nemzedéknek tehetséges polgárokká való képzése által gondolták elhárítani, És a közoktatás javára irányuló eme törekvések igazolják épen, mily helyesen állapították meg a jövő diagnosisát. A társadalmi élet garanciája nem is rejlik másban, mint abban, hogy minden állami alattvalóban felébresztessék az öszszetartozandóság érzete, hogy ~z egyesek fel tudják fogni a társadalmi rendszer előnyöi \ oltát s ekként az összes individuális erők a közjó szolgálatára működjenek. A nyilvános iskola, — mig helyes nézeteket közvetít és közös érdeket táplál, — egyedül képes ama szövetséget megteremteni, mely a heterogen elemekből álló államnak egészséges és határozott existenciát tud biztosítani. Ez ama tapasztalat, melyet az amerikai viszonyok, bél beható vizsgálódás alapján egészben le lehet vonni. 1790-ben volt, mikor a halhatatlan Wasinghton a kongressusban az ifjú államok képviselőihez amaz ékes beszédet tartá, melyben ékesszólása teljes tüzével, komoly szavakkal mutatta ki, mily fontos kötelessége az államnak, hogy a közoktatás ügyét fáradhatatlanul munkálja. Hatalmas búcsú beszédében is, melyet a „köztársaság férfiaihoz“ intézett, szintén gyönyörű kifejezésre jut az a legbelsőbb meggyőződés szülte emlékeztetés a közügyek jövendőbeli intézőihez. Ha az Egyesült-Államok történetét tovább lapozzuk, annak legelején ott találjuk a róla elnevezett Pennsylvania állam alapítóját, az angol Penn Vilmost, telve életkomolysággal és tetterővel. 0 volt az, ki honfitársainak ama tanácsot adta, hogy „semmiféle áldozattól sem kell visszariadni, ha az ifjúság felvilágosítása és oktatása érdekében hozatott.“ A nagy P ranklinnak polgári erényekből kötött koszorújában is legelső helyen állanak a közoktatás előmozdítását czélzó munkálatai. De ki tudná mind elősorolni ama rendithetlen erejű és vas kitartása férfiakat, kik az ifjú állam sorsát egy nagy czél felé vezették; kiknek eszméi és tettei egy közös pontban találkoztak: hazájuk iránt való olthatatlan szeretetben, annak előrehaladását munkáló igaz buzgalomban; Madison, Jefferson, John Adams és mások mindnyájan egyetértettek a nyilvános iskolák értékét illető s eme meggyőződés megtestesítése iránt való intézkedésekben. Ez alapgondolat úgyszólván az állam politikai credojává vált és tényleg Észak-Amerikában, mint az állami kérdések egyik legfontosabbikát tekintik ma is. Nincs a föld kerekségen egy második ország, mely az emberi faj, a nyelv, a vallás és szokások oly vegyülékét mutatná lel, mint Észak-Amerika. A néplakta föld minden részébő’, az összes világtájékból özönlik a bevándorlás árja az Egyesült Államokba két évszázadnál nagyobb idő óta. Az egyszerű német földmi vés a Rajnavi dékről s a Fekete erdőből, a „zöld szigetek“ szegény munkása, a „mennyei birodalom“ fia, nyelv és valláskülönbség nélkül, a tengeren túl egytől-egyig uj hazát alapítanak maguknak és komoly nehéz munkával élnek, mint amerikai polgárok, egyenjogúsággal a szabad államban. Akár mint a nyugoti államok erdejének lakosa, akár mint a déli államok mértföldekre terjedő termékeny mezejének ültetvényese, akár pedig mint a csudás gyorsasággal fejlődő uj városok polgára él itt a bevándorlott, mindenkor az erős összetartozás köteléke s e közös kötelék átérzése az, mely őt az amerikai nemzeti viszonyokba oly gyorsan beleilleszti. Az amerikaiak maguk is azt állítják, hogy a népiskola az a forrás, melyből eme bámulatos eredmények erednek. Ez összegyűjti az ifjúságot helységeiben nemzet és valláskülönbség nélkül s igy a rendezett és általános oktatás eltünteti az előítéletet, és osztálykülömbséget, miáltal már az első nemzedékben felkelti az uralkodó eszmék és nemzeti szokások iránt való fogékonyságot. A népiskola igazában véve az a ragasz, mely az állam gigási épületét összetartja és megerősíti. Ha az ember az északamerikai háborúk történetét, kezdve a szabadságharctól s az északi és déli államok közt előállt súrlódásoktól a legutóbbi spanyol-amerikai háborúig figyelemmel kiséri: el kell csodálkoznia amaz energián, melylyel ez ifjú nemzet a hata-om és tudomány összes segédeszközét felhasználta, hogy ügyét győzelemre segítse. Amaz általános mozgalmak alkalmával véghezvitt tettek oly körültekintésre és tapasztalatra mutatnak, melyeket olyországban, melynek lakossága tudatlanságben teng, véghezvinni lehetetlen lett volna. Ha ez általános szempontok után, melyek alatt a közoktatás kérdését eddigelé néztük, áttérünk annak tulajdonképeni fejlődési történetére, úgy oly sok tanulságos és érdekes mozzanatra akadunk, minőket a népek kultúrtörténetének kévés része bir oly rendkívüli alakban felmutatni. A község vénei alig érkeztek meg a tengerentúl fekvő biztos talajra, nyomban a közoktatás kérdésével kezdtek foglalkozni. Hogy mily komolyan fogták fel ez ügyet, mutatja egy 1752-ből eredő rendelet, mely a többi közt szigorú figyelmeztetést tartalmaz a szülékre, „kik oly barbár módon cselekesznek, hogy gyermekeiket az irás és a polgári büntető törvények ismeretétől elvonják.“ Massachusetts Connecticut. Maiue. Vennont, Hew-Hampshire és Rhone Island kerületek egymást igyekeztek felülmúlni a népnevelő intézetek, iskolák felállításában. Ezekből a komoly és puritán szellem által áthatott, kezdetben alapított tanintézetekből származott aztán az a valóban müveit népesség, melynek erkölcse, munkaereje és vállalkozó szel-