Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-15 / 42. szám
671 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 672 zeti tanítók igazi érdekeit mélyen és’ méltatlanul sértő, de a törvényhozás és a törvény méltóságát is romboló 29,751. sz. miniszteri rendelet mielőbb hatályon kívül helyeztessék s a szentesített törvény, mig az érvényben van, a maga szellemében s betűiben változatlanul hajtassák végre; továbbá utasítsa az isk. fenntartó egyházak elöljáróságait, hogy a tanítói dijleveleket lássa el olyan záradékkal, mely szerint az tanítói járandóság, de ahhoz az egyház a maga tulajdonjogát, szabadrendelkezését minden bekövetkező, bármily természetű eshetőségekkel szemben, a leghatározottabban fenntartja. Vajha kicsinylés vagy félreértés ne lenne osztályrészünk ! Vajh anyaszentegyházunk oszlopemberei a szeretetnek ama melegségével fogadnák és méltányolnák az orsz. ev. ref. tanító egyletnek lelkes törekvését és küzdelmeit, a minővel mi sietünk erőnket felajánlani, hogy anyaszentegyházunk Scilla és Karibidis közt evező hajójában, nem is mint tétlenül jajveszékelő közönség, annál kevésbbé, mint alkalmatlan, felesleges teher, hanem az evezésben s a támadó veszélyek leküzdésében a hajószemélyzet lelkes, tettrekész, számottevő munkástagjai kívánunk szerepelni. Mert mint prot, auyaszeutegyházunknak és édes hazánknak hű fiai drága szent örökségnek tekintjük azt a talajt, mely a lelkiismereti szabadság légkörében édes hazánknak, nemzetünknek annyi lelkes bajnokot nevelt. Vajha ne tagadná ő tőlünk a segedelmet, midőn a törvény és jog, az igazság és méltányosság nevében küzdünk, harcolunk a magunk és kedves mieink jobblétének biztosításán, a kiket az isteni gondviselés gondjainkra bízott. Elvégre nekünk se mindegy, hogy szegény családunk az özvegység és árvaság nehéz napjaiban 3 — 400 írtból éljen-e, vagy 150—200 frtból legyen kénytelen nyomorogni. Hiszen a mi kedveseink nem okai annak, hogy mi — egyéb tanítói teendőiuk mellett — vall. erkölcsi oktatással is foglalkozunk: miért bűnhődjenek hát ők ami bűneinkért? Vagy ha ez bűn, (miért? hiszen a kongruában mi egyébért nyújt az állam segedelmet a szűkölködő lelkészeknek?) miért legyünk mi a szerencsétlen kivétel? Hol az igazság, hol az igaz mérték? Vajha midőn keresve-keresem, megtalálná velem együtt miudeu kartársam, hogy vele visszatérve törvénytiszteletünk és megerősödnék hatóságaink iránt megrendült bizalmunk és ragaszkodásunk! Az Isten áldó segedelme legyen igaz törekvéseinkben! Arany Bálint. Iskola-ügy. Iskolai oktatás Amerikában. New-York, 1899. szept. 10. Mig Európában a középkor tradícióit a szabad vizsgálódás igazságai csak óriási nehézségek árán szorították ki s e processus természetes következményeként a társadalmi s állami viszonyok és formák a régi kerékvágásból kizökkenve, teljesen uj irányt nyertek, — addig Amerikában s különösen Eszak-Amerikában, az uj kornak eme fejlődési phasisa sokkal egyszerűbb s gyorsabb módon alakult. Az államok^ melyek jelenleg az Uniót alkotják , ama férfiak által alakitattak , kik elhagyván Európát, elhagyták hazájukat is, hol a durva ellenmondások a régi tradiczionális és az uj nézetek között, különösen vallási kérdésekben hatalmasan előtérbe léptek. E férfiak egy uj hazát választottak s abba józan önmérséklettől iskolázottan, az önálló gondolkodást ás cselekvést megszokva jöttek be. Oly országot találtak itt, melyben műveletlen földdarabok mérhetetlen kiterjedése a társadalmi nehézségek megoldását jelentékenyen megkönnyítette s a kultúra érdes munkája által nyert talajon létrehozták amiz alkotásokat, melyeket Európában, mint az emberiség legjobb vívmányait magasztalnak. A tett emez emberei törvényeiket nem csupán, de jure, hanem de facto is megalkották s azokat nem csak elvben ismerték el, hanem egész életüket azok consequens keresztülvitelére szentelték. E nagyszerű példa, mely az Unió alapítási történetének ragyogó vonásaiban előttünk áll, emlékeztet bennüDkut amaz okokra, melyek Európában a politikai és társadalmi emancipationális törekvések első kezdete óta oly sok korszerű újítást, mint értéktelen s élettelen phrasist hagytak papiron. A kitartás amaz energiája nélkül az egyszer megtanít jóban szárnyát szegi a lelkesedés, mielőtt még a gyümölcs le lenne aratva; a minden újjáalakulásnál elkerülhetlenül előálló ellentétek csüggetegséget s a saját akaratuk és igyekezetük iránt kételkedést szülnek s igy a fáradsággal elért vívmányok, a közjónak hozott áldozatok eredménytelenül vesznek el, hogy évtizedek múltán mint kényszerítő s parancsoló szükségesség újból elő - álljanak. A modern állam élénk és szabad fejlődésére rendkívüli erők szükségesek, mert az embereknek egymáshoz való viszonyaik hova tovább bonyolultabbakká lesznek ; a birtoklás aránytalansága a néposztályok ellenségeskedését provokálja; az állam igényei a nép fokozatos művelődése által megsokszorosittatnak s ez által a rend fenntartása s az anyagi és szellemi haladás előmozdítása folyvást nehezebb problémává válik. A bőséges tapasztalatból Amerika államférfiai is jól tudták, hogy hasonlithatlanul nehezebb alkotásaiknak és intézményeiknek állandóságot biztositaniok, mint azokat eredetileg újjá alkotni s e tény helyes felismerése következtébeu legfőbb törekvésök volt amaz ut megtalálása, melyen dönthetetlen alapú alkotmányt szervezhetnek s igy midenkor fokozatos fejlődéssel közeledhetnek az állam magasabb czéljainak megvalósításához. 42*
