Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

455

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

456

tünk tárgya László József is, a ki nemes és magasztos példájával mozdította elő Isten országának dicsőségét mind saját hívei, mind a vele összeköttetésben levő más felekezetű polgártársaink előtt. Az az egyszerűség, a melytől könyezve az ő lelki nagysága megnyilatkozott, az az önmegtagadás, a mely életének törvénye volt, az a felebaráti szeretet, a melyet mások irányában gyakorolt, az a békességre törekvés és türelem, a melyben ki nem merült, az az önállóság hogy senkinek szavára nem hajtott, mig véleménye helyességérőit meg nem győződött, az az igazságért való lelkesedés, a melyért bátran síkra szállt s a melyet elbukni nem engedett, az Ur Jézus igaz követőjévé tették őt s példaadóvá arra nézve, milyennek kell lenni az igaz embernek, az igaz hazafinak, a valódi lelkésznek, a társadalom közhasznú tagjának. Az ő emberiséget, hazát, egyházat szeretettel átölelő nemes szive, nem csak azon törvényt töltötte be : Szeressed a te Uradat Istenedet teljés szivedből, teljes lelkedből és minden erődből, szeressed a te felebarátodat, mint magadat, hanem azon magasabb, igazán krisztusi parancsolatot is: áldjátok azokat, kik titeket átkoznak, jóttegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, kik titeket háborgatnak és kergetnek. Történt-e valakivel akkora méltatlanság és durvaság a hazaszeretetéért, mint ő vele és ő azért nem akart senkin boszutállani, megbocsátott az ellene vétőknek, hazaszeretetből. Nem kérkedett a sebekkel, a melyeket rajta a haza jogait és szabadságát eltipró erőszak ütött, nem mutogatta azokat, mint sok mások, hogy belőle hasznot, vagy csak őt méltán megillető megtiszteltetést is húzzon. Nemes méltósággal viselte azt is, a midőn a nagy hangban gazdag, de tettekben szegény, népszerűséget hajhászó olcsó hazafiság érdemeit ócsárolta, kisebbitette, csak annyit mondott lélekben a kislelküek fölé emelkedve : Uram bocsáss meg nékiek, mert nem tudják mit cselekesznek. így épité ő Istennek házát mint ember, mint lelkész, mint hazafi nemes és magasztos példaadás által.

III.

Végre a maga fontos hivatását megértő és azt betölteni törekvő lelkész munkálja Isten házának javát áldásosán, gyümölcsöző áldozatkészsége és jótékonysága által.

Az Ur Jézus Krisztus a maga evangeliomában az erények koronájává tette a szeretetet, a miért méltán neveztetik az ő vallása szeretet vallásának, s méltán mondja az apostol, ha minden titkokat tudnék is és jövendőt tudnék is mondani, ha olyan erős hitem volna is, hogy a hegyeket kimozditanám helyökből, ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok. Ezen szeretet, tehát a keresztyén vallás lényege nyilatkozhatik meg sokféle alakban, de mégis legszembetűnőbben a jótékonyságban s ezért int bennünket az apostol : a jótéteményben meg ne restüljetek. A jótékonyság mindenütt tiszteletre méltó erény, sokkal inkább az a mi magyar reformált egyházukban, a gyományos szegénységünknél fogva. Hiszen a mi egyházunk és közintézményeink a vallásos áldozatkészség által nyújtott fillérekből tartatnak fel legnagyobb részben. A mellett ismeretes lelkészeink általános nyommasztó anyagi helyzete, a kiknek legtöbbször aggasztó családi gondokkal kell küzdeni, hogy gyermekeikből a hazának és társadalomnak hasznos tagokat nevelhessenek. Mind e mellett hivatásbeli és erkölcsi kötelessége a lelkésznek szinte mások felett a jótékonyság gyakorlása, vagyoni helyzete arányában, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Es csakugyan ez a nehéz anyagi helyzetben levő protestáns papság mindig meghozta áldozatát a haza, a közügy oltárára valahányszor kivántatott. Csak meg kell nézni egyházi és iskolai alapítványainkat, azoknak tekintélyes része szerény javadalmazásu lelkészeink nevét viseli. Őszinte tisztelettel hajlom meg kiváló honfitársaink áldozatkészsége előtt, a kik nagy jövedelemmel rendelkezve, talán családi gondoktól is felmentve, nemzeti és közművelődési célokra néha tekintélyes áldozatokat hoznak, a miért méltók minden honfitársaink hálájára és becsülésére ; de ha az evangeliomi özvegyre gondolok, a kiről az Ur Jézus azt mondá, hogy legtöbbet adott a szegények perselyébe, mert utolsó fillérét adta oda, nyílt homlokkal merem állítani, hogy ev. ref. egyházunk lelkészi karának nincs oka az összehasonlításnál magát szégyenleni. Különösen nincs oka, ha kivételkép olyan példákra is mutathatunk, mint mostani gyász tiszteletünk tárgya László József ur. Ámbár jól tudta ő az írásból, hogy a Jó Isten a jótéteménynél nem annak nagyságát, hanem a szivet nézi, mégis nem volt közügy, nem volt arra érdemes szűkölködő, a kit ő erejéhez mérten ne segélyezett volna. Hány szemből csordult ki a hála könnye most, a midőn az ő gyászos halála köztudomásúvá lett, azt csak az ő égbe költözött nemes lelke és a mindentudó Isten tudja, de hogy már életében mit köszönhetett neki magyar ref. egyházunk és dunántúli ev. ref. egyházkerületünk, azt a hálaérzet, a mely szivemet e pillanatban, a midőn a földi életre nagy jóltevőnktől végbucsut veszünk, áthatja, nem engedi, hogy egészen elhalgassam, bár nem akarom az ő szerénységét még koporsójában sem sérteni és mindnyáját felsorolni meg sem kísérelhetem. Oh sokan gondolnak ma, nem csak én gondolok arra a lélekemelő jelenetre, a midőn az 1881-ik évi debreceni ev. ref. zsinaton az ev. ref. egyházi közalapról szóló törvényszakasz tárgyalása befejeztetett, mély csendben és általános meglepetés között emelkedett fel egymásután ref. egyházunk 3 köztiszteletben álló alakja : Ragályi György, Ballagi Mór és László József s a fontos intézmény felállítása feletti örömüknek, annak áldásos működése iránti rendithetleu bizodalmuknak azzal adtak kifejezést, hogy mindegyik 1000—1000 frtot tett le első alapul a közalap céljaira. Az ő kezdeményezésüknek, az ő lelkesítő példájuknak höszönhető, hogy rövid idő alatt összejött e fontos feladattal biró alapra 53000 forint. A mi dunántúli ev. ref. egyházkerületünknek pedig nincs olyan nevelő vagy közművelődési intézete, a mely az ő jótékonyságát ne hirdetné, sőt van nem egy, a melynek alapját O vetette meg. Az ő jótékonyságát hirdetik a jogtanszékre tett 1000 forintos, tanitó-