Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
62 > DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 626 Soltra Alajosról. A csurgói áll. seg. ev. ref. főgimnázium 100 éves fennállásának emlékünnepélyén elmondotta : B a k s a y Sándor. Kevesen lesznek már Somogybán, a kik ismerték ; még kevesebben, a kik első ifjúságára emlékeznek s talán csak egyetlen egy, Nagy Sándor a csökölyi lelkész, a ki együtt kezdette s végezte vele a tanulást s benső barátságuk az egyiknek haláláig tartott. 0 maga hosszú hivatalos pályája alatt csak egyszer fordult meg Somogybán, Verbay Istvánnál. Mint a vándoronil készülő madár, hosszú útja előtt körülröpködte a fészket, melyből kikelt. I)e lelke mig élt, mindig Somogybán élt és ha úgy rendelkezett, hogy arcképe a csurgói gimnázium számára lefestessék, ez nem hiúságból történt, hanem azért, hogy ha már teste nem nyugodbatik somogyi hant alatt: legalább másolt vonásai maradjanak meg abban a világban, melynek emlékei végig kisérték őtet viszontagságos életén. Én némi dicséretet kívánok e kép körül rögtönözni, derültebb világításba helyezni ezt, mint a minővel* nem régiben Somogy társadalmi orgánuma körülvette* Soltra Alajost én már nem értem Csurgón. Két évvel előbb végzett itt, mint én kezdtem, de mikor, mint meg lett emberek, először találkoztunk, a közös emlékek jogán, gyermekkori barátokul üdvözöltük egymást. Az auditorium; a harmadik szoba; az iskola kútja, melynek vizéből egy csepp többet ér, mint az egész ráckevei Duna; a Csicskár rétje, maga a tisztes Csicskár család, a Beleváriak, a Bosznaiak; a Sütét erdő; a diáklegendák ! a fiatalság komikumai és tragikumai, a Thündász Lipidász megköveztetésétől fogva addig a sövény karóig, melynek hegyét egy szeles gyerek nyughatatlan vérével festette pirosra; a régibb nagy professorok, Nagy János, Szabó Gergely, Kis András; az újabbak, a kis Barla, Kolmár, Sarkadi . . . nehány perc alatt vonultak el mindez emlékek, de ezek a percek az estéli harangszóval kezdődtek és a hajnalival végződtek. Emlékei között különösen és szokatlanul egy tárgy emelkedett ki; a hatkerekü malom és egy-kót tisztes alak, a kiket háládatos szivének egész élénkségével szokott kiszínezni. A hatkerekü malom az egyetlen idyll az ő gyermekkorából. Én most sem tudom merre van, de az ő szemei a hatkerekü malom emlékére mindig felragyogtak, vagy megnedvesedtek. Ennek a malomnak forgó kerekei jelképezik előtte az összetartásnak s egy cél körül tömörülésnek azt a csodálandó ösztönét, mely a belső somogyi papság közéletében oly tiszteletreméltó jelenségekben nyilatkozott meg egy századon keresztül. Erős várunk nekünk Csurgó. Ez a papság a maga tanitótársaival és kicsiny népü, de sok terhű ekklézsiáival építgette, ujitotta, tatarozta e vár bástyáit; sok ideig egy tanszéket tartott fenn önmegadóztatással, melyet sok fáradsággal évről-évre 1 —16 frtos részletekben szedegette össze. Épen igy szedegette össze kevesebb bajjal már és nagyobb sikerrel az alumneum élelmezési cikkeit. Mindenfélét a hatvani tiszta búzától a zselici hajdináig és az udvarhelyi vargánya gombáig. A hatvan falu minden hajlékocskájából egy-egy kegyes kéz vitte ki a gyűjtő kocsira, vagy fel a parokhiára a marok lisztecskét, vagy szakajtó rozsot, melyet az ekklézsia Csurgóra szállított, hol erős diákok vették vállra a zsákokat s versenyt szaladtak velők a meredek lépcsőkön a padláson levő granariumba, melynek deszka födele egyszersmind szinpadi deszkául is szolgált oly deákok számára, kik tudományuk öregbbitése végett a nap bizonyos szakaiban a padlásra tétettek. Egy hét alatt egész esztendei élelemmel el volt látva a kis köztársaság ; esupán csak a naponkénti marhahúsra kellett a készpénz; ez pedig bőven tellett abból a 8 forintból, melyet az ifjak fejenként fizettek a köztartásért. Nem egy hónapra, kérem ! Egész esztendőre! Nyolc forint! Fiatal Ur ! a ki most iratkozott be a VHI-ik osztályba, Önnek ez a 8 forint fél évi cigarettára sem elég. Eledelük tiz álló hónapon keresztül délről-délre húsleves, melybe a són kívül soha semmiféle járulék nem tévedhetett.Mint a herbathé! Utána a főtt hús mintegy három kiló, 24 darabra osztva, melynek javát a nagyobbak osztály és korrend szerint elválogatták, a szolgák aztán összevihattak azon, a mi megmaradt. De micsoda égő szemű ős piros orcáju Dánielek nőttek fel ezen az eledelen. Úgy is ember lesz abból, a kit az Isten arra rendelt. Még a szolgagyerekből is! Soltra Alajos ilyen szolgai állapotban kezdte tanulását 9 éves korától 13 éves koráig. Nem volt 8 forintja, a mivel a köztartást fizethette volna ? Nem. Nem volt 8 forintja annak, e ki ma — és tán századokon keresztül évről-évre 22 fiúnak ád 120 forintokat. De hiába is lett volna; kisebbeket nem vettek fél a köztartásba, de a szolga fiúnak meg volt az a jutalma, hogy a hány évig szolgált kiskorában, ugyananny évig ingyen köztartásban részesült nagyobb korában. Asszonyom ! Nem volna kedve végig járatni ezt az iskolát azzal a szépen fürtözött, térdig harisnyás fiúcskával, a kit tegnap Íratott be kegyed azl-ső osztályba? Képzelje kegyed ezt a kis Elemérjét a Soltra Alajos helyében. A kis Elemér minden reggel 5 órakor feltörli a pódiumot a földszinten és az emeleten, kisöpri a tantermet, befűt és a kályhalyukban a cserfa felcsapkodó lángjainál próbálja betüzgetni a leckéjét, melyet ha meg nem tanul, ő fog kikapni példaadás végett a gyolesingesek helyett is. Azután lapátot vesz kezeibe és elhányja a havat a kollégium portájától kezdve a kis és nagy pap kapujáig; azután beszaladt az ó-városba husért, útközben a paraszt gyerekekkel és cseh gyerekekkel elintézi függőben levő ügyeit. Mire haza kerül, szolgálhatja a dominiknek a mosdóvizet üvegben, mert szájból mosdani volt akkor a divat. Az előadáskor felkukkantani ha lehet; ha nem lehet, az sem baj, mert minden Cornelius Neposnál előbb való a konyhára és szoba fűtésre való fa felliasogatása. Mivel pedig a gróf nem olyan hasábokban szokta a kollégiumnak ezt a fát kiszolgáltatni, mint a gyótai ekklézsia a maga Tiszte-
