Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
657 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 658 a győzelem fényes mezejére s hallathassa veletek e felemelő szózatot: jól vagyon jó és kiv szolgám, kevesen voltál hiv, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe. Amen. Tudod, hogy ki az övéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló, viselj azért gondot a tieidről. Szeretett Testvéreim ! kik a lelki élet nagy mezején a Krisztus anyaszentegyházában velem együtt működő szolgatársak vagytok, menjetek el békével, kisérve szívből fakadt áldásom által. A jó Isten, mennyei édes Atyánk, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felül az égből, legyen nektek segitségtekre mennyei erejével anyaszentegyházának építésében, hogy erősek lehessetek a hitben, a beszédben és cselekedetben. Mindezeknek utánna óh Istennek népe és az ő szolgáinak gyülekezete, aki az igazság ismeretére elkivattattál, megáldjon tégedet az ur és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az ur az ő orezáját terajtad és könyörüljön terajtad. Fordítsa az ur az ő orczájának világosságát tereád és adjon neked testi- lelki békességet mind az időknek végéig. Amen. Ekkor a hívek a 90. zsolt. 9. verse éneklése mellett, majd a lelkészi és esperesi karral kivonult a püspök ur ő méltósága a helybeli pap lakására s ott a felavatottak nevében egyszerű, de őszinte szókkal köszönetét mondott Kalocsay Endre főgimn. rend. tanár. A püspök ur atvai szeretettől teljes viszontválasza után a lélekemelő ünnepség befejezést nyert, maradandó emléket hagyva Csurgó és vidéke népe szivében, elméjében. A felavatott ifjú lelkészek ezek voltak : 1. Akucs Lajos bajkai, 2. Barthalos Mór balaton-kis-szőllősi, 3. Dömötör Lajos brekinszkai missziói, 4. Földváry Jenő daruvári missziói, 5. Horváth Imre magyar-ladi, 6. Kalocsay Endre csurgói ev. ref. főgimn. rendes tanár, 7. Kirvács László n.-pisanicai missziói, 8. Német József inkei, .9. Páli Sándor esztergomi, 10. Sarkadi Titus nemes-kisfaludi, 11. Vörös János naszályi, 12. Varga Károly szap-nyárádi lelkészek. Jelenlevő esperesek: 1. Barakonyi Kristóf b.-somogyi esperes, h.-sz.-györgyi lelkész; 2. Czike Lajos tatai esperes, ó-szőnyi lelkész; 3. Juhász Pál barsi esperes, nagy-sarlói lelkész; 4. Nyikos Kálmán veszprémi esperes, litéri lelkész; Somogyi Gyula őrségi esperes, egyházas-rádóci lelkész; 6. Szekeres Mihály pápai esperes, takáesii lelkész; 7. Veres Ede komáromi esperes, buesi lelkész. Ezeken kívül számos világi gondnok, világi és egyházi tanácsbiró és ezerekre menő közönség. Kalocsay E. Iskola-ügy. Miképpen nevelhet a tanító vallásos embereket ? Úgy a biblia, mint az ünnepeket megelőző beszédekhez, mint kiegészítő rész, egy-egy szép ének eléneklése elmaradhatatlan kellék! A szép éneklés hathatósan nemesíti a szivet. Például a húsvéti történetnél: „Nincs már szivem félelmére“ . . . vagy a nagypéntekinél: „Buzditsd fel Uram lelkemet“ énekek érzésteljes eléneklése, mily megnyugtató, mily megragadó melódia lesz a fogékony gyermeki lélekre ! E végből tanítsunk énekelni érzéssel és értelemmel, hogy ez által is Istennek neveljünk. Nagy hiba vallásos nevelésünkben az, hogy gyönyörű énekeink előadási színezésére oly kevés gondot fordítunk. Nem az érzelem és áhítat, hanem a tudás a fő! Pedig énekelni tudni és szépen énekelni két különböző dolog. Legyen énekoktatásunk szívből jövő, ne harsogás és csak tudás, hanem szelid, kellemes hanghordozásu, áhitatos éneklés ; menete ne a szokásokhoz, hanem az azt jelző hangjegyekhez alkalmazott. Hisz az éneklés sem egyéb, mint Istennel való társalgás. És lehet-e a vallásos léleknek megkatóbb és szebb megnyilatkozása, mint a többek között a : „Te benned bíztunk eleitől fogva“ . . . és az : „Oh könyörgést meghallgató“ . . . énekek buzgó eléneklése ? . . . . Az iskolai vallástárgyak között az erkölcstan és egyháztörténelem ama nevelési eszközök, melyek által a vallási érzület irányittatik és igy erőssé és öntudatossá képeztetik. Az erkölcstanból tanulja meg növendékünk, hogy a mit érez és hisz, miképpen kell Isten, egyház, haza embertársai és a teremtett dolgok irányában keresztyéni módon értékesíteni. Azért az erkölcstan tanitásánál ne a száraz tudás, hanem a fent említett cél lebegjen a tanító előtt, hogy munkája épületes legyen és fáradsága édes gyümölcsöt teremjen. Az egyháztörténelem dicső elődeink vallási hűségének, kitartásuknak, küzdelmüknek és szent vallásukhoz való ragaszkodásuknak tüköré. Ez sugározza viszsza a sötét múltból elődeink ama mély vallásosságát melylyel készek valának még életüket is feláldozni ama hitben, hogy a „testet megölhetik, de a lelket nem !“ Ennek tanitásánál, hogy általa neveljünk, eme cél lebegjen szemünk előtt! Lelkünk legyen az élő egyháztörténelem, ne ped g a holt betű ! Többet ér ebből a főbb események és életrajzok lelkes elődása, mint az egész egyháztörténelem egymásból folyó száraz tömkelegé !“ A vallási tárgyakon kivid, a reáltárgyak közül különösen a természetrajz, a természettan és a honi történelem ama tantárgyak, melyeket vallási nevelésünkben alkalmas eszközül használhatunk föl ! Csak keresni kell, megtaláljuk ezekben a isteni hai talmat, bölcsességet, jóságot és gondviselést. Mindezeken áthaladva még a szoktatás az, mi által növendékeinket vallásosságra nevelhetjük. A szoktatás a gyermeki lélek irányítására a leghathatósabb eszközök egyike! Általa felelhetünk meg amaz örökké igaz közmondásnak : „Addig hajlítsd a fát, mig vessző!“ Szoktassuk azért növendékeinket ideje korán a szorgalmas templomba járásra, mert : «Ki a templomot szereti, Istent soha meg nem veti!»
