Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

Tizedik évfolyam.

ál. szám.

Pápa, 1899. október 8 .

Nyugdíjtörvény és a kántori fizetés.

Irta s a magyarországi ev. ref. tanító egyesületnek 1899. aug. 22-én Komáromban tartott közgyűlésén felolvasta Arany Bálint

rinya-ujlaki tanító.

A mi kedves elnökünk arra figyelmeztetett bennünket“' hogy röviden foglalkozzunk tárgyainkkal és én mégsem ígérhetem, hogy rövid leszek, mert hát nagy soraim vaunak.

Még a Bach-korszakból fennmaradt adoma szerint beállít a magyar atyafi a hivatalba s a magyar kenyeret erősen, de a magyar nyelvet gyengén kezelő cs. kir. honboldogitó e szavakkal fogadja : «kit megkeresd «Az igazságot» — felel az atyafi. Az nincs idehaza“ válaszol a hatalmas ur.

Hát kérem tisztára igy vagyok én az igazsággal. Elveszítettem, évek óta keresem é3 nem találom. Elveszítettem a törvények iránti tiszteletemet; a fennhatóságok iránti hódolatomat, bizalmamat: keresem és nem találom, nincs idehaza.

Találkozhatik ember, a ki e nyilatkozatomat gorombaságnak minősiti, pedig nem az. Hanem hit kifejezése annak, a mit érezuem kell a tapasztaltak után. Miért hazudjam a mások félrevezetésére azt, a mi nincs!? Ne Ítéljenek hát el, hiszen én sajnálom leginkább veszteségemet, mert tudom, mélyen érzem, hogy e veszteségemmel jó tanító nem lehetek. Törvény-tisztelet és bizalom nélkül lehet-e egészséges, boldog társadalmi élet? De ki plántálja, ki ápolja ezeket, ha nem az ezektől igazán áthatott lelkű tanító? Azokat érje hát a kárhoztatás köve, a kik ezeket tőlem elrabolták, én pedig előre is hálás köszönettel adózom annak, a ki lelkem elrabolt kincsét visszaadja.

De hogy a dologra térjek: ime itt van előttem az 1891. évi 43. t.-c.. a mely szól a tanítók nyugdíjazásáról. Nem mondom, hogy kifogástalan, tökéletes mű, de mégis, oly nevezete» lépés, hogy

születésében joggal látta a magyar tanítóság egy boldogabb kor hajnalát felderülni.

Kimondja ugyanis ez a törvény a 8. §-ban, hogy 10 évi szolgálat után beszámítható fizetésének 40°/o-át és a 10 évet meghaladó szolgálat után minden további évben 2 — 20/0-kal magasabb összegét kapja élethosszig élvezendő nyugdíjul a tanító, úgy hogy 40 évi szolgálat után teljes fizetésével megy nyugdíjba.

Beszámítható pedig a 4. §. szerint a nyugdíjigénybe :

a) A rendszeresített fizetés készpénzben;

b) Az előbbeni magasabb fizetés kiegészítéséül húzott kiegészítési (személyi) pótlók ;

c) A fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos működés tartamára engedélyezett személyi pótlék:

d) A fizetés kiegészítő részét képező rendszeres korpótlékok, valamint a tanítóknak járó hasonló természetű dijak, ez utóbbiak az utolsó 5 évátlaga szerint számítva;

e) (és itt kérem figyelmüket) A készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő failletmény jövedelme, a termóaybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok 10 évi átlag szerint számítandó, tehát nem a kataszteri becsű szerinti, helyi értéke.

Azután megnevezi a törvény tüzetesen azokat a tételeket, melyek a nyugdíjba be nem számíthatók, midőn igy szól: «Ellenben természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresített javadalmazás kiegészítő részét nem képező kegyúri adomány, helyi vagy drágasági pótlék, iskolafütésre szolgáló járandóság, irodai átlag, segédtartására szolgáló ja-41