Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-16 / 29. szám
457 DUNÁNTÚLI PROTESTANT LAP 458 képezdére tett 1500 forintos, kerületi leánynöveldére tett 10G00 forintos alapítványai, s azon már ismeretessé vált végrendeleti intézkedése, hogy Isten segítségével, szorgalom és takarékosságával szerzett vagyona nagyrészét a dunántúli ev. ref. egyházkerület leánynevelő intézetére hagyta. Mindezek fényesen szóló tanúbizonyságot tettek már életében s tesznek halálában arról, mily nemes gondolatok és elhatározások érlelődtek meg ebben a főben, a melyet tiszteletünk, elismerésünk és hálánk koszorújával méltán öveztünk, mély, határtalan szeretet és hálaérzet lakott a főiskola iránt, mely őt nevelte és a dunántúli egyházkerület iránt, a mely őt mindig büszkén nevezte lelkészi kara és vezérférfiai koronájának, abban a szívben, a melynek minden dobbanása a közjónak, a hazának, az egyháznak vala szentelve. Mindezeket itt a gyászravatalnál elgondolva érezzük, hogy a hálát, elköltözött nemes lélek irántad leróni nem tudjuk, de te életedben sem vártál soha jótetteidért külső elismerést, bíztad a jutalmazást az igaz Istenre, a ki meg is adta neked azt a legfőbb örömöt, hogy másokkal jót tehess, azért inkább azzal kívánjuk hálánkat kimutatni, a mit édes hazánk, anyaszentegyházunk érdekében te is annyira óhajtottál, vártál tőlünk, hogy példádat követni igyekezünk a hazaszeretetben, egyházunk ügyei körül való buzgólkodásban. Minden erőnkkel rajta leszünk, hogy e te nemes célod, melyért Istenhez igy könyörögtél a prófétával, Uram ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, a melyeket cselekedtem az én Istenemnek házával, megvalósuljon. Ezen Ígérettel s áldáskivánattal veszünk búcsút tőled a dunántúli ev. ref. egyházkerület nevében, a melynek minden tagja szeretettel és tisztelettel környezett, minden tagja büszke volt arra, hogy miénknek nevezhettünk, s a melynek minden tagja kegyelettel ós áldással őrzi késő nemzedékeken keresztül áldott emlékedet. Áldás kívánással veszünk búcsút tőled a tatai ref. egyházmegye nevében, a melynek hited, tudásod, jellemed, munkásságod által félszázadon keresztül vezérlő szelleme s egyúttal tanító-mestere voltál, mert hiszen egy sincs annak lelkészi karában, a ki ne működött volna melletted mint segédlelkész és ne érezte volna a te atyai szereteted melegét, s példányképe leszesz a messze jövőben. Áldással veszünk búcsút tőled ezen kocsi ref. egyház nevében, a melyek felvirágoztatására szentelted legjobb erőidet s tehetségeidet, a mely most bölcs vezérét vsszitette el benned. Kérjük a Mindenhatót, hogy az ő kegyelmével segélje kipótolni e nagy veszteséget. Emlékedet szivünkbe zárjuk, a mely biztatást, bátorítást fog nyújtani mindnyájónknak az élet göröngyös és tövises utain, nehéz küzdelmei között meggyőzvén bennünket arról, hogy a valódi nagyságot nem a hatalom, a fény, a ragyogás adja meg, hanem a nemes szív a fenkölt gondolkodás, a nagy lélek, a minő a tied vala, a mely megfér az egyszerű protestáns lelkész palástja alatt is. Az Ur pedig kiben hittél, a kinek utaiban egész életeden keresztül jártál, adja meg lelkednek ama menynyei boldogságot és dicsőséget, a mely lehet egyedüli méltó pályabére azoknak, a kik mint te is, a mi idvezitő Ur Jézusunk nyomdokain futják meg pályájukat. Amen *). A Tiszántúli Református Tanáregyesület közgyűlése. Lapunk múlt számában, már jelentettük, hogy a Tiszántúli lief. Tanáregyesület Hódmezővásárhelyen, július hó 4—5-én tartotta meg f. évi közgyűlését, JDóczi hnrének, a tiszántúli ref. gymnasiumok felügyelőjének elnöklete alatt. Az érkezés estélyén ismerkedés volt a nagy vendéglőben. 4-ikén reggel a választmányi ülés bevégeztével, 9 órakor a helybeli lelkésszi kar és az összes tanárok az ó-templomban gyűltek össze rövid istenitiszteletre, melyen a főgimn. vallástanára szép alkalmi imádságot mondott. Az Ur segedelmét és áldó kegyelmét kértük itt egybegyülekezésünk munkájához S az ima felemelő hatása alatt kezdettük meg azután tanácskozásainkat a tágas rajzteremben. Egyesületünk derék elnöke megnyitójában meleg hangon újította fel néh. KI amar ik János államtitkár emlékét és megkapóau ismertette az ő kiváló érdemeit prot. középiskoláinknak államsegély utján fejlesztése körül, valamint a tekintetben, hogy a felekezeti tanárok is fölvétettek az országos nyugdíjintézetbe. Majd reá mutatva tanári állásunk anyagi és erkölcsi bizto.-itékának az államsegélyek és felekezetűnk fentartó testületéinek újabb áldozatkészsége által lett megerősödésére, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a prot. iskola fényes múltjához méltóan fogja teljesíteni hivatását. Ezután njmmban üdvözli a helybeli ref. lelkészi kart és városunk képviselőjét,mint a kiknek jelenlétük azt symbolizálja, hogy ref. egyházunkban az iskola az egyház testéhez tartozik, és hogy a tanügy nem felekzeti, hanem közügy. Üdvözülését e nagy egyházunk képviseletében és nevében Nagytiszt. Szabó János esperes elnök lelkész ur viszonzta, örömét fejezve ki, hogy ez egyház kebelében üdvözlheti tanári egyesületünket, mint a melynek tagjai első sorban hivatvák a nemzeti nevelés, tudományos műveltség érdekeinek s ezzel egyszersmind a mi egyházunk érdekeinek is szolgálására ; majd reá mutatva arra ; hogy egyetem ’s érdekből is mily nagy szükség van a tanári egyesületek öszszejövetelére, kívánja, hogy azokból, mint tűzhelyekből minél messzebb vigyék tagjai a nemzeti nevelés és tanítás áldást terjesztő szikráit, melyek világolása öregbitési felekezetűnk tisztességét is. Utánna a városi tanács megbízottja tek. Szikszai Dénes tancsáos ur, mint polgármester helyettes, üdvözli egyesületünk tagjait, mint e város *) Kis József theol. tanárnak a sírnál mondott beszéde is ki van már szedve, de a térszüke miatt csak a jövő számban jöhet. Sz e rk.
