Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
61 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 62 VVijyt's |özlEménye^. — Darányi Ignácz földuiivelésügyi miniszter f. hó 16-án ünnepelte születése ötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból a fóldmivelésügyi minisztérium hivatalnoki kara testületileg tisztelgett nála, nemeskéri Kiss Pál államtitkár s Tormay Béla és Balogh Vilmos miniszteri tanácsosok vezetése mellett. A küldöttség remek albumot adott át O excellentiájának, a mely a Darányi családi szineibe, kék-fehér selyembe van kötve. Az album belsejében kitűnő aquarell-festményben a minisztérium épülete van ábrázolva s a másik lapon reneszánsz keretben az ajánlás és az aláirások. Nemeskéri Kiss Pál államtitkár szép beszéd kíséretében nyújtotta át az albumot az ünnepeltnek, ki meleg szavakkal mondott érte köszönetét. Szives örömmel csatlakozunk az üdvözlőkhöz s kívánjuk, hogy főiskolánk szeretett és érdemekben gazdag világi főgondnokát az Isten soká, nagyon soká éltesse! Élete áldás hazánkra és egyházunkra egyaránt. — Lelkészválasztás. A mezölaki gyülekezet meghívás utján G. Szabó Mihály eddigi helyettes lelkészt választotta meg. A szerencsés választáshoz szívesen gratulálunk ! Isten áldása kisérje a buzgó lelkész jóakaratu működését! — Tanügyi gyűlések. A legközelebb elmúlt karácsonyi szünetek alatt három helyen is gyüléseztek a tanárok, élénk bizonyságául ama kötelességérzetnek és hivatásszeretetnek, mely szinte velejár a tanítói mun kálkodással. Az orsz. középisk. tanáregyesület választmánya dec. 26-án tartotta gyűlését Budapesten. A választmány Alexander Bernát előadása kapcsán a művészeti oktatás kérdésével foglalkozott. Az előadó nézete szerint a szorosan vett művészeti oktatásnak nincs helye a középiskolában. Ez igaz is. Azonban a szép iránt való érzéket fejlesztem' í*tt is. És ezt nem annyira rendszeres oktatással, mint inkább szoktatással eszközölhetjük, ha t. i. sem az iskolai épületben, sem magán a fiun nem tűrünk semmit, a mi a rend és szép ellen való dolog. Elméletileg is tehetünk sokat a meglevő tantárgyak körében. A fő : hogy nemcsak szép felolvasásokat tartsunk, de példánkkal, tanítói és nevelői eljárásunkkal szabjunk irányt az ifjú lelkének ebben a tekintetben is. Beöthy Zsolt elnöki megnyitója, melylyel lapunk élén foglalkozunk, ezúttal is érdekes és érdemes beszéd volt. A polgáriskolai tanárok december 29-én rendkívüli közgyűlést tartottak Budapesten. Főként az ellen az általános felfogás ellen küzdöttek, hogy a polgári iskola népiskola s nem középiskola. A jelen viszonyok közt ezt nem követelhetik; de ne is követeljék. A magyar társadalomban amúgy is meglehetősen ki van fejlődve az urhatnámság, hát csak hadd legyen a polgári iskola a polgárság iskolája. A cim komoly emberek előtt amúgy sem fontos, a fő az : miként töltjük be hivatásunkat. A tiszántúli ev. ref. középisk. tanáregyesület dec. 29. és 30. napján tartotta XV. r. közgyűlését Kisújszálláson. JDóczi Imre elnöki megnyitójában azt fejtegette, hogy a református nevelési irány ápolása a mai viszonyok között is szükséges. Sinka Sándor debreceni főgymn. igazgató a konventi tanterv revíziójáról értekezett. Önálló tanterv készítését nem tartja szükségesnek, de kívánatosnak látja, hogy a konventi tanterv módosíttassák s kéressék föl a közoktatási kormány, hogy engedje meg az igy módosított tantervnek az államsegélyes gymnásiumokban való alkalmazását. Majd Molnár József miskolci ev. ref. főgymn. tanár olvasta föl: „A hagyományok jelentősége a prot. iskolákban“ c. értekezését. Az egyesület elnöke újra Dóczi Imre, jegyzője S. Szabó József, pénztárosa Gulyás István dr. lett. Szivből üdvözöljük az egyesületet s annak derék tisztviselőit, — lelkűnkből óhajtjuk innen, a Dunántúlról, hogy minél előbb ne a tiszántúli, hanem az országos ev. ref. tanáregyesület élén álljanak. Mi Pápáról többen örömmel sorakoztunk a zászló alá, csak lobogtassák azzal a buzgalommal, melyet ez az ügy méltán megérdemel. Ránk számíthatnak ! Szilágyi Sándor halála. Még el sem sirattuk egyházunk nagy halottját — Szász Domokos püspököt midőn újra kidőlt egyike azon férfiaknak, kikről dicse kedve szoktuk mondani , hogy ő is közülünk való. A múlt héten halt meg Szilágyi Sándor, az egyetemi könyvtár tudós igazgatója. Temetése f. hó 15-én, vasárnap d. u. volt. Koporsójánál többen búcsúztak el tőle, de legmeghatóbb volt Szá<z Károly nah, a költő — püspöknek a beszéde, ki egyenesen testvére koporsója mellől jött barátja koporsójához. Beszédét, mely könnyekig meghatotta a közönséget, igy kezdte: „Koporsótól jövök — s ismét koporsót találok. Abban testvéremet kisértem a temetőbe, kihez engem nem csak a testvéri vér ösztöne kötött, hanem lelki kötelék - - szellemi rokonság és választott vagy inkább Isten által nekünk kimért életpályánk azonossága . . • Ebben a koporsóban pedig kora ifjúságom barátja fekszik, kivel barátság kötött össze, amelyet soha egy zokszó, egy pillanatnyi harag sem zavart. Ne csodálkozzatok azért s inkább nézzétek el és bocsássátok meg gyöngeségemet, elfogultságomat, hogy még le sem csilla- i pult minapi bánatom e koporsónál megújulva, elfojtja a lelkipásztor hangját s a testvér és a hű barát érzelmei kerülnek felül s nyomják el és gyöngítik meg amazt és vigasztalás helyett csak a bánatba olvadó részvét hangját tudom rebegni.“ Ezután méltatta az elhunyt érdemeit s remegő hangon búcsúzott el tőle. Mi is letesszük sírjára az elismerés hoszoruját; — de midőn ezt tesszük, aggódva kérdezzük: mi lesz velünk, ha egymás után hullnak el nagyjaink? Támadnak-e a kidőltek helyett uj támaszai és büszkeségei vallásunknak? . . . —Ev. ref. tanítónőképző intézet Debrecenben. Gróf Degenfeld József egyházkor, és főiskolai főgondnok felhívta Debrecen sz. kir. város tanácsát, hogy a debreceni ev. ref. felsőbb leányiskolával kapcsolatosan tervezett fcanitónó'képző-intézet ügyében tartandó vegyes bizottsági tárgyalásra képviselőket küldjön ki. A tanács eleget tett e felhívásnak s annak kiemelésével, hogy ezen tanintézet felállítása nagy jelentőséggel bir Debrecen város kulturális fejlődésére is, a vegyes bizottságba, mely az egyházkerület, a debreceni egyház és a város képviselőiből fog
