Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-16 / 29. szám
459 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 460 szeretettől fogadott vendégeit E meleghangú üdvözlések után felállott Dr. Nagt/ Zsigmond kartárs és méltó elismerésben részesítve Bányáig Sándor gyűlést megnyitó imádságán indítványozta, hogy az imádság a tanáregyesület évkönyvébe vétessék fel. Az indítványhoz a gyűlés nagy készséggel járult hozzá. Következett a jegyzői jelentés Az elmaradásukat igazoló tagtársak felemlitése után L-merteti azokat a lépéseket, a miket a választmány a vasúti kedvezménynek a felekezeti tanárok részére is megadása végett tett; örömmel említi fel, hogy tanáregyesületünknek azt az indítványát, a mely szerint a református tanárképzés céljából, addig is mig a debreceni philosophiú facultást meglehetne nyitni, legalább 2, 500— 500 forintos stipendiumot kellene létesíteni a budapesti egyetemen, a főt. egyházkerület elfogadta s hasonló intézkedésre a testvér egyházkerülereket is felkérte. Megemlékezek egyesületünknek a múlt évi gyűlés óta elhunyt tagjairól, köztük Tóth Sámuelnek, egyházi életünk e rendkivüh munkásának emlékét melegen ujitja fel; bejelenj az uj tagokat s ilyenek nyerésére a tagtársakat buzdítja. Gyűlésünk az ügybuzgó jegyzőnek, S. Szabó Józsefnek meleg köszönetét mondott. Aztán a pénztárnoki jelentéssel kapcsolatban a vizsgá'óbizottságok kedvező jelentéseit veszi tudomásul gyűlésünk. Ezek szerint az egyesület vagyona 4861 frt 1 kr. Tagsági díjban több mint 900 frt volt kivetve. Gyűlésünk a péuztárnoknak, Dr. Gulyás Istvánnak derekas munkájáért, melynek folytán a hátralékok jelentékenyen apadtak, köszöneté melleit 100 korona évi állandó tiszteletdijat szavazott meg. A felolvasások sorát Dr. Nagy Zsigmond nyitotta meg „A modern nyelvek tanításáról“ c. értekezésével; lényegében a német nyelvnek hazai középiskoláinkban való tanitásával foglalkozott, annak külömboző módszerét ismertette s közülök a követendőt a közgyűlés egyetértő helyeslésével mutatta ki. Nagy tanultságra és széleskörű tapasztalatokra valló értekezése az évkönyvben egész terjedelmében meg fog jelenni. Majd Dr. Ernyei István hmvásárhelyi tanár „Az iskola és az élet“ czimmel szellemesen értekezett és sok figyelemreméltó eszmét vetett fel s a latin nyelv tanítása és a túlterheltség kérdéseivel élénk vitát keltett. Értekezését a gyűlés elismeréssel jutalmazta és az évkönyben közzé téteti. Déli egy órakor ebédre gyülekeztünk a „Sas“ vendéglő nagytermében, hol mindnyájan az eo. ref. egyház vendégei vulánk. Itt a fehér asztal mellett, jó izü eledelek és pohárcsengések közepette volt módunkban élvezni a szellemes toasztokat, melyekben az elismerés közéletünk kitűnőségei iránt hamisítatlan lelkesedésben nyilatkozott meg. A délutánt a főgymnasium szertárainak, városunk polg. fiú- és leány iskoláinak, az óvónő-képezdének megtekintésére használtuk fel. Este 8 órakor városunk előkelő közönségével együtt a tornacsarnokba gyülekeztünk a kitűzött hangversenyre, a mi valóban élvezetes volt. Az egyház vegyes énekkara — az előkelő közönség női és férfiai — kellemes és szabatos éneklése, a hmvásárhelytt már is hírneves „trió“ művészi játéka, a máramaros-szigeti igazgató, Dobay Sándor szellemes felolvasása igen-igen kedves szórakozást nyújtottak. Később aztán táncra perdült a fiatalság s jól esett látni közöttük a komoly munka férfiai közül is néhányat. Második nap reggel 9 órakor folytattuk a tanácskozást. Elsőnek Kis József pápai ref. theol tanár nagy gonddal Írott értekezését hallgattuk meg a tárgyhoz méltó élénk figyelemmel. A tárgy „Vallásos nevelés közép és főiskoláinkban“ volt. E tárgyat a valláserkölcsi nevelés szent ügyét, gyűlésünk nfndenek felett való közös érdekűnek jelentette s annak munkálását első rendű feladatául tűzte ki, a minthogy „minden bölcseség közdete az Urnák félelme“ s c-ak az lehet igaz alapja a tiszta erkölcsnek is. Az értekezés nem vitát keltett, de áldásos megnyilatkozásait idézte eló' a tanügy hivatott férfiainak s a végeredmény az lett, hogy ajánltassék konventünk figyelmébe a valláserkölcsi nevelés érdekében, hogy középiskoláinkban énekeink szövegei, azok vallásos tartalmának fe fejtésével, tanitassanak, továbbá a római és görög régiségek, építészeti műemlékek szemléltető képei mellett legyenek ott egyházunk történelmének dicső em’ékozelü alakjai is; egyszersmind kimondta gyűlésünk, hogy a tanári testület, helyi viszonyaihoz mérten, minden lehetőt tegyen meg a valláserkölcsi nevelésnek az értekezés eszméi szerint való érvényesítésére. Következett Bodnár Bertalan értekezése „A természolrajzi tárgyak szerepe a középiskolában“ czimmel. Ismét egy oly kiváló tárgy, kiváló lelkes szaktanártól fejtegetve, mely részleteiben is megkapó, modern irányú volta miaít élénk vitát keltett. A felolvasás lényege az, hogy a természeti tantárgyakat az első osztályon kezdve az egész gymuasiumon keresztül kellene tanítani s minthogy erre másként nincs idő, a class, nyelvekkel foglalkozás szükebb térre szorításával. A vita igen élénk, eszméltető, a jövőre tekintve áldásos volt. Mind a két értekezés évkönyvünk tartalmát fogja gazdagítani. Ezekben kimerittetvén gyűlésünk tárgysorozata, egyesületi elnök meleg szavakban mond köszönetét azért a lekötelező vendégszeretetért, melyet úgy az egyháztól, mint a várostól élveztünk. Szavaira ismét Szabó János lelkészelnök felel bensőséggel, Isten áldását kérve egyesületünk munkálkodásaira. Egy órakor a fehér asztalnál a város vendégei valánk. S miut tegnap, úgy ma is volt részünk nemes hanga tósztok hallgatásában. így folyt le tanáregyesületi gyűlésünk két napja a komoly és felette tanulságos munka s az őszinte vendégszeretet szívélyességei között. Hisszük, hogy a vidéki kartársak nemcsak gymnasiumunk páratlan szép épületének; kitünően gondozott és gazdag szertárainak, hanem a mi testvéries bár kü’sőképen szűk határok között mozogható szeretetünknek is hatása alatt jó emlékekkel távoztak tőlünk kedves otthonukba. (Tökéletesen úgy van! KisJ.) Tudósító.
