Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-08 / 41. szám
653 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 654 vadalom, a végellátás összegének kiszámításánál nem veendő figyelembe.» Eddig van a törvény 4. §-a, mely teljeseu kimeríti a nyugdíjba be- és be nem számítható tételeket s e törvény többi szakaiban erre nézve a legkisebb vonatkozás sincs. T. K. Én ezt a törvényt betiiről-betüre átmeg átolvastam: azután olvastam az e törvény végrehajtására vonatkozó 1893 évi 29751. sz. min. rendeletet és végre az 1893. évi, a tanítói fizetések rendezéséről szóló 26. t.-cikket s ezeket olvasva, összehasonlítva: rengeteg zavarba jövök, s nem tudom többé, hogy melyik nagyobb hatalom: a nemzetgyülés-e a királylyal, vagy a miniszter ? A szentesített törvény-e, vagy a min. rendelet? Én eddig Isten után az előbbieket tartottam a legfőbb hatalomnak, szent és sérthetetleneknek ; de ezt ma a gj akorlat által beigazolva nem látom. Én eddig azt hittem, hogy a miu. rendelet csak a törvény keretén belül mozoghat, annak végrehajtásának módozatait magyarázhatja, de lényegében nem változtathat s azzal ellentétbe nem jöhet soha. ügy de itt a törvény azt mondja, hogy a tanító nyugdíj igényének összegébe beszámítható a tanítói fizetés alkatrészét képező földjövedelem, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok 10 évi átlag szerinti, helyi értéke. Lehet-e ezt másként érteni, minthogy a földjövedelemnek is 10 évi átlagos helyi értéke és nem a kataszteri tisztajövedelem számítandó; kivált ha látjuk, hogy az 1893. évben életbelépett,, a tanítói fizetések rendezéséről szóló 26 t.-c. 6. §. azt mondja: «ha a tanító fizetésének egyrésze földbirtok járandóságaiból áll, ezek értéke a tanító törzsfizetésébe ... a föld mivelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett, a földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számittatik » S ezzel szemben a min. rendelet mégis azt mondja; A földjövedelem pedig a kataszteri becsű szerint tüntetendő ki.» Hogy ezen, a törvénynyel meg nem egyező rendelkezés mily érzékenyen sújtja a földbirtokot is élvező tanítók igaz érdekeit, annak megvilágositására legyen szabad a magam esetére hivatkoznom, a kinek 1200 □ ölével számított 38 hold földjavadalmazásom 10 éven keresztül bérbe lévén adva, holdankint több mint 10 frtot, tehát több mint évi 380 frt bérjövedelmet hozott s e birtok kát. jövedelme nehány krajcár híján 97 frt. Veszteségem tehát e címen kb. 280 frt. De tudok tanítói fizetést, a melyben még ennél is kedvezőtlenebb az arány. (Folyt, köv.) Uj lelkészek felavatása. A Somogy csurgói ünnepségeknek — értve az ev. ref. főgimnázium évszázados és az uj épület felavatásának, Soltra Alajos képe leleplezése ünnepélyének — vele kapcsolatban a dunántúli ev. ref. egyházkerületi gyűlésnek, lélekemelő befejezése volt múlt hó 17-én 12 uj lelkész ünnepélyes felavatása. A város és környék mozogni tudó népe összesereglett a pap-avatás egyszerű, de fenséges és megható ünnepére. Az istenitisztelet szokás szerint d. e. 10 órakor vette kezdetét a zsúfolásig megtelt s az ünnepségek alkalmából feldíszített templomban. Megható volt már a fel- illetve a templomba való bevonulás is. Elöl ment párosán a 12 felavatandó lelkész, ezeket követték az egyházkerület világi, majd egyházi tagjai s az esperesi kar, őket követte a kerület szeretett püspöke főtiszt, és mélt. Antal Gábor ur, mellette az ünnepi szónok : Nagy Lajos lábodi lelkész s b.-somogyi egyházi főjegyző. Elhelyezkedve a fentartott helyekre, az isteni tisztelet a 74. dicséret 1 verse éneklésével vette kezdetét. Ennek befejezte után a 37. dicséret 2-ik versét énekelte a hívők serege, majd Nagy Lajos, az ünnepi szónok tartalmas és magvas beszédét mondta el a nála szokott ékesszólással*). Az ünnepi beszéd elhangzása után felemelkedett a főpásztor s az előtte álló 12 lelkésznek beszédei tartott a papok, különösen az ev. ref. papok kötelességeiről. Magvas, tartalmas és szívhez szóló intelmek voltak ezek. Ezen beszéd elhangzása után a felavatandók letérdepelve énekelték ! „Jövel Szent Lélek Ur Isten,“ Ezután püspök ur a következő imát mondta : Világosságnak és erőnek örök forrása szent Isten, szerető édes Atyánk az Ur Jézus Krisztusban. Hálákat adunk neked jóságodért, hogy megismertetted velünk magadat a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus által és az ő szent tudományában megmutattad előttünk az utat, melyen ha járunk, már itt e földön közeledhetünk tehozzád a tökéletesedésben, földi pályánk bevégzése után pedig eljuthatunk hozzád az örök boldogságba és dicsőségbe. Oh de a mi szemeinket kápráztatják és könnyen megcsalják a világ hiúságai, legjobb szándékainkat és törekvéseinket is kétségessé teszik a testi indulatok és szenvedélyek, nem érhetjük el a célt, melyet élénkbe tűztél, mert letérünk a tökéletesedés útjáról, ha te nem állsz mellettünk és nem vezérelsz kézenfogva bennünket. Es te jó Atyánk kegyelmeddel pótoltad ki gyarlóságunkat, a midőn megalkottad e földön anyaszentegyházadat, hogy az lenne vezetőnk, útmutatónk, támogatónk az előrehaladásban. Szilárd alapra épitéd ezen idvességünkre szóló intézményt, a tebenned és a te szent fiadban vetett hit erős kősziklájára, hogy soha meg ne inogjon ; az igazság, tiszta erkölcs, lelki szabadság bástyáival vetted azt körül, hogy a szellemi sötétség, bűn és erőszak hatalmai azt meg ne ronthassák. Vezéreket és őröket állítottál belé, a kik gyarló vol*) A beszédet egész terjedelmében közölni fogjuk, talán már a jövő számban. S z e r k.
