Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PKÖTÉSTAA^ 1 At*. 60 bér örök életére Ő veti ama fényt, melyben igaz világításban áll előttünk. Van sok fontos oldala az életnek, melyhez közvetlenül nem hat el e fény, de közvetve éri mindeniket. Pl. tudományos kérdéseket nem oldott meg, az ipar és művészet termékeit közvetlenül nem tökéletesítette, de ne feledjük, hogy ezek nem is képezik az emberi lét alapelveit. Igaz, hogy az embert ösztöne szüntelen hajtja a világ és emberi lét titkainak megoldására, jóllehet egy tudományos kérdés kibonyolitása semmi hatással sincs az örök életre. A halandó kutatja a látható világ összetételének, viszonyának törvényét, titáni erővel küzd, hogy az áthatolhatatlan sötétségben magának világot gyújtson, nem törődik vele, hogy minden újabb fordulat, csekélyebb szellemáram a hosszú fáradsággal csiholt szikrát eloltja; van türelme újra meg újra kigvujtani, hogy csak pár lépést is tehessen világánál. De nem csak az anyagi, hanem az erkölcsi élet talányaival is foglalkozik. Honnan van az igazság gyakori kudarca, a bűn és hitetlenség szégyenteljes uralma, az elválás és halál keserűsége, a jövő kiszámithatlan homálya; a sürü köd, mely minden nagyobb igazságot elburkol ? E kérdések sokszor az őrülésig gyötrik a lelkeket. A sötétségnek e neme az, melynek vakságában az emberi hit hajóját örvény kapja el és sokszor, darabokra zúzza a kétség éles szikláin, s a vérező szív marcangoló fájdalmában felkiált : „Hol vagy gondviselő Isten ?“ Az emberi lelket boritó sötétségnek azonban meg van lélektani magyarázata. Az emberi nem ízlése, vágya, reménye sok tekintetben hamis forrásokból fakad, e miatt ítélőképessége meggyengül. Nem tud különbséget tenni a jó és rossz dolgok között; nem ismeri fel rendeltetését és annak betöltéséhez szükséges eszközök fontosság szerinti nélkiilözhetőségét. Fut olyan eszme után, mely elérhetlen s mellőzi az előtte állót. Amazt nem éri be, ezt rém érti meg. Pedig lehetséges, sőt valőszinif, ha előbb a saját lelkét közvetlenül érintő kérdéseket megoldaná, amazok is könnyen érthetők lennének. „ Keressétek először az Istennek országát s aztán mindenek megadatnak néktek.“ igen, de ennek keresésében meggátolják az embert érzéki vágyai s ezeknek túlságos kielégítése. Bizonyos, hogy érzékeink állanak hozzánk legközelebb, s a ki pusztán azokat szolgálja, arra az irigység sem mondhatja, hogy elérhetlen eszméket üz. Nem ám látszólag, de valóságban mégis úgy áll a a dolog, hogy az érzékiség teremti meg körülöttünk a sötétséget s a testiség fokozza szomjúságunkat, úgy hogy a végcél, a boldogság, mégis elérhetlen marad; tehát elérhetlen dolgot kerget. Pedig azt sokkal csekélyebb fáradsággal feltalálhatná. Az a fény, melyet Krisztus adott a világnak, világosságba állítja előttünk az emberi életnek múltját, jelenét és jövőjét. Kíséreljük meg szemeinket e fénysugárral megerősíteni: tapasztalni fogjuk, hogy a megoldhatlannak látszó kérdések tisztulnak s a testiség az emberi élet elégedettségének eszközei között mindinkább szükebb szerepkörre szorul. Próbáljuk csak meg e világosság mellett keresni az emberi élet lényegét s a földi világ célját, látni fogjuk, hogy az eredmény biztos és kielégítő leend. „Az élet Világossága“ kifejezésnek van más értelme is. Jelentheti azt, hogy a kik Jézust követik, azokat világosság kiséri s e fény táplálja őket az örök életre. János evangéliuma kezdetén azt mondja: „Az élet vada az emberek Világossága.“ Es ez valóban igaz, mert a kik a Krisztust, mint életet elfogadják, vagyis Benne és Általa élnek, világosságban járnak, nem pedig sötétségben. Azaz, a köd, mely utjokra borult, eloszlik, lelki szemeik láthatára kibővül; átnézetök megtisztul s előttük mindaz, mit e földön végezniük kell, megfelelő mértékben és viszonyok közt tűnik fel. Az ilyen emberek, — legyenek bár csekélyebb értelmi képességgel felruházva — talán tévednek olykor, de kötelességüket mindig hűen teljesitik. Érdemes a megjegyzésre az is, hogy Jézus nem azt mondja: „En adok nektek világosságot.1'1' Pedig ezzel más tanító megelégednék; hanem határozottan kijelenti, hogy a világosság személyétől elválaszthatlan. „En vagyok a Világosság.“ O tehát e világosságot nem szónoki tanítás, hanem élete által közli. A beszéd által való tanításnak is meg van a maga haszna, de a testté lett Ige mindeneknek felette vagyon, mivel általánosan érthető. A Krisztus élete mint maradandó eszme áll az élet hullámzó változásai között s ragyog mint világitó torony, az idő-tenger éjszakájában. Élete áraszt világosságot az emberiségre s a ki e fényből részt vett, „nem jár sötétségben, hanem átment az élet világosságára,“ A mit az isteni mester élete által tanított, azt tanítványai szintén életükkel tanulhatják meg. Jézus azt mondá : „A ki követ engem“ — tehát, nem a ki tanul felőle jár az élet világosságában. Kövessük ()t és ne aggódjunk, ha köröttünk mindenütt köd és homály ül. Függesszük szemünket a mennyei kikötő világitó tornyára. Fénye áttör ködön, sötétségen. Ne essünk kétségbe, ha megoldatlan kérdések maradnak el mellettünk, csak kövessük Öt: akkor elérkezünk biztosan oda, hol 0 volt: a legmagasabb és legboldogabb emberi hivatás tudatához s bejutunk oda, hol 0 van : Istennek országába ! * * * E munka Prof. Dods edinburghi tanár „The gospel of st. John“ cimii müvének átdolgozásából vett mutatvány. A fordítás a sajtót február hónapban hagyja el, a mikor az előfizetőknek is szétküldetik. Február hó végéig elő lehet fizetni Lukácsy Imre ref. vallástanárnál, K.-Félegyházán. Előfizetési ára az első kötetnek 3 korona. Bolti ára 4 korona lesz. Angolban 23 iv, magyarban 18—19 ív terjedelmű lesz. — Hornyánszky V. nyomdája készíti.
